Svédország, a multikulturalizmus fellegvára
Bíró András, a XXI. Század Intézet kutatója
2021.04.12. 14:40
A muszlimok sikertelen integrációja kapcsán az északi állam az elmúlt években egyre gyakrabban került a figyelem középpontjába. A 2015-ös migrációs válságot megelőzően Svédország bizonyos fokig képes volt fenntartani a jóléti, stabil multikulturális állam eszményképét, azonban – ahogyan azóta bebizonyosodott – ezen narratíva végérvényesen megbukott. A migrációs válság során Svédország fogadta be a legtöbb egy főre eső menekültet és bevándorlót,
ami több mint 1 millió embert jelent, és a lakosság 10 százalékának felel meg.
Emiatt a svédek előszeretettel nevezik magukat 2015 óta „humanitárius szuperhatalomnak”, azonban a válság következtében beáramlott milliós közel-keleti tömeg rávilágított, hogy a korábban befogadott muzulmán bevándorlók sem integrálódtak megfelelően, ezáltal olyan problémák váltak szembetűnővé, amelyeket többé lehetetlen elkendőzni. A muszlimok által kialakított párhuzamos társadalmak már évtizedek óta léteznek Svédországban, ahol az állami szervek erőszak-monopóliuma egyszerűen nem érvényesül, és az országot vezető liberális elit részéről hajlandóság sem mutatkozik a probléma megoldására. A folyamat eszkalációjára rávilágít, hogy már statisztikai kozmetikázással vagy szisztematikus elhallgatással sem lehet fenntartani a muszlimok sikeres integrációjának narratíváját. A bevándorlók felülreprezentáltsága a szexuális és egyéb súlyos bűncselekményekben, a nagyvárosokban történő rendszeres robbantások és bandaháborúk, illetve az egyre súlyosabb antiszemitizmus rávilágít, hogy Svédország – a média fősodra által közvetített torzított kép ellenére – kedvezőtlen átalakuláson megy keresztül.
Egy évtizeddel ezelőtt a gettóbeli zavargások és a rendőrség elleni bombatámadások kivételes eseménynek minősültek, míg napjainkban mindennapi jelenséggé váltak.
A schrödingeri no-go zónák
A svéd hatóságok, szembesülvén az integrációs politika kudarcaival, az elmúlt évtizedek során egy sor olyan intézkedést hoztak, amelyek a nyelv átalakításával a valóság kozmetikázását célozták meg. Az így létrejött orwelli „svéd újbeszél” eufemisztikus módon kívánja elfojtani a társadalmi diskurzust az országot érintő súlyos problémák kapcsán.
A jelenség legszembetűnőbb példája, hogy az északi hatóságok nem használnak olyan kifejezéseket, mint „muszlim gettók” vagy „muszlim párhuzamos társadalmak”, hanem a valóságban ezen kategóriába tartozó területeket „veszélyeztetett kerületek” címkével látták el.
A migrációs válság csúcspontjának évében, vagyis 2015-ben, a svéd rendőrség éves munkája részeként publikált egy listát, amelyen ezek az úgynevezett „veszélyeztetett kerületek”, vagyis az ország szegregált külvárosi kerületei szerepelnek. A rendőrség megfogalmazása szerint ezen kerületek „alacsony szocio-gazdasági státuszú, földrajzilag behatárolható területek, ahol a bűnözők befolyásuk alatt tartják a helyi lakosságot”. A rendfenntartó szerv értékelése szerint a bűnbandák befolyása ezekben a kerületekben inkább szociológiai kontextusú, és nem mutatkozik valódi szándék arra vonatkozóan, hogy átvegyék a hatalmat és kontrollálják a területet.
(Photo by TT / TT NEWS AGENCY / TT News Agency via AFP)
A rendőrség 2019-es jelentése szerint
60-ra növekedett a „veszélyeztetett kerületek” száma az országban, amelyek közül 22 „különösen veszélyeztetett kerület”, 10 „kockázatos kerület” (magas a kockázata annak, hogy különösen veszélyeztetetté válik) és 28 „veszélyeztetett kerület”.
A „különösen veszélyeztetett kerületek” esetében olyan meghatározó a bűnözői jelenlét, hogy széleskörűen ellehetetleníti a bírósági eljárások kivitelezését, továbbá a rendőrség sem képes erőszak-monopóliumát fenntartani. Ez olyan formában is megjelenik, hogy a rendőrök sem mernek bemenni az adott kerületbe erősítés és alternatív menekülési útvonalak megtervezése nélkül. Ezeken a területeken a rendfenntartóknak az ingatag helyzet miatt rendszeresen alkalmazkodniuk kell a helyi bűnbandák módszereihez, amihez jelentősen hozzájárult, hogy az elmúlt évek során rendszeressé váltak a rendőrök elleni késeléses, bomba-, illetve a rendőrautókra dobott Molotov-koktélos támadások.
A svéd rendőrség szerint Stockholmban nyolc, Malmőben és Göteborgban négy-négy, míg Botkyrka, Södertälje, Eskilstuna, Norrköping városában egyaránt három kerület sorolható a „veszélyeztetett kerületek” közé.
A svéd országos rendőrfőkapitány, Anders Thornberg a 2020 novemberében a Financial Timesnak adott interjújában alátámasztotta, hogy Svédországot egyre növekvő biztonságpolitikai veszély fenyegeti a muszlimok által kiépített párhuzamos társadalmak által. A klánalapú rivális bandák közötti lövöldözések és bombatámadások rendszeressé váltak Stockholm, Göteborg és Malmö bevándorlók által lakott negyedeiben. 2015 júniusában egy négyéves kislány halt meg egy vérbosszúalapon elkövetett robbantás következtében Göteborgban, majd 2016 augusztusában egy nyolcéves birminghami fiú egy bandaháború során elhajított gránát által halt meg, szintén Göteborgban.
Az etnikai alapú bandaháború kezdett rutinná válni.
Hasonlóan felkavarta az állóvizet, amikor 2020 augusztusában egy bűnbanda útblokádokat állított fel Göteborgban, hogy egy rivális klán tagjait elkapják. A rendőrség hiába tartóztatott le néhány bűnözőt, egyikük ellen sem tudtak vádat emelni. Az ügy tragikomikus felhangja, hogy a göteborgi bandaháborúnak nem a rendőrség vetett véget, hanem a klánok között kihirdetett tűzszünet.
A muszlim gettók kapcsán az egészségügyi Ambulansförbundet unió korábbi vezetője, Gordon Grattidge és utóda, Henrik Johansson is megerősítette egy a Politicónak adott interjúban, hogy egyes kerületek valóban no-go zónának minősülnek, és csak rendőri kísérettel mernek bemenni a mentősök. Ezekben a negyedekben rendszeresen előfordult, hogy a mentőautók motorját kilopták a bevándorlók.
A 2020-as év első felében 163 lövöldözés során 20 fiatal férfi vesztette életét.
Egy 2018-as Springer-tanulmány megállapítása szerint a 15–29 év közötti fiúkat és férfiakat tízszer nagyobb valószínűséggel lövik meg Svédországban, mint Németországban. Ennek veszélye különösen a bevándorlók által uralt szomszédságokban jelent problémát. A lövöldözések olyan gyakorivá váltak az országban, hogy többé az újságok címlapjára sem kerülnek, hacsak nincsenek halálos áldozatok.
(Photo by Johan NILSSON / TT News Agency / AFP) / Sweden OUT
Mindemellett a bevándorlók kezében összpontosuló drogcsempészet is virágzik Stockholm muszlim gettóiban, ami ellen a hatóságok fellépése akarat híján szintén elégtelennek bizonyul. A svéd kormány statisztikája szerint 2019-ben a kábítószerrel összefüggő bandai erőszak 60 százalékkal növelte a bombarobbantások számát.
A svéd Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács (Brottsförebyggande rådet, BRÅ) adatai szerint 2018-ban 162 bombatámadásról érkezett bejelentés a rendőrséghez, míg 2019-ben már 257-ről.
A bevándorlóhátterű bűnözők azonosítása azonban közel sem egyszerű, mivel a svéd törvények 2006 óta tiltják az elkövetők etnikai hátterének rögzítését. Stina Holmberg, a „Bűnözés a Svédországban és más országokban született személyek körében” című könyv egyik szerzője szerint az etnikai alapú statisztikákat azért tiltották be, mert a bevándorlás ellenzésére használják fel azokat, és nem a bűncselekmények tanulmányozása során szolgálnak módszertanként.
A fenntarthatatlan állapotok miatt a svéd kormány 2020 végén úgy döntött, hogy további hatezer rendőrt és négyezer kisegítő alkalmazottat alkalmaz 2024-ig. Erik Nord göteborgi rendőrfőkapitány szerint azonban tízezer rendőrre lenne szükség a négyezer támogató alkalmazott mellett, továbbá több térfigyelő kamerára is.
