Valószínűleg a focival foglalkozók zöméhez már eljutott Szalai Ádám tegnap esti kifakadása a Szlovákia elleni vereség után. A kérdés "csak" az, hogy az illetékesek hallották-e, hozzájuk vajon eljutottak-e a válogatott csatárának szavai?

Szalai 2013-ban egyszer már kifakadt a szövetségre, ennek ellenére a válogatott meghatározó embere volt végig, egyedül Pintér Attila hagyta ki a keretből. Szalai a mostani keret egyetlen mezőnyjátékosa (Willi Orbán mellett), aki tartósan a topligában futballozik, a német bajnokságban játszik már évek óta, és gyakran be is talál aktuális csapatában.

Csütörtökön a következőket mondta az M4 riporterének:

– kezdte, majd elmondta, hogy ezen a szinten nem férnek bele olyan hibák, amik az első bekapott gólt eredményezték. Szalai is rámutatott, hogy úgy kaptunk gólt, hogy a csapat zöme a 16-oson belül védekezett, csak éppen rosszul.

Ezután kitért arra is, hogy mit jelent a keretek értéke közötti különbség:

Szalai mondandójának az volt a lényege, hogy a magyar játékosok taktikailag nem elég fegyelmezettek, és hiába lelkesek, ha sokszor hibáznak.

Ennek a legfőbb oka az lehet, hogy Szalain kívül alig akad olyan játékosunk, aki komolyan vehető bajnokságban focizik. Ott van még Willi Orbán, aki tavaly mutatkozhatott be a magyar válogatottban, illetve a kapus Gulácsi Péter. Dzsudzsák eladta magát, a többiek pedig így vagy úgy, de eltékozolták a lehetőségeiket: hazajöttek az NB I-be vagy másik, kevésbé jó bajnokságban fociznak. A csütörtöki mérkőzés érdekessége volt, hogy a szlovák kezdő tizenegyből senki nem focizott a szlovák bajnokságban, addig magyarban volt olyan, aki igen, nem beszélve az itthon focizókról.

a magyar utánpótlás alapanyaga egyáltalán nem rossz, vannak jó képességű magyar futballistanövendékek. Õk azonban a magyar utánpótlás koncepció nélküli rendszerében elvesznek. A fiatalokat az edzők nem merik játszatni, az NB I-ben és az NB II-ben eredménykényszer és célfutball van. De mire fel?

A másik, hogy Szoboszlai egy percet sem játszott a magyar bajnokságban, így számít a legnagyobb tehetségünknek, hogy már kellően korán külföldre ment.

Úgy nem lehet eredményeket elérni, ha egy-két évenként szövetségi kapitányt, és ezzel teljes koncepciót cserélünk. Az MLSZ vezetői eközben ugyanazok, egyesek már 30 éve ott ülnek. Így ők végignézhették, hogy Szlovákia hasonló – ha nem rosszabb, de mindenképpen kisebb – merítésből, rosszabb anyagi körülmények között hová jutott. Pedig a szlovák U20-as válogatott nem nyert világbajnoki bronzérmet, a magyar igen. Viszont Szlovákiában nem egy évig látnak előre a fociban dolgozó szakemberek, így ahelyett, hogy légiósokkal tömnék tele a klubcsapataikat, fiatalokat játszatnak. Akik aztán persze elmennek külföldre, és ott futnak be karriert, és nem – például – a Slovant juttatják be egy csoportkörbe. De ez kit érdekel?

Ahogyan tegnap is felhívtuk rá a figyelmet a beharangozónkban, a szlovák válogatott játékosai az Interben, a Herthában, a Fiorentinában, a Celta Vigóban vagy cseh élcsapatokban futballoznak. Hamsík ugyan már Kínában van, de ő komoly nápolyi karrier után hagyta ott a futballtérképet a pénzért, nem úgy, mint Dzsudzsák Balázs...

A szlovák példánál is sokkal eklatánsabb a horvátoké. Szintén kisebb ország, szintén rosszabb anyagi körülményei vannak a focinak, sőt, az egész országnak is. A klubcsapataik tele vannak légiósokkal? Nem, helyettük horvát fiatalok játszanak. A Dinamo Zágráb így is eredményesebb a magyar kluboknál, de nem sokkal, cserébe a horvát válogatott világbajnoki ezüstérmes. Talán azért, mert a "horvát Mezőkövesdben" nem külföldiek fociznak, hanem hazai 17-18-19 éves horvát játékosok, akiket aztán elvisz a Dinamo, és onnan külföldre kerülnek, vagy egyből kikerülnek külföldre. A horvát kirakatcsapatokban sincs annyi külföldi, mint a mi kirakatcsapatainkban, a Vidiben vagy a Fradiban.

Összefoglalva: Magyarországon van pénz a focira, vannak tehetségek, de nincs koncepció, azaz van, de évente-kétévente változik, így mire a fiatalokból kész játékos lehetne, addigra már nem is számítanak fiatalnak. Amíg az MLSZ-ben ezt nem akarják észrevenni, vagy amíg erre a válasz az, hogy megint lecserélnek egy szövetségi kapitányt és két év alatt akarnak eredményt elérni, addig nem is lesz jobb a focink.

Mindent akarunk egyszerre, de semmink sem lesz, ahelyett, hogy egy kidolgozott koncepció mentén, az utánpótlásra alapozva, tudatos építkezéssel felépítenénk egy jó válogatottat. Utána lehetne szövetségi szinten azzal szórakozni, hogy a klubcsapatok kijutnak-e Európába vagy nem.

Koncepció helyett most az maradt, hogy reménykedjünk, hogy Szoboszlai Dominik legalább akkora tehetség, mint Dzsudzsák Balázs, és legalább olyan karriert fut majd be, mint Gera Zoltán. 18 évesen a Salzburgban focizva erre minden esélye meg is van, nekünk pedig olyan szükségünk van rá, mint egy falat kenyérre. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy Dzsudzsák, Gera és Szalai elegek voltak arra egy jó szakembernek hála, hogy egy Eb-re kijussunk, de a focink gondjai nem oldódtak meg. Önmagában pedig Szoboszlai vagy egy másik hozzá hasonló reménység sem lesz megoldás, legfeljebb csak átmenetileg.