Olaf Scholz hétfőn Prágában az Európai Unió jövőjéről tartott előadásában a Károly Egyetemen. A német kancellár szerint az Európai Uniónak a közeljövőben fel kellene vennie tagjai közé egyebek között a nyugat-balkáni országokat, Ukrajnát, Moldovát vagy Georgiát. A kancellár felhívta a figyelmet arra, hogy „ebben a kibővített unióban növekedni fognak a tagállamok közti különbségek, ami politikai érdekeiket, gazdasági befolyásukat és szociális rendszereiket illeti”.

Mint mondta:

888.hu: Olaf Scholz a minap egy előadásában azt találta mondani, hogy „még az európai szerződések sincsenek kőbe vésve, ha kell, nagyon rövid időn belül megváltoztathatók”. Valóban könnyű lenne ezt megtenni?

ifj. Lomnici Zoltán: Az Eu-s szerződések módosítására alapvetően kétféle módszer áll rendelkezésre. Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 48. cikke alapján történhet rendes felülvizsgálati eljárás alapján, vagy egyszerűsített módosítási eljárás szerint. Rendes felülvizsgálati eljárás alkalmazandó, ha a módosítás kiemelt jelentőségű, valamint olyan esetben, melyek bővítik az uniós hatáskört, mivel ilyet csak kormányközi konszenzussal lehet véghez vinni, míg az egyszerűsített módosítás „kevésbé fontos” kérdések esetében kerülhet képbe, azonban fontos hozzátenni, hogy csak olyan esetekben, melyek nem érintik az unióra ruházott hatásköröket, tehát tulajdonképpen az EU belső tevékenységének kiigazítására szolgál.

Bonyolult eljárási szabályok övezik mindkettőt, példának okáért rendes felülvizsgálatot tagállam kormánya, az EP, vagy a Bizottság kezdeményezhet. Ekkor az Európa Tanács konzultációkat folytat a Parlamenttel és a Bizottsággal, majd ezt követően egyszerű többséggel dönt annak megvitatásáról, ebben az esetben pedig összehív egy a nemzeti parlamentek, az EP, valamint a Bizottság képviselőiből, továbbá a tagállamok állam-és kormányfőiből álló konventet, az EUSZ 48. cikk (3) bekezdése alapján.

Amennyiben az ügy „csekélyebb” jelentőséggel bír, a konvent mellőzhető, erről a Tanács az Európai Parlament egyetértésével egyszerű többség keretein belül dönt a konvent mellőzéséről és a tagállamok kormányai képviselőinek részvételével tartandó konferencia mandátumot határoz meg.

Módozattól függetlenül a módosítás csak a tagállamok saját alkotmányos szokásaiknak megfelelően történő megerősítést követően lép hatályba azon kitétellel, hogy ha két év elteltével a tagállamoknak csak a négyötöde erősítette meg a módosítást, akkor az Európai Tanács elé kell utalni az ügyet az EUSZ 48. cikk (4) bekezdése szerint. Az európai uniós alapszerződések módosítására továbbá az egyszerűsített módosítási eljárás is alkalmazható, azzal a kitétellel, hogy a módosítás az Unióra ruházott hatásköröket nem bővítheti, valamint katonai vagy védelmi vonatkozású döntések esetén nem alkalmazható. Hiába az egyszerűsített eljárást tovább egyszerűsítő, 2009-ben bevezetett passerelle-klauzula, miszerint néhány esetben az egyhangú határozathozatal minősített többségű határozathozatalra módosítható, mivel az Európai Tanács ezen kezdeményezéséről először értesítenie kell a nemzeti parlamenteket, akik az értesítéstől számított hat hónapon belül kifogást emelhetnek a határozathozatal módjának megváltoztatása ellen és már egy kifogás esetén ismételten fennáll az egyhangú határozathozatal kötelezettsége.

Tekintettel az egyszerűsített eljárás azon kitételére, hogy az Unió nem bővítheti hatásköreit, egyrészről nyugodtan eltekinthetünk Scholz úr nyilatkozatától, azonban ismerve a Brüsszelben uralkodó erős többségben lévő politikai irányt, nem kizárt, hogy akár a rendes felülvizsgálat eszközével megpróbálkozzanak.

888.hu: Beszélt a vétójogról is. Hogyan egyeztethető össze az alapszerződésekkel a vétójog megszüntetése?

ifj. Lomnici Zoltán: Nem ez lenne az első eset, hogy szűkítenék a vétó hatáskörét, hiszen legutóbb például 2009-ben a Lisszaboni Szerződéssel – melyek azon szakpolitikai esetkörök számát növelték, amiknél a Tanács minősített többségű szavazással történő döntéshozatala vonatkozhat – is vétójog gyengítést jelent.Tekintettel a vétó számtalan példájára, és az EU által folyamatosan középpontba helyezett jogállamiságra, valamint az ahhoz szorosan kapcsolódó demokratikus értékekre, elmondható, hogy a vétó teljeskörű kivezetése minimum érdekes ötlet attól a politikai tömörüléstől, akik a Magyar Kormány minden rendelkezésében a diktatúra kiépítését látják felfedezni.