Többek között ezen ügyek kapcsán fogalmazott Thornberg úgy, hogy ha a svéd politikusok továbbra is szőnyeg alá söprik ezeket az integrációs problémákat, akkor a társadalmon kívül álló csoportok hatalmas fenyegetést jelenthetnek a demokráciára.
Mindennapok a muszlim gettókban
A Pew Research 2017-es számításai szerint
a muszlim populáció 8,1 százalékát teszi ki Svédország 10 milliós lakosságának, tehát jelenleg hivatalosan 800 ezer muszlim él Svédországban.
A becslések szerint a bevándorlóháttérrel rendelkezők száma Malmőben a legmagasabb, 37 százalékkal, míg Stockholmban 25 százalék, Göteborgban pedig 20 százalék. A valamilyen bevándorlóháttérrel rendelkező – vagyis nem csupán a muszlim populációhoz tartozó – személyek száma körülbelül 1,8 millióra tehető, így a statisztika kissé torzíthat, azonban a hivatalos statisztikák szerint a svédországi muszlimok közel 70 százaléka a három legnagyobb városban vagy annak agglomerációjában él.
A 2017-es statisztikák szerint a teljes lakosság 25 százaléka rendelkezik valamilyen bevándorlóháttérrel.
Fontos azonban megjegyezni, hogy Svédországban a személyi szabadság szellemében törvényileg tiltott, hogy személyes adatokat gyűjtsenek a lakosság vallási vagy etnikai hovatartozását illetően bármely olyan esetben, amely érzékeny személyes információkat érint. Ezáltal a hivatalos adatbázisok hiányában nehéz pontosan megállapítani a muszlim népesség valós számát az északi országban.
A Svéd Bűnmegelőzési Tanács utoljára 2005-ben publikált egy tanulmányt a bevándorlás és a bűncselekmények kapcsolatáról. Annak ellenére, hogy az északi országot hatalmas bevándorlási hullám érintette, és a bűncselekmények száma megemelkedett, nem készült átfogó kutatás a témában. Göran Adamson szociológus és Tino Sanandaji közgazdász egy 2020-ban kiadott, tizenöt évet (2002–2017) felölelő kutatása az első olyan, a témával foglalkozó deskriptív tudományos vizsgálat, amely 2005 óta megjelent. A szerzőpáros rámutatott, hogy
a Svédországban elkövetett összes bűncselekmény 58 százalékát bevándorlóháttérrel rendelkezők követik el.
A gyilkosságok, emberölések és gyilkossági kísérletek terén 73 százalékban, míg a rablások esetében 70 százalékban bevándorlók az elkövetők. A nem regisztrált migránsok (akiknek számát illegális tartózkodásukra való tekintettel nehéz megállapítani, de valószínűleg a lakosság egy százalékát sem teszik ki) az összes bűncselekmény 13 százalékáért felelősek. Ezen számok a bevándorlók bűncselekmények elkövetésében való rendkívüli felülreprezentáltságáról tesznek tanúbizonyságot, aminek fényében nem meglepő, hogy a svéd hatóságok minden eszközt bevetnek a statisztikák kozmetikázása érdekében.
Egyes területek olyan szinten szegregálttá váltak a bevándorlók által, hogy egészen elképesztő módon vált szembetűnővé a helyi közösség összetételének transzformációja.
Példának okáért a 2012-es adatok szerint Rinkebyben, Stockholm egyik kerületében a lakosságnak több mint 90 (!) százaléka migrációs hátterű, a lakosság 38,6 százaléka Ázsiából és 40,8 százaléka Afrikából származik.
A bevándorlók általánosan alacsony foglalkoztatottsága következtében a munkanélküliség aránya a kerületben meghaladja a 10 százalékot, jelentősen felülmúlva az átlagos stockholmi 3,4 százalékos arányt.
Malmö hírhedt muszlim gettójában, Rosengårdban a lakosság 86 százalékát teszik ki az első és második generációs bevándorlók, akiknek körülbelül a 60 százaléka munkanélküli, és a jóléti állam segélyeiből él. Már a 2015-ös migrációs válság előtt sem volt olyan iskoláskorú gyermek, akinek a svéd lett volna az első nyelve. A rosengårdi állapotokat kellően illusztrálja, hogy az amerikai UPS futárszolgálat 2019-ben bejelentette, felfüggeszti a csomagok kiszállítását a kerületben, mivel a sofőröket rendszeresen megtámadták és kirabolták a helyiek.
