Pedig énekelhette volna. Amikor ugyanis nyerni akar a választáson, akkor ígéreteinek szívszaggató stílusa éppen e magyar nótára hajaz.

Fél évvel az őszödi beszéd 2006. májusi elhangzása előtt már tisztában volt azzal, hogy gyalázatos kormányzása következtében nagy bajban van az ország. Ennek azonban a 2006. tavaszi választásig nem volt szabad kiderülnie, hogy csalással meg lehessen nyerni a választást. Fletó akkor így hízelgett szavazóinak: „Olyan politikát kell csinálni, amelyben az adócsökkentés, a gazdasági növekedés és a szociális biztonság megőrzése együtt van. […] Ma arra kérünk mandátumot, hogy a lehetőségek országát közösen teremtsük meg.” A terv bevált, a győzelem bejött. Az ígéretek annál kevésbé.

A valósággal 2006 júniusában szembesült a társadalom Gyurcsány bejelentéséből: 30 százalékkal emelkedik a gáz, 10–14 százalékkal a villamos energia ára. Az áfa 15-ről 20 százalékra nő. Szűkül az adómentes bevételek és az igénybe vehető adókedvezmények köre, ideértve a lakáshitel törlesztéséhez biztosított kedvezményt is. Gyurcsány közölte továbbá, hogy a korábban bejelentett adócsökkentési programot el kell halasztani, ellenben több elvonás mértékét emelni kell. Például az egyszerűsített vállalkozói adó (eva) kulcsát 15 százalékról 25 százalékra növeli a kormány. Nem sorolom tovább, pedig még bőven lehetne. Ez jelenti Gyurcsányéknál a lehetőségek országát.

Ezt csak azért említem, mert ezek az emberek ma is köztünk élnek, ma is bennünket vezetnek félre: Dobrev Klára miniszterelnök-jelöltként, ugye, 150 ezer forint egyszeri juttatást ígért a nyugdíjasoknak választási győzelme esetére, s ígérte az ingyenvíz, ingyengáz, ingyenvillany bevezetését is.

Azt már most tapasztalhatjuk, hogy a 2019-es európai parlamenti választási ígéreteiből – európai minimálbér, európai minimálnyugdíj – semmi nem lett.

Ha jót akarunk magunknak, akkor nem sétálunk be újból arcátlan ígérgetéseik csapdájába, mert nagyon megütjük a bokánkat.

A nótának van igaza: ahogy Gyurcsányék „szeretnek”, nem szeret úgy senki.