Permanens válságok

A progresszív demokrácia exportja és az „arab tavaszként” aposztrofált eseménysorozat kombinációja következtében olyan szintű instabilitás jött létre főképp Irakban, Líbiában és Szíriában, hogy ezek az országok lassan egy évtizede a migrációs kibocsátás fellegvárainak számítanak. Az intervencionista politika hasonló káoszt teremtett Afganisztánban, amit tovább tetézett, hogy a tálib kormány nemzetközi elismerésének hiányában létrejött gazdasági válság az összeomlás szélére taszította az országot.

(Photo by Ahmad SAHEL ARMAN / AFP)

Az afrikai kontinensen az államkudarc pedig olyannyira elterjedt jelenség, hogy több mint 15 ország sorolható ebbe a kategóriába. Hosszú ideje ezen országok egyike Szudán, ahol 2019 áprilisában a népi tiltakozások folyományaképp a hadsereg megbuktatta Omar el-Besír elnököt, és megkezdődött a demokratizálódási folyamat. Azonban az öröm korainak bizonyult, hiszen 2021 októberének végén újabb katonai puccsra került sor Abdel Fattah al-Burhan tábornok vezetésével, aki feloszlatta a kormány hatalommegosztási megállapodásának polgári szárnyát, civil vezetőket tartóztatott le, Abdullah Hamdok miniszterelnököt házi őrizet alá helyezte, és szükségállapotot hirdetett. A hatalomátvétel ellen több százezren tiltakoznak országszerte, ám a katonaság erővel veri le ezeket a megmozdulásokat, amelyeknek már halálos áldozatai is vannak. Az ország fővárosában, Kartúmban szervezett november 8-ai demonstráción pedig a hadsereg könnygázzal állította meg a polgári engedetlenséget hirdető tüntetőket.

(Photo by Omer Erdem / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP)

Az etióp dominóhatás

A 112 milliós kelet-afrikai országban 2020 novemberében kezdődtek a harcok a kormányerők és a tigrinya kisebbség között, ami végül polgárháborúvá szélesedett ki.

Egyrészt a harcok könnyen átterjedhetnek az országhatárokon túlra, hiszen a szomszédos Eritreában a lakosság felét a tigrinyák alkotják, akik paramilitáris erőket küldtek a lázadók megsegítésére, másrészt a központi kormány összeomlása magával vonná Szomália összeomlását is. Ennek oka, hogy Etiópia támogatásának köszönhetően az elmúlt két évtizedben folyamatosan a polgárháború szélén álló szomáliai kormány képes fennmaradni, és felvenni a harcot a dzsihadista al-Shabaab felkelőivel.

(Photo by Sadak Mohamed / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP)

A szakértők nem alaptalanul félnek attól, hogy Etiópia összeomlása káoszt vonna maga után az egész kelet-afrikai térségben. Etiópia déli szomszédja, Kenya is aggódik, hogy menekültek tömege árasztja el az országot, valamint az országhatáron kialakult humanitárius krízis miatt is, amely probléma Szudánt már érzékenyen érinti, hiszen – még a katonai puccs előtt – 55 ezren menekültek Etiópiából az országba.

Ezt tovább súlyosbítja, hogy a két állam kapcsolata közel sem felhőtlen: az etióp–szudáni határvita már 2020 decemberében fegyveres összetűzésbe csapott át, miután a kétoldalú tárgyalások kudarcba fulladtak. Etiópia azzal vádolta meg szomszédját, hogy a szudáni katonaság hasznot húz az etióp polgárháborúból, és ellenőrzése alá vonja a vitatott Fashaga régiót, míg a szudániak elutasítják a vádakat, és a „szemet szemért” elv alapján már 2021 januárjában kiterjedtebb katonai offenzívát sürgettek. Az etióp kormányerők energiáit jelenleg – nem sok sikerrel – a tigrinyák előretörésének megakadályozása köti le, ami által Szudán könnyen ellenőrzése alá vonhatja a vitatott területet. Ez viszont a környező törzsek nemtetszését is kiválthatja, amelyeket eleve egy humanitárius katasztrófa sújt. Mindemellett az etióp központi kormány összeomlása által létrejött anarchia magával vonná az etnikai tisztogatások veszélyét is, hiszen Etiópia több mint 70 (!) etnikai kisebbségnek ad otthont, amelyek között az etnikai feszültségek évszázadok óta jelen vannak.

(Photo by Minasse Wondimu Hailu / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP)

Az etióp helyzet súlyosságát az is jól mutatja, hogy november 6-án az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériuma arra utasította „nem létfontosságú” alkalmazottjait és családtagjaikat, hogy hagyják el Etiópiát.

Mindezek alapján kirajzolódik, hogy Európán kívül nemhogy csökkennének, hanem egyre csak nőnek azok a válsággócok, amelyek bármikor egy újabb migrációs hullámba torkollhatnak.