Photo: TT News Agency / code 50090*** SWEDEN OUT *** (Photo by TT / TT NEWS AGENCY / TT News Agency via AFP)
A svédországi párhuzamos társadalmakban megfigyelhető, hogy a szegényes nyelvi készségekkel és egyoldalú baráti körrel rendelkező, gyenge társadalmi státuszt öröklő fiatal fiúk integrációjával kapcsolatos várakozások hiú ábrándnak bizonyultak. A tinédzser fiúk általában be sem fejezik az iskolát, és inkább azokhoz a bűnbandákhoz csatlakoznak, amelyek egy csoporthoz való tartozás érzését kínálják számukra. Ezt támasztja alá azon tény is, hogy az utcai bűnbandák tagjai 85 százalékban bevándorlóháttérrel rendelkeznek. Az Expressen című napilap kutatása szerint ha az egyik szülő külföldi születésű, akkor Stockholmban 95 százalékra emelkedik a migrációs háttérrel rendelkezők aránya a bűnbandákban.
A szexuális erőszak tombolása
Szintén jelentős problémát jelent a szexuális jellegű bűncselekmények megnövekedett száma az országban.
Amíg 1975-ben 424 zaklatást jelentettek a rendőrségen, ennek száma 2014-re 6620-ra emelkedett.
Az ezzel kapcsolatos svéd magyarázat általában három érvben merül ki: egyrészt nőtt a bűncselekmények bejelentésének hajlandósága, másrészt évtizedek alatt pontosabbá vált a statisztikai nyilvántartás, harmadrészt pedig Svédországban a nemi erőszak kategóriája tágabb definícióval rendelkezik, mint más országokban. Figyelembe véve, hogy Svédország erőteljes feminista ethosszal rendelkezik, ezen állításoknak van némi igazságtartalma, azonban azt is világossá teszik, hogy a „svéd újbeszél” szelleme lengi körül az országban egyre jelentősebb problémát jelentő szexuális erőszak jelenségét.
Diagram forrása: Svéd Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács (Brottsförebyggande rådet, BRÅ) Tabell 1.2. Anmälda brott per 100 000 av medelfolkmängden, åren 1950–2019, 2019
A probléma jelentőségét jól mutatja, hogy például 2014-ben a „Mi vagyunk Stockholm” fesztiválon afgán menekültek molesztáltak és erőszakoltak meg tizennégy éves lányokat. A helyi rendőrség az ötnapos fesztiválról szóló jelentésben meg sem említette az esetet, inkább eltussolta. Senkit nem ítéltek el, a média pedig nem beszélt az ügyről. Azonban olyan eset is akadt, amikor a svéd sajtó hírt adott hasonlóról, ám a tényeket szándékosan kiforgatta. A híradás szerint a finnországi Abóba tartó kompon „svéd férfiak” csoportja erőszakolt meg egy nőt, ám az elkövetők valójában szomáliaiak voltak.
2018-ban az Uppdrag Granskning című tévéműsor bemutatott egy tanulmányt, amelyben minden 2012 és 2017 között regisztrált nemi erőszak vagy annak kísérlete szerepelt. Ebből kiderült, hogy
az elkövetők 58 százaléka külföldi születésű, míg a maradék 42 százalék Svédországban született, azonban közöttük is előfordultak migrációs hátterűek, akik már állampolgársággal rendelkeztek.
A műsor továbbá azt is bemutatta, hogy olyan esetekben, amikor az áldozat és az elkövető nem ismerte egymást, 80 százalék a külföldi születésű elkövetők aránya.
Egy másik, az Aftonbladet napilap által készített 2018-as kutatás 112 csoportos nemi erőszakért elítélt személyt vizsgált meg. A vizsgált, 2012–2017 között időszak során az erőszaktevők 73 százaléka volt külföldi születésű, továbbá olyan esetekben, amikor az elkövető már Svédországban született, ám szülei bevándorlók voltak, 88 százalékra nőtt az arány.
Mindennek fényében érdekesek az olyan kijelentések, amelyek tagadják az északi országban elharapódzó nemi erőszak súlyosságát, valójában inkább csak még jobban rávilágítanak a kezelhetetlen svédországi állapotokra.
Erre példa Ylva Johansson szociáldemokrata politikus, aki 2014 és 2019 között a svéd munkaügyi és integrációs miniszteri posztot látta el.
