Ahogy a nemzetközi balliberális érdekcsoportokon belül az olyan szélsőséges irányzatok és mozgalmak erősödtek meg, mint az egyesek által terrorszervezetnek tartott rasszista Black Lives Matter vagy a radikális Antifa, a baloldal egyik központi programját képező melegjogi kérdések közül is egyre inkább az extremitások kerülnek előtérbe – írja a Magyar Nemzet.

A különböző kampányokkal az LMBTQ-s szubkultúra egyre szélsőségesebb vonulatait próbálják elfogadtatni a többségi társadalommal,

s ebben sokszor a vállalati világ és a (baloldali) kultúrpolitika is készséges partner. Például a Welcomingchools.org nevű oktatási portál azt szorgalmazza, hogy a tanárok az általános iskolás gyermekeknek részletekbe menően magyarázzák el az LMBTQ-szubkultúra különböző kifejezéseit, meghatározásait.

Egyebek mellett olyan terminusok oktatását javasolják, mint a ciszgender, a genderexpanzív, a nem bináris, az interszex, a pánszexuális, valamint a transzgender. Mindemellett a Soros-hálózathoz kapcsolódó szervezet arra is bátorítja a pedagógusokat, hogy a világosság kedvéért

A portál pedagógusoknak készített iránymutatói között még olyan, a gendertémához semmilyen módon nem kapcsolódó tantárgyaknál is tesznek LMBTQ-vonatkozású érzékenyítő javaslatokat, mint a matematika.

Felvetésük szerint a tanároknak arra is törekedniük kell, hogy

Példaként említenek egy feladatot, amely úgy teszi fel a kérdést:

Egy másik szöveges feladatban pedig egy Keisha nevű lány az apukáival ment vásárolni. Az amerikai New Jersey államban mára kötelezővé tették az LMBTQ-s témák megjelenítését az oktatásban, több iskolában is pilotprogramot indítottak a leszbikus, meleg, biszexuális és transzgender tanulók kezelésére.

Magyarországon a Labrisz Leszbikus Egyesület a gyermekek LMBTQ-s érzékenyítésének élharcosa. A Még mindig tabu? LMBT személyek az iskolában című kiadványukban hasonló útmutatókat fogalmaznak meg a pedagógusoknak, mint a már említett amerikai ajánlásgyűjteményben. Az összeállításban emellett például olyan kérdésekkel foglalkoznak, mint a homoszexuális fiúk számára veszélyes iskolai terek vagy az anyák napja ünneplése olyan extrém helyzetekben, amikor valakinek két anyja vagy apja van. Emlékezetes:

Közben a nagyvállalatok is egyre több kifejezetten gyermekeknek szóló reklámban próbálják érzékenyíteni a legkisebbeket.

A Campbell Soup Company amerikai élelmiszeripari cég úgy reklámozta egyik Star Wars-os tematikájú termékét, hogy a felvételen látható, amint egy

A kultikus mozi Darth Vader nevű karakterét utánozva a férfiak felváltva, elváltoztatott hangon mondogatják a kisgyermeknek, hogy „én vagyok az apád”. A sokakban felháborodást keltő hirdetés ellen több konzervatív szervezet, például a One Million Moms (Egymillió Édesanya) is tiltakozott, a videó betiltását követelve.

A tizenéves gyermekeket már láthatóan merészebben, sőt gátlástalanul próbálják érzékenyíteni a vállalatok a homoszexuális témák iránt. A Coca-Cola néhány évvel ezelőtti reklámjában például

s azon versengenek, hogy ki tud előbb odavinni neki egy üveggel a koffeintartalmú üdítőből.

Szintén visszatérő reklámtematika a gyermekek homoszexualitását megértő vagy egyenesen üdvözlő szülő ábrázolása.