Annak ellenére, hogy az alapító Római Szerződés kiterjesztette a minősített többséggel meghozható döntések számát, ezzel lépéseket téve a nemzetek vétójogának csökkentése felé, de teljesen eltörölni a vétójog lehetőségét egyrészt bizonyos kérdésekben szuveneritási problémákat, másrészt észszerűségi problémákat vetne fel. Azáltal, hogy a vétójog teljes vagy részleges eltörlésével rendes felülvizsgálati eljárás lefolytatása szükséges, úgy egy nagyon hosszú eljárásnak kell lefolynia, amelyre az alapító 1958-as év óta csupán ötször került sor.

888.hu: Miért érdeke Németországnak vagy más nyugat-európai országoknak, hogy átálljanak a többségi szavazásra? Milyen területeken érintene ez?

ifj. Lomnici Zoltán: Németországnak, mint Európa vezető gazdasági hatalmának kiemelt érdeke, de a többi nyugat-európai országnak is fontos, hogy az olyan kérdésekben, amelyek elvi élt formálnak a nyugat-európai és a kelet-európai országok közötti vitákban, a Nyugat-európai álláspont kerüljön határozatba foglalásra. Míg korábban a nyugat-európai tagállamok éltek többször vétójogukkal, úgy a kelet-európai tagállamok csatlakozását követően számos sajtó akként foglal állást, hogy immáron csak a kelet-európai tagállamok blokkolják a nyugat-európai – többségi álláspontot képviselő – érdekeket. Amennyiben minősített többségű szavazással lehetne olyan kérdéseket is eldönteni, amelyek jelenleg egyhangú döntést igényelnek, úgy az orosz-ukrán háború és az energiakínálat hiánya okozta válság teljes mértékben a német és nyugat-európai tagállamok gazdaságainak elsőbbségét figyelembe vevő döntések születnének, amelyek mind ellentétesek a háborúhoz fizikailag közelebb álló, valamint az orosz energiahordozóktól jobban függő tagállamok érdekeivel.

888.hu: A tagállamok szuverenitása sérülne?

ifj. Lomnici Zoltán: Az 1966-os „egyhangúsági válság”, mely De Gaulle volt francia elnök „üres székek politikája” néven elhíresült ügye volt, amely a végén Luxemburgban került nyugvópontra azzal az alapvetéssel, hogy ha egy vagy több tagállam alapvető érdeke forog kockán, a Tanács tagjai a kölcsönös érdekek mentén kötelesek egy konszenzusos megoldásra törekedni az uniós viták során. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a nemzetállami álláspontokat mindenképpen figyelembe lehet venni. A többségi szavazással a kisebbségi álláspont, ezáltal a kisebbségbe kerülő országok érdekei kerülnének háttérbe, ezáltal ez egyrészt egyértelműen szuverenitást sértő intézkedés, míg másrészt a korábban elfogadott hagyományok teljes figyelmen kívül hagyása lenne.

888.hu: Magyarországra milyen hatása lenne a vétó eltörlésének?

ifj. Lomnici Zoltán: A vétójog eltörlése valójában az Európai Unió működésének alapvetéseit negligálná és egyben válnának értelmetlenné. Amennyiben akármilyen tagállam érdekeit – bárminemű lehetőség biztosítása nélkül – figyelmen kívül lehetne hagyni, úgy egyre kevesebb észszerű értelme lenne az Európai Unióban való maradásra, mivel a tagság szigorúan csak kötelezettségekkel, és egyre inkább marginalizált jogokkal járna. A többség zsarnokságának egy olyan sajátos rendszere lebeg most a szemünk előtt, ahol bár nagyobb lenne a valószínűsége egy-egy tanácsi álláspont elfogadásának, a szavazati többség összehozásának, mégis, ezzel tovább mélyítenék a politikai ellentéteket, és végső soron az Unió mint intézmény demokratikus működését és legitimitását ásnák alá – s ennek a közép-, de főleg hosszú távú következményei a mai, amúgy is bizonytalan, válságok sújtotta időkben: beláthatatlanok…

A keleti tagállamok befolyása teljes megtörésének, súlyuk számottevő csökkenésének a célja a jelenlegi status quo teljes felbomlásához vezethet, a vétójog eltörlésének egyik következménye lehet továbbá, hogy a többség ezáltal még nagyobb befolyást tudna egy tagállamok belpolitikájára gyakorolni. Ez pedig bizonyos értelemben a tagállami szuverenitás végét jelenthetné.