A magyarok arról nem tehetnek, hogy ők azt szeretik, ha maguk választhatnak főnököt maguknak Orbán Viktor személyében, mert az ő irányításával érzik magukat otthon a hazában. S a Fischer fiúk pechére tíz éve mindig ők vannak többen, méghozzá sokkal, s nem azoknak a szavazói (Gyurcsány és Demszky), akiktől mindketten a Kossuth-díjat, illetve a Budapest díszpolgára címet kaptak 2005-2009 között. Akkoriban érdekes módon sosem lehetett nemzetgyalázó, kormányt szívató megnyilatkozásokat olvasni tőlük, 2010 óta viszont annál többet.

Legutóbb Fisher Ádám csapott a lecsóba. A hvg.hu közlése szerint egy osztrák lapban azzal igyekszik égetni a kormányt, hogy annak hálát kéne adnia Trianonért.

Mármint azért, hogy a nemzeti tragédia gondoskodott arról, hogy 18 millióból mindössze hétmillió magyar maradt. Az nem baj, hogy megcsonkolták a nemzetet, hogy oda lett lakosság nagy részén kívül területünk kétharmada, hogy leszakadtak erdőink, mezőgazdasági területeink, bányáink, gyönyörű városaink, de azért hálálkodni kell, hogy az új határokon belül már csak mutatóba maradtak idegen ajkúak.

Fischer ebből vezeti le a kormány migrációellenességét, amely szerinte azért szükséges, mert Orbánék a szavazatszerzés, azaz a hatalom megtartása végett nem engedik be a migránsokat Magyarországra. Ez tetszik a magyaroknak, naná, hogy tetszik, nem akarnak vegyes társadalomban élni, ezért újra és újra megválasztják Orbánt; Fischernek persze nagyon nem: „Az meg végképp kibírhatatlan, hogy ezzel még be is váljon a kormány számítása” – sivalkodik a karmester. Aztán hozzáteszi a borzalmat, hogy a menekülteket ilyen önös érdekből még éheztetik is a tranzitzónában.

Bár érvelése lemaradt egy brosúrával, mert olyan intézményt bírál, amely már nem is létezik. A tranzitzónák ugyanis megszűntek, ahol egyébként mindenkit megfelelően elláttak, kaptak élelmet, a kismamák is kulturált körülmények között gondozhatták kicsinyeiket.

Fischer az éheztetés hamis vélelme nyomán azonnal el is utasította magától Magyarországot, mondván, hogy így ez nem az ő országa. Az persze fel se tűnt neki, hogy állításából egy szó sem igaz. Ahogy Szél Bernadettnek sem szúrt szemet, pedig ő többször járt a helyszínen, s mindig meg is bizonyosodott róla, hogy nincs éheztetés, de azért valahogy mindig az ellenkezőjét sikerült kommunikálnia.

A téma Trianon apropóján lábra jött Fischernek, így lehetett egy újabbat rúgni a kormányba.

Még akkor is, ha az egész gyalázás úgy hazugság, ahogy van.