Ilyen jelenet, amikor egy ázsiai férfi Bench márkájú női parfümmel ajándékozza meg kamasz fiát, aki pedig titkolni próbálta előle, hogy az iskola előtt minden reggel fúj a nyakára a rózsaszín üvegcséből. Egy másik, hasonló tematikájú Kodak-reklámban egy apának először nézeteltérései vannak a fiával annak homoszexualitása miatt, ám végül könnyezve adja át neki azt a keretbe foglalt képet, amelyen a tinédzser a meleg barátjával pózol.

A nagyvállalatok a reklámokon kívül kampányvideókkal is népszerűsítik a szivárványcsaládokat. Például az elsősorban hajápolási termékeket gyártó Pantene olyan idilli közösségként mutatta be a Sawyer nevű transznemű lányt és családját, amelyben mindenki üdvözölte a gyermek coming outját, és közben persze még azt is hangsúlyozták:

Világosan kirajzolódó tendencia, hogy a gyermekek LMBTQ-s témák iránti érzékenyítését egyre nyíltabban, a jó ízlés és a józan belátás határait semmibe véve végzik a különböző korporációk. Míg például a Nickelodeon tavaly még tagadta, hogy az óvodások által frekventált műsorsávban mutattak be a Black Lives Matter nevű szélsőséges szervezetet és a melegjogokat népszerűsítő reklámokat (azt állítva, hogy a szóban forgó sávot idősebb gyermekek nézik), idén júniusban a Pride alkalmából a televízió Nick Jr. nevű alcsatornája már

A már említett One Million Mums a botránykeltő rajzfilm vetítését követően a Nickelodeon bojkottjára szólított fel.

Míg korábban az egykor stigmatizált homoszexuálisok elfogadtatása volt az érzékenyítés jelszava, ma már az LMBTQ-szubkultúra egyre szélsőségesebb áramlatait igyekeznek megismertetni a gyermekekkel is, akár közvetlenül, élőben megtekintett produkciók formájában. Az USA-ban számos példa volt arra, hogy

A fenti jelenség terjedésének egyik oka, hogy a meleglobbi ágensei számos érzékenyítő cikkben próbálják a szülőket abba az irányba terelni, hogy a gyermek nemi identitása körüli bizonytalanságokra, zavarra az egyedüli megfelelő válasz az, ha a néhány éves kiskorút akár egy esetlen kijelentése kapcsán rögtön besorolják az LMBTQ-lét számos kategóriájának egyikébe, és onnantól a gyermeket a „választott nemének” megfelelően kezelik. Ebben az értelmezési keretben fel sem merül, hogy a látszólagos nemi identitászavar mögött valamilyen pszichológiai probléma húzódik meg, s ha valaki ilyen esetben például pszichológushoz fordul a gyermekével, azt a meleglobbi képviselői sokszor már „erőszakos átnevelésnek” bélyegzik.

Számos megszólalási lehetőséget kapnak a különböző – elsősorban balliberális világnézetű – sajtótermékekben a gyermekek LMBTQ-s érzékenyítésével kapcsolatban rendkívül radikális álláspontot képviselő szereplők is.

Nem kirívó példa a Kqed.org nevű portál azon cikke, amelyben a transzgendertémával foglalkozó kutató azt állította:

A cikkben egy kisfiú példáját említik, aki már három és fél évesen kijelentette, hogy ő márpedig lány. Ezt követően az immár Gracie névre hallgató gyermeket a szülei elvitték egy Szivárvány Nap nevű táborba, amely úgynevezett safe space-ként (biztonságos térként) szolgált a transzgender gyermekeknek. Ennek mélyen ellentmondásos volta a riportból is kitűnik, hiszen amikor az újságíró érdeklődésére a gyermek anyja arról kérdezi Gracie-t, „tudod, mi a különleges veled és a tábor többi lakójával kapcsolatban?”, az óvodás azt válaszolja, „nem tudom”. Miután az anyja azt mondja erre, hogy „transzgender vagy, és a többiek is mind azok”,

Az amerikai CBS egy ennél is extrémebb esetet említett: a lányként született gyermek mindössze másfél éves volt, amikor szüleinek arról beszélt, hogy fiúnak érzi magát. Attól kezdve a szülők fiúként tekintettek a gyermekükre, így is hivatkoztak rá mindenki előtt, és már arra készültek, hogy a pubertás beköszöntével megkezdik a kezelését. A televíziós csatorna egy gyermekgyógyászati szaklapra hivatkozva arról számolt be, hogy

Arra is felhívták a figyelmet, hogy ez súlyos etikai kérdéseket is felvet.

