Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Gregor Bernadett a 888-nak: Még ma is görcsbe rándul a gyomrom, ha eszembe jutnak a színművészetis évek

Horváth Tamás

2020.09.12. 20:14

A Jászai Mari-díjas színésznő, aki 1991 és 1995 között maga is színművészetis diák volt, exkluzív interjút adott a 888.hu-nak.

Kis túlzással felrobbantotta az internetet Gregor Bernadett pénteki este Facebook-bejegyzése. A Jászai Mari-díjas színésznő – a több századik „free szfe” posztot látva – felelevenített néhány megalázó szituációt, amit az egyetem hallgatójaként kellett átélnie 1991 és 1995 között. Mondani sem kell, hogy ezek a személyes élmények nem éppen az intézményben uralkodó szabadságról szólnak.

Bikinire kellett vetkőzni és lezuhanyozni az öltözőben, így járultunk a vizsgabizottság elé. Vizes hajjal, álló mellbimbóval...

– emlékezett vissza egy vizsgaszituációra Gregor Bernadett.

A jelenleg az Újszínház társulatához tartozó színésznő szerint a „csók-pofon gyakorlatok” is gyakoriak voltak, amikor is valódi csóknak és pofonnak kellett történnie.

A negatív személyes tapasztalatokat összegezve Gregor Bernadett Facebook-posztjában aláhúzta:

A mai napig gyomorgörcsöm van, ha elmegyek az épület előtt. Értünk senki nem tüntetett.

Az ominózus Facebook-bejegyzés kapcsán a 888.hu megkereste Gregor Bernadettet, aki exkluzív interjút adott lapunknak.

888.hu: Ön a Facebookon leírt néhány megalázó szituációt, amit a Színműveszeti Egyetem hallgatójaként 1991 és 1995 között kellett átélnie. Miért tartotta fontosnak, hogy felelevenítse ezeket az emlékeket?

Gregor Bernadett: Olyannyira mélyen érintettek ezek akkoriban, hogy a mai napig minden egyes történés, ami az intézménnyel kapcsolatos, rossz érzéssel, szorongással tölt el. A tisztánlátás végett érdemes azoknak is tudni ezekről a dolgokról, akik most esetleg nem akarnak változást az egyetemen, vagy elutasítóak ezzel kapcsolatban.

Láttam, hogy nagyon sokan posztolnak olyanok, akik nem jártak a Színművészetire, így értelemszerűen nem tudnak róla, hogy az intézmény falai között mi történt, mi történik.

A péntek esti Facebook-bejegyzésemben igyekeztem objektíven és tényszerűen megnyilvánulni. A posztomban nem véleményeztem, nem politizáltam, nem személyeskedtem. Ugyanakkor nagyon furcsa, hogy az emberek egy része azért támad, mert leírtam valamit, amit valaha nagyon rosszul éltem meg. Erre mondják azt, hogy áldozathibáztatás.

Gregor Bernadett | Fotó: Origo

888.hu: Ezek a megalázó esetek más hallgatókkal is előfordultak, előfordulnak az intézményben?

Gregor Bernadett: Nem akarok mások nevében beszélni, de biztosan nem én voltam az egyetlen, akinek ezt át kellett élnie.

A mi osztályunkban volt, aki ezt jobban, más rosszul viselte. Ami engem illet, én az utóbbiak közé tartoztam. Fontos azonban leszögezni, hogy ezekre a negatív tapasztalataimra már korábbi nyilvános megszólalásaimban is kitértem, sosem tagadtam, hogy nekem az a négy év, amit a Színművészetin töltöttem, nagyon nehéz volt.

888.hu: Ön személy szerint egyetért az egyetem modellváltásával? A magyar színházi világ profitálhat az átalakításokból?

Gregor Bernadett: Mióta végeztem a Színművészetin, nem igazán kísérem figyelemmel az intézményben zajló történéseket, de a korábbi tapasztalataimból kiindulva azt gondolom, hogy az egyetem múltjához hozzátartozik az a megalázó munkamódszer, amiről már beszéltem.

Éppen ezért hiszek abban, hogy a változás jót tehet, és nagyon remélem, hogy sor fog kerülni valamiféle párbeszédre, mert indulatokkal nem lehet ezt a kérdést megoldani.

Azt meg végképp nagyon sajnálom, hogy ebből politikai kérdést csináltak,

mert nincs olyan, hogy jobboldali meg baloldali színjátszás. Jó színház van meg rossz színház van.

A szakmának és az egyetemi hallgatóknak is az lenne a jó, ha ez a kérdés minél előbb rendeződne.

A Színház- és Filmművészeti Egyetemen alkalmazott módszerek kapcsán nem Gregor Bernadett az egyetlen, aki megszólalt a közelmúltban. A WMN.hu-n egy nevét nem vállaló korábbi hallgató is kifakadt idén márciusban. – Ha meg akartak dugni [az oktatók- a szerk.], az bók volt, még akkor is, ha undorító. – Legalább észrevett! Ha megalázott a színpadon, az kegy, hiszen ez a törődés jele! Így akarja belőlem kihozni a legtöbbet! A mester lát bennem valamit! – Nem tudtuk, hogyan lehetne szólni. Hogy kellene. Hogy ezt lehetne másképp is. A magyar színészképzésben még mindig a Sztanyiszlavszkij-módszer az etalon. Nincsenek az amerikai képzésben fellelhető technikák. Itt mindent meg kell élni – olvasható a cikkben.

 

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére