A szimpla tényközlés azonban komoly stimuláló hatást fejtett ki Jakab Péter agytekervényeire, és a legszebb 1919-es hagyományokból erőt merítve így kommentálta a kormányfő bejegyzését: „Hova? 32 éve ülsz a parlamentben. Lövésed nincs, mi az a meló, melósról is max. tőlem hallottál, amikor több pénzt követeltem nekik.”

Mindenesetre az elmúlt hónapok kudarcaiból már leszűrhette volna, hogy nem tudja igazán hitelesen hozni a „csak egy melós vagyok közületek” figurát. A proli alakítása már sokkal jobban megy neki, bár egy gondosan összeállított jelmez-együttes azért jelentősen megdobná produkciója színvonalát. A bőrdzseki, fehér ing szett helyett az olajos munkásruha, a jobb kézben sarló, a balban kalapács diszkréten jelezhetné, hogy a borsodi bonviván a Piros Arannyal szegélyezett lenini útra lépett.

Ha valaki, hát Jakab tudja, mi a meló. Éjjelente nem is ágyban pihen, inkább egy munkalakásban, munkatársával munkálkodik azon, hogy még az eddigieknél is jobban a Nép Pártjára állhasson. A Parizeus nem csak ábrándos terveket szövöget és járatja a száját, a homlokán gyöngyöző izzadtságcseppek jelzik, ő nem afféle szájtáti értelmiségi, ha kell, nekifeszül a nekifeszülendőknek. Summa summarum, alaposan megdolgozik a fizetéséért. A gyárban, a földeken, a malterkeverőnél és a tanári katedrán, minden kilométerkőnél.

Bezzeg Orbán Viktor csak egy kormányt és egy országot vezet. No hiszen, az is valami? Jakab Péter fél kézzel leteríti az abroszt és parizert vág, saját mozgalmát és önmagát szervezi, fáradhatatlanul járja a vidéket, és hozzávetőleg hitelesen játssza a prolit. Annál is inkább, mert ez ügyben nem kell nagyon erőlködnie.

Önmagát adhatja.