Ugye mindenki látott már olyan gyáva ölebet, amely sarokba szorítva vadállattá válik, morog, ugat, és a még a nyugtató kézbe is beleharapna. Egészen pontosan ez a kép rajzolódott ki előttem az ellenzéki hangadók szerdai parlamenti felszólalásai után.

Börtön, számonkérés, emberhalál... Elhangzott megint az összes olyan demagóg vádaskodásuk, amiről lassan saját követőik sem hiszik el, hogy igaz. Sőt: mivel az oltási program olyan sebességgel halad, hogy az eddigi 2,5 millióról lassan majd 3 millióra emelkedik azoknak a száma, akik már élveznek valamilyen védettséget a koronavírus-fertőzéssel szemben, napról napra fogy azoknak a száma, akiket még lehet riogatni a kínai meg orosz vakcinával.

Érzik ezt a gyurcsányista oldalon is. Nem véletlen, hogy Jakabtól Szabó Tímeán át a nagyvezírig mindenki ledobta már a láncot, és egy utolsó, hatalmas rohammal próbálják bebizonyítani, hogy az Orbán-kormány elvesztette a harcot a Coviddal szemben.

Ehhez – rendes churchilli szokás szerint – megvannak a kifordított statisztikáik, a hazug pártkatona- és csinovnyik orvosaik, a nagyhangú véleményvezéreik és a függetlennek hazudott, de ettől kicsit sem hitelesebb sajtójuk.

Be is vetnek mindent ezekben a napokban, pedig alighanem pontosan tudják: ezt a harcot elveszítették. Sőt, közben olyan áldozatokat követelt a taktikájuk, mint saját párttársuk, Penz András élete. Persze most a jobboldali sajtó a „hullagyalázó”, a „dögkeselyű”. De akkor vajon milyen dögevőnek minősülnek azok a politikusok, akik nem átallottak geopolitikai alapon támadni hatékony gyógyszereket, és hazudozásaikkal életveszélybe sodorták saját kollégáikat, híveiket.

Mondjuk nekem leginkább a hiéna jut eszembe. A hiéna rendkívüli szaglása okán az elsők között ér a kadáverhez, jóízűen falatozik, és agresszíven morog a potyalesőkre, csak azoknak a gyengébb fajoknak a képviselőit engedi közel, amelyek büntetlenül nem lophatnak túl sokat a dögből. Ugye, hogy ez a leírás erősen emlékeztet a DK szerepére az ellenzéki koalícióban?!

Sőt: a hiénák eszelősnek ható, kísérteties kacaja is ismerős valahonnan. Egészen úgy hangzik, mint amikor Gyurcsány, Vadai vagy Arató – szó szerint – fröcsög a parlamentben. Pontosan lehet érezni, hogy nem egy nemes vad területet követelő bőgését halljuk, hanem egy gyáva, éhes dögevő követelőző vicsorgását.

De hát nem meglepő ez sem. Hiszen a magyar oltási program uniós szintet messze meghaladó sebessége okán látótávolságba kerülhetnek olyan szabadságjogok, amelyeket a járványhelyzet alatt az emberéletek megóvása érdekében kötelező volt korlátozni.

Ugye, sokan emlékeznek még a tavalyi nyárra, amikor magyarok tízezrei örültek a későn jött, de nagyon vágyott szabadságnak? És arra is, milyen fellendülést hozott a nyitás utáni időszak a magyar gazdaságban pusztán azért, mert az emberek újra teljes jogon kereshették meg és költhették el a pénzüket?

Tudják ezt Fletóék is. A jelek szerint be is ugrott a zabszem...

Különben mi magyarázná, hogy az eddig „a szeretet nyelvéről” papoló hazug őszödi Böszme ismét hozza régi formáját, és őrjöngésbe kezd? Persze hogy tudja..., pontosan tudja: a magyarok nem hülyék, ha ennek vége lesz, százezrek fognak emlékezni arra, hogy miket hazudoztak össze. És akkor pápá, 2022...