Az őszi szezon eleje, avagy a nyár vége már csak ilyen, az ember még nyaral, így aztán kimaradnak fordulók. Két hete volt utoljára meccsbeszámolóm; ennek eléggé prózai oka van: két hétig nem voltam kint meccsen. Idén eddig ráadásul még nem is voltam alsóbb osztályú találkozón, elvitte a bulit az Európa-liga...

Szombaton a Gázgyár pályáján kezdtem az igazi szezont. A "blasz egy", azaz a BLSZ I. augusztus 17-én rajtolt el, a meccsek zöme szombaton volt, így a Gázgyár–Ikarus is. A Gáz hagyományosan szombat délelőtt játszik, ezúttal is 11-kor kezdődött a mérkőzés.

Többször is írtam már erről a pályáról, még többször jártam ott, szeretem ezt a közeget. Ezúttal is sikerült kiérnem az indulóra, ami továbbra is a világ legjobb fociindulóinak az egyike. Izgalmas volt az ellenfél is, az Ikarus a tavalyi harmadik, míg a Gázgyár a tavalyi negyedik. Tavasszal ott voltam a mátyásföldi találkozón, akkor simán nyert az Ikarus.

A Gázgyár kezdett jobban, de kihagytak több helyzetet is, és ahogy az lenni szokott, a félidő végén az Ikarus szerzett vezetést. Méltatlankodtak is a törzsszurkolók, de komolyabb hőbörgés nem volt.

Ezen a pályán mindig összeverődik 50-100 ember, a szám attól függ, hogy jönnek-e vendégek. Most voltak, többször is elhangzott a "hajrá Ika" buzdítás – persze a "hajrá Gáz" felkiáltás mellett.

Egy tökéletes megjegyzést hallottam az első játékrészben. A törzsarcok egy része a gesztenyefák adta árnyék helyett a túloldalon napozott, így szólt ennek a felismerése:

Volt még egy mondat, ami már nem tudom, hogy hogy jött elő, de két külvárosi csapat meccsén végül is adekvát, én sem mondhattam volna pontosabban:

A második félidőben két lesgólt sem adott meg a játékvezető a Gázgyárnak. Ebből az egyiket kintről nem tudom megítélni, a spori vonalban volt, biztos igaza van... Érdekesebb a másik, amit lefújtak, hiszen nem volt les, viszont már megállt a játék, miután gól lett belőle. Mindegy, maradt a 0–1, erre ennyit tudtak reagálni mögöttem:

Később már nem voltak ilyen megjegyzések, szépen elfogadta a közönség, hogy a Gázgyár gyengébben játszik az ellenfelénél. Később az Ikarus szerzett még egy gólt, 2–0 lett a vége.

Délután egy másik óbudai meccsre néztem ki, a TVE fogadta a Nagykanizsát. A Kerületke elég gyengén kezdte a szezont: utolsó percekben leadott győzelem a Felcsút II ellen, aztán egy ötös Pápán. Az újonc Kanizsa egy győzelemmel és egy vereséggel nyitott.

Az 1990-es években mindkét csapat kétszer volt fent az NB I-ben, de pont nem találkoztak. A Nagykanizsa szimpatikus klub, vannak nézőik, komolyan rivalizálnak a Zetével, teljesen jó. Óbudára is nagyjából egybusznyian jöttek, hazai nézőből pedig a szokásos 300-400 megvolt, így jó hangulatban kezdődött a mérkőzés.

Az első félidőben nem esett gól, és a legdurvább beszólás is annyi volt, hogy a bíró szemüvegét keresték páran. Bezzeg a második félidőben...

A második félidőben már a második percben elkezdődött a buli. Kilépett egy kanizsai csatár, egyértelműen volt kontakt közte és a védő között, de meg tudta tartani a labdát és kapura lőtt. Kunsági védett, a kipattanó után elesett a csatár, tizenegyes. Már ez is érthetetlen, de Hámorit ki is állította a játékvezető.

Már ezt is hatalmas felzúdulás követte a lelátón, ám két perccel később Szalait is leküldte a spori a második sárgával. Történt ez úgy, hogy a partjelző szólt a bírónak, aki megállította a játékot, majd utólag sárgát adott, állítólag reklamálásért.

– ez talán a legenyhébb beszólás volt, a mocskos csalóktól kezdve a válogatott anyázásokon keresztül mindent kapott az egyik partjelző és a játékvezető, és bizony nem érdemtelenül.