Bár a nemváltó beavatkozásoknál kevésbé szélsőséges jelenség a gyermekeknek – elsősorban fiúknak – az úgynevezett drag queenként, vagyis transzvesztitaként történő nyilvános szerepeltetése, ám sokak szerint ezzel is jelentős pszichés kár érheti a kiskorúakat. A korábban erősen szubkulturálisnak számító drag queen előadásokat az amerikai RuPaul nevű transzvesztita műsorai vitték be a médiafősodorba a 2000-es évek végén, s ennek a divathullámnak a farvizén

Amikor a CBSnews.com-on megszólaltatták a gyermektranszvesztitákról szóló Drag Kids nevű dokumentumfilm Lactatia művésznevű szereplőjét, akkor a tízéves fiú arról számolt be, hogy egyszerűen „belebotlott” ebbe a műfajba, és éppen az említett RuPaul előadása keltette fel az érdeklődését a transzvesztitaság iránt. A Nemis Goldenként anyakönyvezett gyermek először nézőként, az édesanyjával ment el egy drag queen show-ra, majd az adta meg a végső lökést a szokatlan pályaválasztásra, amikor a transzvesztita előadó felhívta a színpadra.

A fentebb bemutatott szélsőséges álláspontok persze tömegekből váltanak ki heves ellenérzéseket, s egyre nő a kisgyermekek LMBTQ-s érzékenyítése ellen tiltakozók száma is.

Sok más értelmiségi mellett Susan Quinn amerikai közíró is elfogadhatatlannak nevezte az óvodák transzgenderközpontú oktatási rendjét, amit a baloldali eszmék térhódításának tud be. Egyebek mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy a média fősodra teljesen figyelmen kívül hagyja azt az egyébként bőségesen rendelkezésre álló adathalmazt, amely azt támasztja alá, hogy

Michelle Cretella gyermekorvos, az Amerikai Gyermekorvosi Főiskola elnöke pedig arra figyelmeztetett, hogy az az elképzelés, miszerint valaki transzneműnek születhet, a gyermekeken végzett kontrollálatlan, szélsőséges és visszafordíthatatlan beavatkozások előtt nyitja meg az utat, holott a háttérben meghúzódó pszichológiai zavarok az esetek többségében a pubertás után magától megszűnnének.

Magyarországon mások mellett Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus mutatott rá a gyermekek LMBTQ-s érzékenyítésének árnyoldalaira. Szavai szerint „ez azért veszélyes, mert a szociális behatások olyan erőteljesek lehetnek, hogy megakadályozhatják a szabályozó gén kinyílását vagy módosíthatják azt, ami tovább is örökítődik. A szülőknek és pedagógusoknak azt kell erősíteniük, amit genetikailag hoz magával az illető, így teremtve meg a biológiai nem és a társadalmi nem összhangját, annak érdekében, hogy ne legyen krízis a gyermek lelkében. Az időablak szerint 3–5 éves, tehát óvodáskor között kapja meg a gyermek azokat a kulcsingereket, amelyek hozzásegítik, hogy a biológiai nemével azonos társadalmi nemben vállalja, hogy hová, azaz melyik nemhez tartozik.”

Az LMBTQ-szubkultúra reklámokban történő bemutatásának nemcsak a gyermekeket érintő árnyoldala az is, hogy

A Researchgate.net nevű weboldalon például egy olyan tanulmányt idéznek, amely szerint az egynemű szülőpárossal felálló családmodellek megjelenítésekor jelentős részük heteroszexuálisnak vél egyértelműen melegjegyeket, -jelzéseket. Ebből pedig azt a következtetést lehet levonni, hogy