Több diákhoz is odament a Floridai Egyetem meccsnapján a Campus Reform riportere, hogy megkérdezze a véleményüket a sokszínűségi kvótákról – azokról az előírásokról, amelyek szerint meg kellene határozni, hogy egy adott munkahelyen vagy egyetemen milyen arányban legyenek képviselve a különböző etnikumokhoz vagy nemekhez tartozó emberek.

A Campus Reform riportere azt kérdezte a diákoktól, hogy támogatják-e a sokszínűségi kvótákat a munkahelyi és egyetemi felvételi folyamatoknál. Erre a legtöbben igennel válaszoltak, nem meglepő módon, hiszen a haladó woke-gondolkodás egyik eleme a sokszínűség elérése, akár még a szakmai szempontok háttérbe szorulása árán is. A diákok között volt, aki azzal érvelt, hogy ő maga hispán családból származik, és első generációs egyetemista, ezért fontos számára a sokszínűségi kvóta. Mások is szükségesnek találták a kvótákat, és olyan is volt, aki azt mondta, hogy minden egyes területen nagyobb sokszínűséget kellene elérni.

A fordulat ezután következett, a riporter ugyanis megkérdezte a diákoktól, hogy akkor a sportcsapatok esetében is szükségesnek tartják-e a sokszínűségi kvótákat. Erre viszont merőben más választ adtak a fiatalok, többségük ugyanis azt mondta, hogy

Ezen a ponton felmerül az emberben, hogy akkor most hogy is van ez? Az egyik területen kellenek a kvóták, a másikon viszont nem szabad azok alapján dönteni?

Az egyik diák azt mondta, hogy az egyetemi sportoknál az a fontos, hogy a legjobb emberek kerüljenek be a csapatba. Éppen ezért nem gondolja, hogy arra kellene összpontosítani, hogy milyen etnikumú és bőrszínű embereket válasszanak be. Egy másik fiatal szerint nem lenne sok értelmük a sokszínűségi kvótáknak a sportban, oda inkább a képességek alapján kell beválasztani az embereket. A válaszaik tehát kettősséget mutattak. A jelek szerint egyes területeken, így például a munkahelyek esetében a woke-ideológiát igyekeznek követni, de ha a sportról van szó, már nehezebben fogadják be az értelmetlen elveket.

Az idén egyébként több cég is bejelentette, hogy alkalmazni fogják a sokszínűségi kvótát. A United Airlines amerikai légitársaság azt tervezi, hogy 2030-ig ötezer új pilótát képez ki az akadémiáján, akiknek a tervek szerint legalább a fele pedig nő vagy színes bőrű személy lesz. A cég álláspontja szerint a pilótafülkéiknek is tükrözniük kell a repülőgép utasainak sokféleségét. A Wells Fargo bank ugyancsak azt a célt tűzte ki, hogy a vezetésben 12 százalékra növeli az afroamerikaiak számát, a Delta Airlines pedig azt akarja elérni, hogy 2025-re a tisztjeinek és igazgatóinak 14 százaléka afroamerikai legyen.

A fő probléma ezekkel az eljárásokkal a diszkrimináció. Hiszen azzal, hogy egy vállalat előnyben akar részesíteni egy adott csoportot, diszkriminálja a többieket – ezzel pedig éppen azt valósítja meg, ami ellen állítólag küzdeni akar. Veszélyes precedenst is teremthet ez a gyakorlat, hiszen azt mutatja, hogy az embereket nem a képességeik alapján választják ki, hanem egyszerűen a bőrszínük vagy a nemük alapján. Ebben a versenyben pedig a jelenlegi ideológiák szerint egyértelműen a fehér emberek maradnak alul.