Mikor merült fel benned, hogy erről az esetről készítesz filmet?

Még főiskolás voltam a Filmművészetin, amikor a hetvenes évek végén hallottam a rádióban egy interjút a védőügyvéddel, és az nagyon feltűnő volt nekem, hogy nem mindent mondhatott el az ügyről. És az egész történet érdekesnek tűnt, de nem láttam még akkor a dimenzióit természetesen, csak éreztem, hogy ebben több van, mint egy egyszerű sorozatgyilkosság. Akkor még nem is voltam abban a helyzetben, hogy ebből filmet csináljak, és azt is tudtam, hogy abban a rendszerben egy igazán mély és alapos, rendszerkritikai filmet lehetetlen lenne megcsinálni. Így aztán el is vetettem, és a 2000-es években a tévénél próbálkoztam sorozatként, ahol kicsit megijedtek tőle, aztán három évvel ezelőtt a Filmalap vezetőségének adtam elő a tervemet, miután egy filmem dugába dőlt – az író meg a producer összevesztek nem az én hibámból. Akkor kérdezték meg, hogy van-e másik tervem a meg nem valósuló helyett, és kérték, hogy adjam be a pályázatot. Így kezdődött.

Feltűnő is volt, hogy A hetedik kör (2008) óta, azaz nyolc éve nem készítettél nagyjátékfilmet.

Igen, közben lett volna filmem. Csak mindkettő dugába dőlt. Nem az én hibámból, és nem is a Filmalap hibájából.

Úgy fogalmaztál az előbb, hogy az előző rendszerben nem tudtad volna megcsinálni ezt a filmet. De 1990 óta is eltelt pár év. Miért most került rá sor?

Egyszerűen csupán ezt nem adtam be. Lehet, hogy meg tudtam volna már csinálni régebben is, a rendszerváltás után bármikor, de akkor más dolgok foglalkoztattak. Most pedig azt gondolom, hogy ez a film a mának is szól. Nem pusztán történelmileg fontos.

Ez a legmagasabb költségvetésű filmed. A legismertebb játékfilmedet, a Torzókat 140 millióból forgattad 15 éve, A hetedik kört pedig – ha jól tudom – 160 millióból. Ezúttal pedig 510 millióból dolgozhattál.

Pontosabban 709 millióból, 510-et adott ugyanis a Filmalap, a többi pedig a 20% adókedvezmény és különböző szponzori beszállások után a végösszeg.

Amikor ez az interjú az olvasók elé kerül, már ők is meggyőződhetnek róla, hogy ez látszik is a filmen.

35 mm-es filmre forgattunk, az mindig költségesebb. És eleve nagyszabású produkcióban gondolkodtunk. Ráadásul végig vidéken forgattunk: az 50 forgatási napból 49-et vidéken töltöttünk, továbbá éjszaka forgott a nagy része. Ezt nem lehet egy szokványos költségvetésű filmből kihozni. Továbbá ez egy történelmi filmnek számít, hiszen 60 évvel ezelőtti ruhaviseleteket, korabeli autókat, teherautókat (a sorozatgyilkos teherautó sofőr – szerk.), egy egész tárgyi világot kellett megteremteni hozzá.

Mennyire érzed feldolgozottnak a magyar film szempontjából ezt az időszakot? Például a Kádár-rendszert.

Szerintem nincs feldolgozva igazán. Főleg a kora Kádár-rendszer, a konszolidáció időszaka nincs, holott meghatározónak, a mai életünkre kihatónak érzem az akkor történteket. Azért akkoriban is készültek filmek, amelyek reflektáltak az akkori valóságra, de ilyen távlatból kevesen nyúlnak a témához. A magyar filmnek egyébként is kevésbé sajátossága a rendszerváltás óta a reflexivitás. Volt tervem például, ami magáról a rendszerváltásról szólt volna, de hogy finoman fogalmazzak, nem fogadták kitörő örömmel az ötletemet. Ez még az MMKA-nál történt (Magyar Mozgókép Közalapítvány, a Filmalap előtti filmes támogatási rendszer fő szerve – szerk.)

Apropó, ezt a rendszerváltás-filmet meg fogod valamikor csinálni?

Nézd, ez nem rajtam múlik. Szívesen megmutatom, mennyi tervem volt és ebből mennyi az el-nem-fogadott ötlet. Veheted úgy, hogy 3:1 az arány. Egyébként én még jól is állok ezzel az aránnyal a kollégákhoz képest.

Visszatérve a Kádár-rendszerhez: úgy fogalmaztál a pár nappal ezelőtti sajtóbeszélgetésen, hogy nagyon sokat nem tudunk erről a korszakról. Például azt sem, hogy milyen filmek mentek akkoriban a tévében.  (a sorozatgyilkos egy korabeli erotikus tartalmú film hatására kezd gyilkolni – szerk.)

Ez pro és kontra is így van. Negatív és pozitív értelemben sem tudjuk. Én is, amikor elkezdtem ezzel az anyaggal foglalkozni, akkor döbbentem rá dolgokra, hogy az embert mennyire megcsalja a saját emlékezete. Az irányított emlékezetről nem is beszélve. Nagyon furcsa, ahogy az utódok irányítják az emlékezetet. És ezt nem elsősorban a politikára értem, mert annak ez a természetéhez tartozik. A magánember is ilyen-olyan megfontolásokból vagy a saját sárossága miatt is ferdíti, torzítja a múltat. Azt gondolom, hogy nekünk torz múltellátásunk van – akár a Kádár-rezsimet, akár az elmúlt 26 évet nézzük.

Egyfajta szembesítést is végzel akkor ezzel a filmmel?

Engem a múlt a jelenre való reflexiója miatt érdekel. Hogy milyen világban éltünk és élünk most. Ezt nem szeretném bővebben magyarázni, a film elmondja helyettem. Az eltussolások, a türelmetlenség, mennyire adja be valaki a derekát, ki mennyire jellemes – ezek olyan alapvető dolgok, amelyek nem biztos, hogy jobbak lettek az utóbbi időben.

Feltűnő, hogy nagyon sok kevésbé ismert színésszel dolgoztál ebben a filmben.

Igen, a film főszereplőit lényegében csak ilyen színészek adják. Én szeretek egyrészt felfedezni, (Jászberényi Gábor, az ártatlanul elítélt, vagy Bárnai Péter a fiatal ügyész), de azt is szeretem, ha valaki nem az ismert arcát hozza. Én azt akarom, hogy a figurával legyen azonos a színész, és ne önazonossága legyen. Így az egyetlen ismertebb főszereplőt, Anger Zsoltot is a filmben barna hajjal, barna szemmel láthatod, holott egyébként szőke és kék szemű, de Balsai Mónikát is teljesen más karakterben mutatom be, mint amilyennek megismerték a Liza, a rókatündérben. Mindenkit ki akartam mozdítani a komfortzónájából. Senki sem azt játssza, amit eddig játszott. Engem nagyon érdekel az, hogy egy színészből mást hozzak ki, mint amilyennek megismertük őket. Hajduk Károly talán a legszelídebb színész, akit ismerek. Ebben a filmben mégis ő a sorozatgyilkos.

És így a történetre is jobban tud figyelni a néző, igaz?

Abszolút. Nem azt nézi, hogy milyen jól játszik ez vagy az, hanem elfogadja, hogy ő „az”: a gyilkos, az áldozat, az ártatlanul elítélt.

Mi a következő projekted?

Most épp próbálok egy színházi darabot, majd tavasszal lesz a bemutatója, de erről még nem szeretnék beszélni, hiszen ez a film most kerül a mozikba.