„Azt tapasztalhatjuk, hogy vannak olyan játékosok, akik nem érzik jól magukat a minimalista játékruhában” – indokolta felvetését Christensen, aki mögé a norvégok is felsorakoztak. Dicséretes Skandinávia erkölcscsősz szerepvállalása, bár némileg árnyalja a képet, hogy a hatvanas-hetvenes évek tájékán a vasfüggöny mögött irigykedve hallgattuk a vikingföldet megjárt kiváltságosok beszámolóit. A nyáron is kapható banán és a részletre vehető Volvo mellett arról is szó esett, hogy ott fenn, északon szabadon vehetsz pornóújságot, -filmet és egyéb szexuális töltettel bíró rekvizitumokat. Frissen, ropogósan.

Mostanában visszafelé megyünk az északi úton. A hatvanas években szinte forradalom söpörte el a vaskalapos konzervatívok nézetét, akik szerint Mary Quant miniszoknyája, a strandokon viselt falatka bikini bujaságra, erkölcstelenségre, paráználkodásra és szabad szerelemre ösztönzi a fiatalságot. A mai, modern haladárok most hasonló vagy még nagyobb buzgalommal vetik bele magukat a küzdelembe, és a szoknyahossz gyors rövidülését utólag megbánva követelik a nőket lealacsonyító, szexuális tárgyként kezelő ruházat korlátozását, betiltását. Mintha egy földig érő szoknyából kivillanó karcsú boka nem bírna erotikus töltettel.

Bár ha a nem is olyan távoli jövőben megszokott lesz a versenypályákon, mérkőzéseken a férfiból nővé operált transznemű sportolók látványa, akkor talán nem olyan nagy baj, ha a lehető legtöbbet takarja a ruha.