A mostani posztban visszatérünk az aktualitásokhoz és a budapesti foci világához sőt, ismét elmerülünk a BLSZ világában.

Szombaton délelőtt kilátogattam a Gázművek pályájára, Óbuda második számú csapatának sporttelepére. A pálya egy igazi ékszerdoboz kellős közepén fekszik, egy mini Wekerletelepen, az Óbudai Gázgyár melletti lakótelepen.

A csapat jelenleg ASR Gázgyár néven szerepel, korábban Gázművek MTE volt a neve, azonban 2012-ben a Főgáz megszüntette a labdarúgó szakosztály finanszírozását, így a csapat egyesült az Atlétikai Sportegyesület Rómaifürdővel, innen az ASR rövidítés. Legnagyobb sikerük a másodosztályú szereplés volt, ez több ízben is sikerült az együttesnek, igaz, utoljára 1958-ban. Azóta jellemzően a budapesti területi bajnokságokban szerepelnek, bár a harmadosztályba eljutottak többször is, még 2011-ben is, de abban a szezonban nem volt sok köszönet.

A Gázgyár tavaly megnyerte a BLASZ I-et, de nagy sajnálatomra nem vállalta az NB III-as indulást. Mondjuk a negyedosztályban több sikerélmény érte őket idén, a címvédés ugyan már nem jöhet össze, de a csapat az élmezőnyben szerepel, a szombati meccsnek is ők voltak az esélyesei, még úgy is, hogy ősszel a Pestszentimre nyerte a párosítást.

Alig, hogy kiértem a kezdés után másfél perccel, szabadrúgást végezhetett el a Gázgyár. Gondoltam, ezt megvárom, mielőtt elmegyek sörért, jól tettem, gól született a helyzetből. Az örömöm kicsit alábbhagyott akkor, amikor a kisebb sorban állás után megvett sörömmel kisétáltam, és már csak a háló rezdülését láttam, 2–0.

Újabb talán három perc eltelt, két-három kortyig jutottam a dobozos Ászokból, már 3–0 volt az állás, egy gyönyörű góllal döntötte el a meccset a Gáz. A félidőben még négy gól esett, a hazaiak eljutottak ötig, ezután a PSK két szabadrúgással szépített, a második góljuk különösen szépre sikerült.

Az 5–2-es első játékrész után a másodikban nem esett gól, nagyon simán nyert a Gázgyár. A színvonal jobb volt, mint a legutóbbi blasz-meccsen, amin kint voltam, a Gázgyár talán elférne az NB III alsó felében is. A játékvezetéssel sem volt gond, rég voltam olyan meccsen, ahol be sem szóltak neki. Jó bekiabálások azért akadtak bőven:

— kiabálta az elején egy bácsi, miközben egy zápor áztatta a pályát és a nagyjából 100 nézőt.

A sporit egyszer kritizálták, 3—0-nál talán először jutott el a vendég csapat a kapuig, de a csatáruk hosszú labdát kapott. A védő valahogy ráesett a labdára, a bíró kirúgást ítélt, egy néző azért megjegyezte:

Egy másik fetrengő játékos is megkapta:

Meg kell jegyezni, hogy a maroknyi pestimrei szurkoló végig kitartóan buzdította a csapatát. Szerintem hatalmas tiszteletet érdemelnek ezért, viszont volt olyan hazai néző, aki nem így gondolta. Az egyik "Pestimre" kiabálás után rá is szólt valaki a bácsira:

Válasz is érkezett erre, azt sajnos nem értettem, de komolyabb szócsata nem alakult ki. Szépen, nyugodtan lecsordogált a meccs, a Gázgyár győzelmét semmi sem veszélyeztette.

Ja, és még valami zárásként. A Gázgyárnak van talán a legjobb indulója az országban, ezt hallgassátok!