Horváth Tamás: Három hete jött létre a Szurkolók Magyarországért közösség. Miért éreztétek fontosnak, hogy szervezett formában segítsétek a frontvonalban harcolókat és a rászorulókat?

Hamberger Ádám: Aki egy kicsit is nyomon követi a magyarországi szurkolói szubkultúra történéseit, az tisztában van vele, hogy a legtöbb tábor már eddig is végzett karitatív tevékenységet, segítette a rászorulókat.

A mostani helyzet azonban azért különleges, mert a koronavírus-járvány az egész magyar nemzetet sújtja, ezért a hatékony fellépés ezúttal nem különálló egységenként, hanem egymással szorosan együttműködve, szervezetten lehetséges. Három hét távlatából egyébként azt látjuk, hogy ez a fajta koordináció bevált, ma már gyakorlatilag az egész országot le tudjuk fedni.

Horváth: A Facebook-oldalatokat böngészve szembetűnő, hogy egymással rivalizáló táborok is csatlakoztak a kezdeményezéshez. Egy zászló mind felett?

Hamberger: Így van. Ez egy olyan szituáció, amikor az egymással szembeni vélt, vagy inkább valós sérelmeket félre kell tenni. A magyar zászlót, a magyar nemzetet kell minden fölé, minden elé helyezni. Ahogy Kölcsey írta: „A haza minden előtt.” Ezt mi is így gondoljuk, ennek szellemében működünk együtt a rivális csapatok szurkolóival is.

Horváth: Említetted, hogy gyakorlatilag az egész országot lefeditek. Hozzávetőlegesen hány szurkoló erősíti a soraitokat?

Hamberger: Számszerűsíteni nem tudom, mert nem vezetünk nyilvántartást a segítőkről. Ugyanakkor nem túloztam, amikor azt állítottam, hogy mindenhol ott vagyunk: a fővárosi topcsapatoktól kezdve a kisebb, vidéki klubokig. Ráadásul nemcsak futball-,

Azt látjuk, hogy az egész magyar szurkolói szcéna beállt az ügyünk mögé, aminek köszönhetően rengeteg embert tudunk mozgatni.

Hamberger Ádám a Ferencváros előénekeseként.

Horváth: Határon túli táborok is csatlakoztak a mozgalomhoz?

Hamberger: Természetesen. Ahogyan az minden hasonló kezdeményezés esetén megszokott, a gúnyhatárainkon túlról, például Dunaszerdahelyről, vagy éppen Erdélyből is sokan csatlakoztak hozzánk, velük is folyamatos a kommunikáció.

Horváth: Ha véget ér a járvány, feloszlik a mozgalom, vagy „békeidőben” is folytatjátok a harcot?

Hamberger: A távoli jövőről még nem igazán beszéltünk, de az én egyéni véleményem az, hogy ez egy olyan kezdeményezés, amit tovább kell vinni. Természetesen mi lennénk a legboldogabbak, ha ilyen módon minél kevesebbszer lenne ránk szükség, és végre visszatérhetnénk az eredeti „szakmánkhoz”: újra harcolhatnánk egymással a lelátókon és az egyéb színtereken.

Ugyanakkor azért is gondolom úgy, hogy ezt a kezdeményezést nem szabad elengedni,

Ez pozitív példaként szolgálhat a társadalom többi része számára is.

A nagyobb csapatok szurkolói mellett a kisebb táborok is segítik a frontvonalban harcolókat és a rászorulókat. | Fotó: Szurkolók Magyarországért Facebook-oldal

Horváth: Egyes médiumok csak akkor adnak hírt a szurkolókról, ha történik valami balhé. Szerinted miért ennyire negatív a fanatikusok megítélése bizonyos szerkesztőségekben?

Hamberger: Sajnos már megszokhattuk az elmúlt években, évtizedekben, hogy sokkal nagyobb médiavisszhangja van annak, ha elcsattan egy-két pofon, vagy begyullad néhány pirotechnikai eszköz, mint ha például adományokat gyűjtünk egy kórház megsegítésére.