Pár perccel később újabb gólt szerzett a Nagykanizsa, nem láttam tökéletesen, de az MTK egyik pénteki góljához hasonlított a jelenet, a kapus a vonal mögött "védett".

Innen teljesen szétesett a Kerület, nem sok értelme volt már a meccsnek. A harmadik vendéggól után (ami lesgyanús helyzetből született) néhányan már azt kiabálták, hogy "gyertek le".

A 83. percben elszakadt a cérna Sóronnál, a kanizsai 16-oson belül felrúgott egy védőt, a lap egyértelmű, lehet vitázni a színén, de a háromból ez a piros volt a leginkább jogos.

– ez volt a legkevésbé trágár, de egyben legötletesebb szidalmazás.

Hármas emberelőnyben a Nagykanizsa rúghatott volna még annyi gólt, amennyit akar, kettőt sikerült is, 5–0 lett a vége. Szomorú és fájó eredmény ez, sokan követelték a kerületiek közül Buzsáky távozását, de sokan akarták megverni a bírót is. A spori végül megúszta pár felé tartó köpettel, a rendezők végül lenyugtatták a hazaiakat.

Fontos megemlítenem, hogy a meccset botrányosnak tartom én is, de a Nagykanizsa ellen semmi ellenérzésem nincs, a játékvezetés kritikán aluli volt, de ők erre nem játszottak rá, a közönségük sem gúnyolódott, egyikükkel nagy egyetértésben vártuk a Kerület meccse után a Fradi–Paks végét, hátha nyer a Paks, de legalábbis kihúzza egy iksszel. Utóbbi jött nekik össze, hát, ez nagyon sovány vigasz volt nekem.

Szombatra ennyi volt, bár megfordult a fejemben, hogy átmegyek az esti Újpest–Mezőkövesdre is, de végül nem volt hozzá kedvem. Jobb is, amilyen formám volt nekem aznap, lehet, hogy Zsótér ki sem egyenlített volna a végén.

Vasárnap is számos mérkőzésre került sor az alsóbb osztályokban, persze hogy kimentem egyre! Viszonylag rég jártam az ESMTK-pályán, vasárnap bebizonyosodott, hogy ez nagyon nagy hiba volt. Róluk is írtam már többször, de nem győzöm hangsúlyozni, oda mindig jó buli kimenni.

Ezúttal egy patinás csapat volt az ellenfél; a szebb napokat látott SBTC. Bár a Liza-pályán mindig hatalmas élmény a hazai lelátó, meg kell hagyni, a salgótarjáni szurkolók hangosabbak voltak.

Az első félidőben nem esett gól, veszélyesebb volt az ESMTK, de igazán nagy ziccerük nem volt, vendéghelyzet pedig nem is akadt.

A közönség egy része "szervusztok, parasztok", illetve cigányozás keretében reagált a folyamatos vendégszurkolásra. Jellemzőbb volt a bíró szidalmazása. Volt, aki telefonálás közben mondott el egy tökéletes monológot a sporinak.

A második félidő elején vezetést szerzett az SBTC, ezután még szórakoztatóbb megposszanásokat lehetett hallani.

— kapta meg az egyik vendégjátékos, ez legalább annyira profi beszólás volt, mint egyszer a BKV–Jászberényen annak a feltételezése, hogy fagyasztóládákért adták el a meccset.

A gól után nem sokkal piros lapot kapott az egyik hazai játékos, újabb érvágás. Ezután volt bírózás rendesen.

– ez volt talán a legdirektebb, bár azt vártuk, hogy az autót verik szét, ha már gyalog kell hazamennie szegény, "takonyfejűnek" is nevezett sporinak.

A végére legalább kicsit jobb hangulata lehetett az erzsébetieknek, a 94. percben összejött az egyenlítés, veretlen maradt a Liza. A döntetlen megérdemelt volt, minimum egy pontra rászolgált a hazai csapat.

Ezzel zártam ezt a valódi futballhétvégét, nagyon hiányzott már nekem az NB III. világa, az NB I. nem adja meg ezt a szórakozást, túl steril ma már. Nincs olyan, mint az ESMTK falelátója, a BKV archaikus sporttelepe, a Kerület új, de mégis hangulatos lelátója és még sorolhatnám. Ha már nem lesz kánikula, még jobb buli lesz az egész, szóval menjetek meccsre!