Vasárnap hosszú idő után visszatértem Pesterzsébetre, az ESMTK-pályára. Nagyon hiányzott már ez a közeg, tegnap újra megbizonyosodtam róla, hogy nem véletlenül. Csak imádni lehet ezt a csapatot, és főleg ezt a pályát. Mondom ezt úgy, hogy dél-pesti csapatról van szó, balos közegben, ezek mind taszítanak, és mégis...

Sajnos most kicsit késve tudtam csak kiérni a Cigánd elleni találkozóra, de nem maradtam le semmiről, nem esett gól az egész félidőben.

Jól jellemzi a helyet, hogy az első mondat, amit meghallottam a sporttelepen, a következő volt:

Mindezt úgy, hogy a lelátóval átellenes oldalon mentem be. A jegy egyébként egy ezres volt, diákoknak és nyugdíjasoknak 500 forint.

A falelátójával a múlt század első felét idéző pálya túloldalát is befedték, így egészen sok fedett hely található a stadionban, több, mint némelyik másodosztályú pályán.

A félidő derekán a cigándi kapus lent maradt. A hazai publikum nem akarta elhinni, hogy megsérült, ennek hangot is adtak.

— utalt egy néző a kapus alakjára, aki szerencsére tényleg nem sérült meg komolyabban.

Nem kockáztattam nagyot, amikor a 30. perc környékén elmentem a büfébe. És milyen jól tettem! A nénitől megtudtam, hogy kelkáposzta és pörkölt lesz a menü a játékosoknak a meccs után. Ami természetesen helyben készül.

A második félidő sem kezdődött túl izgalmasan, később viszont felpörögtek az események. Az 57. percben ritkán látható potyával szerzett vezetést az ESMTK. A cigándi védő előre akarta vágni a labdát, telibe találta az előtte álló hazai játékost, akiről a labda a kapuba csorgott. A kapus vagy nem hitte el, hogy be fog menni, vagy nem vette észre a labdát, vagy nem tudom, de foghatta volna.

Ezután is maradt a kiegyenlített játék a mezőnyben, sőt, a hazaiak továbbra is veszélyesebbek voltak. A hajrában egy gyönyörű góllal el is döntötték a meccset. Az utolsó percekben már arra is maradt energiája pár nézőnek, hogy a játékvezetőt szórakoztassa:

— a bíró sporttárs erre csak mosolygott.

Korábban persze nem volt ekkora haver a játékvezető, nagyon sokszor szidalmazta a közönség, a válogatott káromkodások közül most kettőt idéznék fel, lehetetlen lett volna mindent megjegyezni vagy felírni.

— ezek időben egészen közel hangzottak el egymáshoz.

A végén sokan már elindultak a kocsmába, de voltak, akik maradtak pacsizni a játékosokkal, akik megérdemelték a finom vacsorát a meccs után, hiszen a Liza továbbra is hibátlan a hazai pályán. Sőt, összesítésben is második az ESMTK, a végén még feljutnak.

Aki nem volt még ezen a pályán, annak erősen ajánlott, hogy nézzen ki, mert ha kicsi affinitás is van benne a magyar foci lelátói élete iránt, akkor imádni fogja azt, amit ott tapasztal!