Ezt a jelenséget egyébként azért tartom nagyon károsnak, mert a médiafogyasztó magyarok jelentős részében egy hamis, túlzottan negatív kép alakul ki rólunk.

S félreértés ne essék, a karitatív tevékenységünket nem azért fejtük ki, hogy ezzel hírverést csináljunk magunknak, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jó érzés, ha olykor-olykor a pozitívumokról is szó esik a médiában. A legtöbbször azonban még mindig csőcseléknek vagyunk elhordva.

A Szurkolók Magyarországért kezdeményezés talán ebben is tud segíteni, vagyis hogy egy kicsit jobb színben tüntessük fel a magyar szurkolói mozgalmat. Megmutassuk, hogy nem vagyunk olyan rossz emberek, mint amilyennek a média minket sokszor beállít.

Visszatérve az eredeti kérdésre. Mi lehet az oka annak, hogy egyes médiumok negatívan viszonyulnak a szurkolókhoz? Nem tudom. Ezt tőlük kellene megkérdezni.

Hamberger Ádám civilben.

Horváth: Azt érzékelem, hogy – dacára az előbb említett médiumok szurkolóellenes hadjáratainak – az „átlagemberek” ma már pozitívabban viszonyulnak hozzátok, mint tették azt mondjuk 15 évvel ezelőtt. Ezt te is így látod?

Hamberger: Abszolút. De ha már itt tartunk, hadd tegyek egy zárójeles megjegyzést a Ferencvárossal kapcsolatban. Látjuk azt, hogy az elmúlt években sikerült egy olyan irányba elvinnünk a tábort, ami a „vállalható” kategóriába tartozik már a közvélemény számára is.

Nyilván ehhez hozzá kell tenni, hogy egy kívülálló sosem fogja megérteni, hogy egy hétköznap miért utazunk el – 90 perc kedvéért – mondjuk Kisvárdára, vagy miért használunk pirotechnikai eszközöket. Sajnos még manapság is rengetegszer látunk a rólunk szóló hírek alatt olyan kommenteket, hogy „már megint balhéztak”, „már megint nem bírnak magukkal” – holott csak elindultunk ezren egy vonattal, és begyulladt pár görögtűz.

De igen, mindent egybevetve én is azt érzem – főleg az Eb-szereplés óta –,

Ez még akkor is igaz, ha egyes médiumok és emberek továbbra sem tudják levetkőzni a szurkolók iránt érzett gyűlöletüket. Az ő szemükben akkor is utolsó, semmirekellő csőcselék lennénk, ha lehoznánk a csillagokat az égről. Ez van, ilyen az élet.

Horváth: Kicsit térjünk vissza a Szurkolók Magyarországért kezdeményezéshez. „Hétköznapi” emberek is csatlakozhatnak hozzátok, vagy a mozgalom csak a szurkolók számára nyitott?

Hamberger: Minden segítséget szívesen fogadunk, tehát szó sincs arról, hogy ki szeretnénk sajátítani ezt a kezdeményezést. Három héttel ezelőtt meg kellett magunkat szervezni, és mivel szurkolók vagyunk, ezt a leghatékonyabban a szurkolói társadalmon keresztül tudtuk megtenni. Nekünk ebben a közegben vannak kapcsolataink, ebben a közegben tudunk embereket mozgatni.

Ugyanakkor, ha valaki nem szurkoló, viszont szeretne segíteni, tárt karokkal fogadjuk. Szerintem magától értetődő, hogy senkinek sem fogjuk azt mondani, hogy „bocsi, te nem vagy szurkoló, úgyhogy te nem segíthetsz”. Alapvetően szurkolók alkotják a mozgalmat, de nem kizáró ok, ha valaki nem az.

Horváth: Végezetül egy technikai kérdés. Aki szeretne jelentkezni segítőnek, vagy felajánlást tenne, hol tudja ezt megtenni?

Hamberger: A Facebookon általában meg szoktuk osztani az egyes táborok felhívásait gyűjtések vagy bármilyen más események kapcsán, illetve a [email protected] e-mail-címen és a Facebook-oldalunknak küldött üzenetben is el lehet minket érni.