Bombák robbantak Brüsszelben, civilek haltak meg. Idegőrlő macska-egér játék kezdődik, a hatóságok terroristákat keresnek az Európai Unión belül, szigorított ellenőrzés a pályaudvarokon, reptereken, és igen, határátkelőhelyeken, mert már megint vannak ilyenek.

Politikai adok-kapok kezdődik majd, mentik a menthetetlent, magyarázzák a magyarázhatatlant. Próbálják elviselhetővé „kommunikálni” az elfogadhatatlant.

A német titkosszolgálatok jelentése szerint a tavaly ellenőrizetlenül beáramló tömeg legalább egy százaléka terrorista. Másfél millióval számolva az tizenötezer – írjuk ki számmal is –, 15 000 robbantót jelent. Akiknek semmit sem jelent az emberélet, nem válogatnak a célpontokban. Párizsban nyolcan mészároltak, Brüsszelben sem lesz több pár elkövetőnél. A legkevesebb tizenötezerből.

Nem tudom, van-e jó válasz erre az erő felmutatásán és alkalmazásán kívül.

Egy dologban biztos vagyok: aki ártatlan civileket gyilkol, az eljátszotta az emberi jogait. Tettére nincs mentség. Nem érdekel, honnan jött, milyen körülmények között szocializálódott, az sem érdekel, milyen vélt vagy valós sérelmei vannak. Még csak az sem érdekel, hogy miért öl, nem érdekel a hite, nem akarom megérteni a motivációit. Az életünkre tör, tehát ellenség. És így kell bánni vele.

Valóban összeurópai megoldás szükségeltetik. Fogjon össze az összes európai titkosszolgálat, rendőrség, minden adónkból fenntartott erőszakszervezet, osszák meg az adataikat, ellenőrizzék le az össze bevándorlót, és szűrjék ki a terroristagyanús egyéneket, amennyire csak lehet. Ez a dolguk. Mert olyan nincs, hogy többszázezer migráns eltűnik a hatóságok látóteréből, fogalmuk sincs róla, hogy kik ők, hol vannak, mit csinálnak.

És védjék meg az európai határokat, ne léphesse át azokat senki ellenőrzés nélkül. Ez a legkevesebb, amit tenniük kell.

Egészen egyszerűen nem akarok hozzászokni ahhoz a gondolathoz, hogy bármikor bárhol felrobbanthatják a szeretteimet, szomszédaimat, ismerőseimet, az európai polgárokat.

Nem akarok félelemben élni.