Fotó: AFP Forum
A politikus a brit BBC-nek adott 2018-as interjújában azt állította, hogy a bejelentett nemi erőszakok és szexuális zaklatások száma „egyre alacsonyabb, alacsonyabb és alacsonyabb”. A valóságban azonban a számok egyre emelkednek, amit végül Johansson is kénytelen volt beismerni. Johansson integrációs miniszteri tevékenységét nehezen lehet sikeresnek nevezni, ennek ellenére felfelé bukott, és 2019-ben az Európai Unió belügyi biztosa lett.
A svéd integrációs rendszer működésképtelensége és az ezzel együtt járó svéd állapotok ellenére 2020 szeptemberében egy uniós vita során úgy fogalmazott, hogy
Európa öregedő államainak szükségük van a migrációra, hiszen ez tesz minket gazdaggá, […] ezért olyan legális módszereket kell kialakítania az EU-nak, amelyek lehetővé teszik több bevándorló és menekült befogadását”.
Vagyis egy bukott integrációs miniszter további társadalmi kísérletezések folytatását propagálja úgy, hogy a saját országában bizonyosodott be: a különböző kultúrákból összetevődő multikulturális társadalom működésképtelen.
Ezen tények érdekes megvilágításba helyezik a svéd kormány hivatalos honlapján a külügyminisztérium által közzétett „Tények a migrációról, integrációról és bűncselekményekről Svédországban” című tanulmányt, amely azt a cél tűzte ki maga elé, hogy az országról keringő mítoszokat leleplezze. A kormány többek között olyan „hamis állításokat” kíván megcáfolni, mint a fegyverrel elkövetett erőszak és a szexuális bűncselekmények növekedése, a bevándorlók bűnügyi felülreprezentáltsága, a no-go zónák létezése, az integráció működésképtelensége vagy az iszlamizmus jelenléte. Az állításokra érkezett válaszok azonban egyrészt nem fedik le a valóságot, másrészt a „svéd újbeszél” kontextusában értelmezendők.
Az antiszemitizmus elburjánzása
Továbbá az egyik legjelentősebb problémát az antiszemitizmus terjedése jelenti Svédországban, aminek legfőbb oka az egyre növekvő muszlim populáció.
Ezt támasztja alá az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (Fundamental Rights Agency, FRA) 2018-as jelentése is, amely a zsidó közösséget ért antiszemita atrocitásokkal kapcsolatos tapasztalatokat mutatja be. A tanulmány elkészítése során az Európában élő zsidókat kérdezték meg az őket ért antiszemita incidensekről.
Ami Svédországot illeti, a statisztika szerint a zsidó közösség ellen irányuló gyűlölet-bűncselekményekért, zaklatásért és fizikai bántalmazásért 40 százalékban „muszlim radikális nézőponttal”, 27 százalékban „baloldali politikai nézőponttal”, míg 18 százalékban „jobboldali politikai nézőponttal” rendelkező egyének voltak felelősek.
Azon városokban, ahol a muszlimok által kiépített párhuzamos társadalmak burjánzanak, a zsidók száma ezzel párhuzamosan csökken.
Ennek legszembetűnőbb példája Malmőben figyelhető meg, ahol szinte rendszeressé váltak a zsidó épületek elleni támadások, többek között a zsidó temető kápolnáját is felgyújtották, és évente a közösség minden tizedik tagját érte valamiféle zaklatás. Ennek fényében nem meglepő, hogy a malmői zsidó közösség gyakorlatilag elmenekült a városból, és 2010-ben a számuk ezer fő alá esett.
Konklúzió
A svéd integrációs modell – akármennyire is igyekeznek ezt a svéd hatóságok a média fősodrával karöltve minden eszközzel eltorzítani – egyszerűen nem működik. Olyan marginalizált társadalmi csoportok jönnek létre, amelyek képtelenek a meglévő struktúrákba beágyazódni, és új, alternatív társadalmakat építenek ki, ahol az állam erőszak-monopóliuma korlátozottan vagy egyáltalán nem érvényesül. Azon túl, hogy a bűnügyi statisztikák is egyre elkeserítőbb képet mutatnak, a bevándorlók felülreprezentáltsága a súlyos bűncselekmények körében egyre aggasztóbb hírekkel szolgál a társadalmi kohézió fellazulásáról. A svéd multikulturális vágyálom összeomlani látszik, amin a statisztikák kozmetikázása is egyre kevésbé segít.
Az idegen kultúrájú muszlimok integrációjára vonatkozó társadalmi kísérlet bizonyíthatóan kudarcot vallott, amivel az őshonos svédek a mindennapokban kénytelenek együtt élni.
EZEK IS ÉRDEKELHETNEK
OLVASTAD MÁR?
MÉG TÖBBET SZERETNÉK
