Az elmúlt két évben nem voltam Rákosmentén meccsen, és az a helyzet, hogy a vasárnapi RKSK–SZEOL sem győzött meg arról, hogy a következő két évben ez másképpen legyen. Persze jól szórakoztam, de az NB II. és az NB III. ennél sokkal jobb mókákat is rejt.

Igaz, amikor legutoljára az RKSK-pályán voltam, akkor a Honvéd játszott ott kupameccset, az nyilván sokkal nagyobb buli volt. Érdekesség, hogy arról a mérkőzésről hazafelé tartva fogant meg a gondolat bennem, hogy el kellene indítani egy ilyen sorozatot, tehát valahol mégiscsak kötődik a Pörge szurkol Rákosmentéhez.

Ezúttal egy vasárnapi NB III-as találkozóra néztünk ki egy helyi jóbarátommal. Ha nemrégiben Csepelről azt írtam, hogy a világ végén van, akkor ez nem tudom, hogy hol... A pálya Rákoskeresztúron, a Szent Kereszt tér közelében található.

A kezdés után hamar megállapítottuk, hogy itt sajnos nincs hangulat. 100-150 néző azért összeverődött, ami a Blasz egyben vagy a megye egyben nem is lenne olyan vészes, NB III-ban viszont kevés. Az első félidőben beszólásokat sem sikerült feljegyeznem, és a játék is elég gyenge volt. Egyedül néhány hangulatképpel tudtam szórakoztatni magamat.

Az árnyékos oldalon nem volt büfé, a szünetben pedig nem volt kedvünk átmászni egy újabb Stefiért, így egy sörrel hoztam le ezt a meccset.

A második játékrészben már történtek értékelhető dolgok a pályán és mellette is, utóbbi főleg annak volt köszönhető, hogy három ultra (két éve a Honvéd ellen többen voltak, akkor még piró is volt) mellett megtaláltuk a legnagyobb formát a szurkolók között.

Emberünk egy ősrégi szatyorral jött ki a meccsre, melyben egy Szegedi márkájú sört tárolt, azt iszogatta. Közben pedig végig vigyorogva értékelte a látottakat, beleértve a női partjelzőt. A bókok egy idő után elfogytak, ennek a pályán történtek voltak az okai.

Az 54. percben a SZEOL megszerezte a vezetést, mindezt úgy, hogy odáig teljesen kiegyenlített volt a játék. Ezután egyre inkább elszaporodtak a bírózások, de a klasszikus "Mi a f888szt fújsz a k888va anyádat?!" mellett sok érdekeset nem hallottam, bár az kifejezetten cuki volt, amikor a három ultra "Sün! Sün! Sün!" kiabálással körítve a rendőröket szidta, miközben természetesen nem volt rendőri biztosítás a meccsen. Egészen a 80. percig, amikor egy kisebb kakaskodás alakult ki az egyik szögletzászlónál, természetesen pont a hazai "kemény mag" előtt.

A végén a SZEOL kapott szabadrúgást, amiből gól is lett, ezzel eldőlt a meccs.

– kérdezte fel a kedvenc szurkolóm a partjelző hölgyet, majd mogorván beleivott a sörébe. Szegény, pedig egészen idáig jó kedélyű volt...

Pár perccel később a SZEOL újabb gólt szerzett, ekkor elindultunk haza. Természetesen ahogy kiértünk, szépített az RKSK, csak sikerült egy gólról lemaradni.

Összességében nem volt rossz móka ez a meccs, de Budapesten számos sokkal érdekesebb focipálya található, Rákosmente legfeljebb annyiban érdekes, hogy kifejezetten falusias hangulatú az egész közeg, mindezt úgy, hogy panelházak gyűrűjében fekszik.