Szerda délután rendezték a Budapest Kupa elődöntőit, ami kiváló délutáni kikapcsolódást jelentett a hét közepén. A két összecsapás közül természetesen az óbudait választottam, a Gázgyár fogadta a Kelent. 

A Gázgyárról és a sporttelepükről már több ízben is írtam, még a kupaszereplésükről is beszámoltam egyszer. A sporttelep amúgy a legutóbbi látogatásom óta változott, kapott egy mobil lelátót.

A Kelen SC-ről eddig még nem írtam, egy meccsüket sem láttam még. Egy kelenvölgyi klubról van szó, jelenleg vezetik a BLSZ I. osztályát, ugyanott a Gázgyár a hatodik helyen áll. Az elődöntőbe egyébként csak "blasz egyes" csapat jutott be, a papírforma tehát érvényesült a végére.

Nagyjából száz ember jött össze a kezdésre, egész jó hangulatban indult a meccs. Természetesen most is elhangzott a világ legjobb fociindulója, ráadásul több ismerős arccal is találkoztam, kifejezetten megtisztelve éreztem magam, amikor III. kerületi TVE mindenese rám köszönt.

A büfé kínálatával ezúttal nem voltam megelégedve, csak Arany Ászok és Miller volt készleten, kénytelen-kelletlen az utóbbit ittam. A 390 forint egy meccsen nem rossz ár a sörért, de a 0,33-as Millerért sok. A belépés ingyenes volt.

Meglepően sok volt a fiatal arc a pálya körül, sok gyermek kiabálta, hogy "Hajrá, Gáz!", néha pedig egy-egy bácsi öblös üvöltése tette tökéletessé a "blaszos élményt". A munkanapi 16.30-as kezdés meglátszott a közönségen, folyamatosan szállingóztak emberek a meccsre, még a szünetben is. Páran Dél-Budáról is ellátogattak a találkozóra.

A meccs természetesen nem a színvonala miatt volt jobb szórakozás számomra, mint az esti BL, hanem a közeg miatt. A pályán egyébként semmi meglepő nem történt, a meccs elejét megnyomta a Kelen, több helyzetet is kialakítottak, de vagy a befejezésbe csúszott hiba, vagy a kapus védett nagyot.

Igazán komoly beszólásokat és megposszanásokat nem is tudtam feljegyezni, a játékvezetőt sem nagyon szidták. Inkább egyes figurák voltak érdekesek, például a kapu mögött ülő, és onnan Diego Simeonét megszégyenítő módon dirigáló bácsi. A folyamatos magyarázáshoz és a meglátáshoz a kannás bor adott neki erőt...

Az egyik legjobb beszólást a hazaiak védője szolgáltatta, aki egy rosszul lekezelt labda után csattant fel a következőképpen:

Nem tisztelte a saját gyepét, de tény, hogy lehetett hibát találni a pályán.

Eközben az első félidő le is pörgött, sok izgalom nem történt. Az egyik sörömért tartva egy helyi bácsi felkérdezett a lila pólóm miatt. Hamar megenyhült, miután megtudta, hogy amúgy Kerület-szurkoló vagyok, hiába helyi rivális csapat a Gáz, a lokálpatriotizmus erős kötelék.

A második játékrészben folyamatosan egyre jobb volt a Gázgyár, az utolsó húsz percben egyértelműen a hazaiak domináltak. Sikerült egy fejesből a kapuba is betalálni, azonban a bíró les címén érvénytelenítette a gólt. Ekkor azért volt egy kisebb felháborodáshullám a pálya szélén, de ez hamar elült.

Végül nem esett gól, így legnagyobb meglepetésemre nem hosszabbítás következett, hanem egyből jöttek a tizenegyesek. Sajnos a távolabbi kapuba lőtték a büntetőket, ahogyan a műsorközlő fogalmazott, az "Auchan-térfélen".

Hét körig jutottak a csapatok, közben az eső is eleredt. Az égiek sajnos a Gázgyár együttesét siratták, 5–4-re nyert a Kelen. A dél-budaiak ellenfele a döntőben a REAC lesz, ezzel végül tökéletesen érvényesült a papírforma, a BLSZ I. két éllovasa találkozik a döntőben, azaz jelen állás szerint a két legjobb budapesti amatőr futballcsapat küzdhet meg egymással a kupáért.