Megírták, hogy a 2022-es országgyűlési választások közeledtével fokozódik a baloldali pártok egymással vívott küzdelme, mivel hamarosan összeállítják választási listájukat, amellyel megmérettetik magukat a tavaszi voksoláson.

ami előrevetíti a lemaradók és kimaradók nagy számát, továbbá ellehetetlenítheti egyes pártok frakcióalakítási szándékát.

A közös baloldali listaállítás során számos politikus elesik attól a lehetőségtől, hogy a hazai politika fősodrában maradjon. A Századvég felteszi a kérdést, hogy vajon hogyan fogadják a nagyobb támogatottsággal rendelkező pártok a kisebbek előretörési szándékát, továbbá a kieső politikusok méltósággal tudnak-e a háttérbe lépni, illetve sikerül-e mind a hét pártnak frakciót alakítania az új összetételű Országgyűlésben.

Mivel

a listaállítás során a volt miniszterelnökhöz való igazodás tapasztalható a többi párt részéről. Ezáltal borítékolható, hogy

Megjegyzik, hogy az esetleges belharcok, valamint a pozíciók elvesztéséből fakadó elégedetlenség tovább szíthatja a mélyben meglévő feszültségeket a baloldalon.

A frakcióalakítás során ugyanakkor a szabályok szerint minimum öt képviselőnek kell egy képviselőcsoportba tömörülnie. Bár a negyvenegynéhány baloldali listás képviselőhelyhez hozzáadódnak az egyéni mandátumok is, a jelöltállítási verseny ismeretében erősen kétséges, hogy hét parlamenti frakciót tud alakítani a baloldali összefogás. A társadalmi támogatottsággal alig rendelkező kisebb pártok ugyanis matematikailag valószínűsíthetően nem juthatnak elegendő mandátumhoz, a közepes méretű pártok mértékletességére lenne szükség ahhoz, hogy a törpepártok érvényesülni tudjanak. Tény ugyanakkor, hogy korábban már volt példa a képviselőkkel történő „cserekereskedelemre”, amikor frakcióalakítás céljával a Párbeszéd „kölcsönvett” egy szocialista képviselőt, Burány Sándort, és magához csábította az önmagát függetlenként pozicionáló Mellár Tamást.

Jól látható tehát, hogy

A Századvég megírta, hogy hosszú azoknak a politikusoknak a sora, akikek nincs biztosítva a politikai jövője. A Mindenki Magyarországa Mozgalom egyetlen egyéni választókerületben indít jelöltet, mégpedig Márki-Zay Pétert, rajta kívül azonban legalább négy politikusra van szüksége a mozgalomnak ahhoz, hogy a vele szövetségben álló Új Világ Néppárt frakciót alakíthasson. Kérdéses, hogy a mozgalom elnökségi tagjai (Lukácsi Katalin, Kész Zoltán, Magyar György, Lengyel Róbert, Tikk László, Üveges Gábor), illetve a Pálinkás József által vezetett Új Világ Néppárt elnökségi tagjai (Lantos Gabriella, Fekete László elnökségi tagok, Ábrahám Júlia alelnök) közül kik szerepelhetnek befutó helyen, illetve ez irányú szándékukat hogyan fogadják majd a parlamenti pártok.

Az ugyanis borítékolható, hogy a baloldali pártok elnökeit, alelnökeit és elnökségi tagjait, akik az előválasztáson alulmaradtak, vagy az egyéni körzetüket nem tartják biztosan nyerhetőnek 2022-ben, feltennék a közös választási lista befutó helyeire. A Századvég azonban megjegyzi, hogy rajtuk kívül is vannak a pártoknak további ismertebb politikusai (például Demeter Márta, Burány Sándor, Molnár Gyula, Bangóné Borbély Ildikó, dr. Gyüre Csaba), akik miatt szintén megbillenhet a baloldali szervezetek közötti törékeny egyensúly.

Összességében megállapítják, hogy mivel az egyéni győzelmek a választások napjáig bizonytalanok, tulajdonképpen hét politikai formáció összesen 75 elnöke, alelnöke, illetve elnökségi tagja pályázhat negyvenegynéhány országos listán elnyerhető parlamenti mandátumra, ezért a listaállítás során komoly feszültségek várhatók az ellenérdekelt felek között.

A teljes írást ITT lehet megtekinteni.