Visszataszító provokáció

A cikk több példát is felsorol, amelyek az elmúlt évek progresszív nyelvpolitikai törekvéseinek köszönhetően kerülnek be egyre inkább a köztudatba. Ennek a hátterében az áll, hogy – az amerikai társadalomnak körülbelül 1 százalékát kitevő – olyan személyeket ne sértsenek meg, akiknek a biológiai neme eltér a társadalmi nemüktől (gender), ami a gyakorlatban a transzneműeket és a nem bináris személyeket jelenti.

Ennek a „kirekesztő és dehumanizáló” felfogásnak a leküzdésére Nyugaton már a receptet is elkezdték feltalálni, illetve ráerőltetni a többségi társadalomra. Az Economist sorolja a példákat: a brit kórházak arra utasították a szülészeti részlegen dolgozókat, hogy a kirekesztő „anya” helyett egy befogadóbb kifejezést, a „szülő személy”-t használják, míg az amerikai Demokrata Párt újmarxista képviselője, Alexandria Ocasio-Cortez az inkluzivitás szellemében „menstruáló személyekről” beszél. De példaként lehet említeni a brit Munkáspárt azon törekvéseit, amelyek a közbeszéd részeként szeretnének olyan fontos kérdéseket megvitatni, mint hogy „csak a nők rendelkezhetnek-e méhnyakkal”.

(Photo by Don EMMERT / AFP)

Kétségtelenül emlékezetes, amikor Justin Trudeau kanadai miniszterelnök 2018-ban egy lakossági fórumon kijavította az egyik felszólalót, aki a mankind (emberiség) szót használta – helyette a miniszterelnök az értelmetlen, ám kellően inkluzív peoplekind kifejezés használatát javasolta.

A világ legprogresszívabb miniszterelnökét az zavarta, hogy a felszólaló hölgy által használt szó első szótagja (man = férfi, de ugyanúgy jelent embert is) a rendszerszintű patriarchizmust és elnyomást szimbolizálja, ami a nyelvben is megjelenik. Ezért volt szükséges egy gendersemleges és politikailag korrekt szóval korrigálnia a hibát.

Nőgyűlölő progresszivizmus

A szélsőségesen egyenlőség- és befogadáspárti progresszív nyelvezet nyomása következtében kerültek felszínre az áthidalhatatlan különbségek a radikális feministák és transzneműek közötti vitában is. A végtelenségig fokozott abszurditás már olyan szintet ért el, hogy a „transznők” (vagyis a magukat nőként identifikáló biológiai férfiak) nőiségét megkérdőjelező feministákat újabban a „transzokat kirekesztő radikális feministák” (TERF = trans-exclusionary radical feminist) címkével látták el. Ezen ellentétek egyrészt akkor váltak láthatóvá, amikor a radikális antidiszkrimináció szellemében a „haladáspártiak” lehetővé tették, hogy a férfinak született sportolók biológiai nők ellen versenyezzenek, ezáltal megfosztva a fiatal lányokat élsportolói álmaiktól, másrészt pedig azután, hogy az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Kanadában és Új-Zélandon is több dokumentált eset látott napvilágot arról, hogy a női börtönökbe került „transznők” megerőszakolták női cellatársaikat.

(Photo by Beata Zawrzel / NurPhoto / NurPhoto via AFP)

Mindezek alapján kirajzolódik, hogy a Nyugat olyannyira ünnepli a „haladást”, hogy a transzszexuális nőellenesség előbbre valóvá vált a nők jogainak képviseleténél. Az egyre inkább nyilvánvaló, hogy a progresszív napirend célja az alapvető társadalmi normák és értékek lebontása, aminek részeként a család, a nemzetállam és újabban a biológiai nem dekonstruálására is törekszik.

Jól mutatja az utóbbi évtizedben eluralkodó progresszív őrület mértékét, hogy az 1979-es Brian élete című filmben még azzal viccelődnek, hogy a magát nőnek tartó férfi – méh hiányában – nem képes gyereket szülni, ám ettől még joga lehet a szüléshez.

Ami 42 éve vicc volt, az ma már az uralkodó nyugati korszellem része. Ezért azon sem kell meglepődnünk, hogy a nyugati progresszívok körében évek óta arról folyik a vita, hogy „mitől tekinthető valaki nőnek”, vagy hogy 2021 júniusában az Európai Parlament által elfogadott Matić-jelentés rögzítette a férfiak szüléshez való jogát.

Mindezek fényében nem kell meglepődnünk azon, hogy Magyarország szembefordult a valóságtól teljesen elrugaszkodott, identitás nélküli vagy konstruált identitásokon alapuló olvasztótégelyt propagáló globális LMBTQ-lobbival. Ez maga után vonja azt is, hogy a konzervatív magyar kormány védi a gyermekek jogait, vagy hogy az Alaptörvényben kénytelen rögzíteni, hogy az anya nő, az apa meg férfi. Amíg a nyugati világ egy 1 százalékos kisebbség miatt akarja újradefiniálni a „nő” fogalmát, addig a fogalom meghatározása a normalitás szigetének számító Magyarországon magától értetődő alapvetés.