Most el lehet dönteni, hogy haragszunk a kedd esti dupla nulláért, vagy helyette felidézzük azokat a balzsamos éjszakákat, amikor a kora nyári melegben megrészegülten fedeztük fel szinte – de mint a pályán is kiderült, azért mégsem – ugyanezzel a csapattal, hogy milyen fantasztikus játék a futball. 

A játék varázsa – három röpke percet leszámítva a végén – ezen a meccsen nem kacsintott ránk. Azonban nekem nagyon sok ilyen találkozót kellene látnom még ahhoz, hogy elfeledjem az Ausztria elleni sikert és a portugálok elleni 3–3-as döntetlent.