Zajlik az élet a nagyvilágban.

A manchesteri rendőrség közölte, hogy nyomozást indított, miután

Ezek a képregények a serdülőkor előtti vagy serdülőkorú fiúk erősen szexualizált ábrázolására összpontosítanak.

Anderson azt állította, hogy annak érdekében, hogy

„A saját szexualitásomban végzett »terepmunka« során semmilyen más szexuális megkönnyebbülést nem kaphattam: sem rendes pornót, sem szexet egy másik emberrel, sem fantáziákat vagy emlékeket – minden alkalommal shotának kellett lennie.” – állítja.

Annak ellenére, hogy elismerte az anyag tiltott jellegét, azt mondta, hogy a másokkal készített interjúkat nem találta megfelelőnek a tanulmányához, és ezt írta:
„Rájöttem, hogy a testem fel van szerelve egy olyan saját kutatási eszközzel, amely a szó szoros értelmében első kézből segíthet nekem a shota megértésében.”

Anderson egyik maszturbációs kísérletére így emlékszik vissza:

A rajzolt gyermekpornográfia birtoklása bűncselekménynek számít az Egyesült Királyságban, és valószínűnek tűnik, hogy az Andersson által használt anyagok megfelelnek ennek a definíciónak. Saját maga szerint „nagyon fiatal fiú karakterek [akik] mohón ugranak rá az első faszra, amely kínálkozik”. Andersson azt írta:

A Breitbart Londonnak a manchesteri rendőrség megerősítette, hogy nyomozást folytatnak az ügyben.

A dolgozatban a Anderson a kereszténységet hibáztatta a maszturbáció „megbélyegzéséért”, és idézte Michel Foucault baloldali francia filozófust – akit azzal vádoltak, hogy tunéziai temetőkben fiatal fiúkat erőszakolt meg –, aki a „maszturbáció elleni keresztes hadjáratot” a nukleáris családból eredőnek nevezte.

Andersson azt állította, hogy reményei szerint „kutatásai” révén képes lesz kibogozni a „fiktív fiúszereplők iránti vágyak csomóját, ami jobb megértést ad az emberi szexualitásról, és szilárdabb alapot nyújt a politikaalkotáshoz”.

Egyébként a Manchesteri Egyetem szerint is aggályokat vet fel Karl Andersson tevélenysége.