A film története egyszerű mégis hatásos. Ruben Brandt – akinek neve Rubens és Rembrandt kettőséből tevődik össze – egy pszichoterapeuta, akit álmában rémes hallucinációk gyötörnek. Álmában ugyanis híres festmények szereplői támadnak rá. Azért, hogy ennek véget vessenek, Brandt és a pácienseiből álló csapata elhatározzák, hogy inkább összegyűjtik a szóban forgó alkotásokat, hogy azok ne zaklassák többé a dokit.

A filmet a szerb származású, Magyarországon élő Milorad Krstic festő, látványtervező, animációs művész rendezte.

A magyar hangokat Hámori Gabriella, Kamarás Iván és Makranczi Zalán kölcsönzi a figuráknak.

A filmben egy hosszú utazás szemtanúi lehetünk, betekintést nyerhetünk a művészettörténetbe, filmtörténetbe és a dizájntörténetbe egyaránt.

A magyar alkotás már hivatalosan is versenyben van a legjobb animációs film Oscar-díjáért, ami nem kis teljesítmény.

Bár a legjobb öt film kihirdetése még nem történt meg, a szakértők szerint szinte biztos a bejutás.

A Ruben Brandt, a gyűjtőnek olyan „tömeggyártott” amerikai filmekkel kell megküzdenie, mint a Hotel Transyvania harmadik része, A hihetetlen család második része, vagy a "forradalmi" megoldást jelentő fekete pókember figuráját bemutató, a Pókember – Irány a Pókverzum című alkotás.

Ha Krstic filmje mégsem tudná legyőzni a legesélyesebbnek tartott A hihetelen család című amerikai animációs filmet, mi azért mégis büszkék lehetünk rá, hiszen manapság ritka kincs egy értelmes üzenettel tálalt, eredeti ötletekkel készült animáció.