A vizes vébé utolsó napjaiban az NB I mellé már az NB II is elkezdődött, nem ért volna rá még egy hetet. Na mindegy, azt a lehetőséget nem hagyhattam ki, hogy közel húsz év után ismét harmadosztálynál rangosabb meccset rendeztek a III. Kerület sporttelepén.

Sajnos nem a TVE jutott fel az NB II-be, hanem a Vác tartja ott a hazai meccseit. A váciak stadionja nem alkalmas a másodosztályra, erről az abszurd helyzetről korábban itt írtunk. A csapat tavaly Dunaújvárosban játszotta a hazai mérkőzéseit, de az idei szezonra már ki tudták bérelni az időközben felújított óbudai létesítményt.

Az első fordulóban a Soroksár látogatott Óbudára, így hiába játszott egy vidéki és egy budapesti csapat egymással, a Vácnak szurkoltam.

A pálya szélén valóságos legendák foglaltak helyet, váci oldalon Nagy Tibor, míg a vendégeknél Lipcsei Péter. Utóbbi már a nyolcadik percben méltatlankodott, így több deathmatch is lezajlott közte és a tartalék játékvezető között, aki nem más volt, mint – a keményvonalasabb olvasóink számára az Angard című műsorból is ismert – Böcskei Balázs politológus-spori.

Maga a meccs sajnos nem hozott ennyi izgalmat, a Vác dominált az első félidőben, de gól nem született. Szerencsére az ivószünetre pont akkor került sor, amikor Hosszú Katinka úszott, így többen is átmentünk a büfébe. Volt, aki meg is jegyezte a szám közben, hogy Katinka lesen van.

A második játékrész sem hozott sok érdekességet, a Soroksár egyszer eltalálta a kapufát, de a Vácnak is akadtak nagyobb helyzetei, gól viszont nem esett. A félidő legérdekesebb jelenete az volt, amikor a váci kapust ápolni kellett, ugyanis a váci orvos egy csinos hölgy volt, akinek a pályára lépését nagy üdvrivalgás fogadta.

— kiabálták többen is, mások csak tapsoltak.

A bíró ezúttal elkerülte a komolyabb szidalmazásokat, pár beszólás érkezett csak a lelátóról, de annál érdekesebb volt a soroksári ultrák rigmusa, ami a fanatikusabb meccsre járóknak biztosan ismerős, részben:

Van ennek több verziója, de ezt még úgy is imádtam, hogy a Soroksár nem a szívem csücske.

Összességében a 0—0 ellenére is azt mondom, megérte kimenni erre a találkozóra, főleg, hogy a III. kerület sporttelepén rendezték. Most következik egy kis szünet a beszámolók sorában, aztán indul végre az NB III is augusztus közepén!