Ugrás a tartalomhoz
" Csatlakozz a lázadókhoz!”
piszkostizenkettő
 
 
 
 

Túlélési útmutató demokráciáknak - a békés erőszak paradoxona

Ifj. Lomnici Zoltán

2017. augusztus 30. 17:28

Azoknak, akik aggódnak a Trump által okozott károk miatt, meg kell vizsgálniuk, hogy a többi ország hogyan viselkedett hasonló vezetők ellen – kezdi a Bloomberg Businessweekben megjelent eszmefuttatását Joshua Kurlantzick újságíró, a Hátráló Demokrácia című monográfia szerzője. Utóbbi kötetét a Freedom House nevű, Nyílt Társadalom Alapítvány által támogatott szervezet 2013-ban mutatta be. A könyv alapján a szerző kutatásainak középpontjában az a kérdés áll, hogy miért fordult a középosztály számos országban a demokrácia ellen, illetve mit lehet tenni a „globális demokratizálódás” hanyatlásával szemben. E körben definíciót Benjamin Reilly ausztrál politológus professzor szolgáltat nekünk, aki a Freedom House kutatásaira támaszkodva az alábbi meghatározást rögzíti: a demokrácia felelős polgárok és kormányok olyan kapcsolata, amelyben az előbbi számára adott a lehetőség a politikai folyamatokban történő aktív részvételre, illetve megvalósul az alapjogok érvényesülésének garanciája. Ez alapján a világ össznépességének 40%-a szabadon, 25%-a részben szabadon, 35%-a „nem szabad” státuszban él. Fontos továbbá, hogy csupán a képzett és az „őszinte igazságról” informált közvélemény lehet kritikus a demokrácia vonatkozásában.

Kurlantzick szerint az amerikai politikai folyamatok károsításának globális következményei vannak. Azonban – nyugtat meg mindenkit a szerző – a többi ország tapasztalatainak vizsgálata azt mutatja, hogy Trump nem lehet annyira sikeres az Egyesült Államok normáinak és intézményeinek megsemmisítésében, mint azt a médiában tapasztalt félelem sugallja. Olaszországtól Argentínáig néhány ország, amelyik ilyen típusú vezetőket választott, nemcsak túlélte őket, hanem újjá is építette demokráciáját – mert bár lejtőre kerültek, nem semmisültek meg.

Kurlantzick emellett erőteljesen pozícionálja is az írásművet diktátorok és diktatúrák felemlegetésével, a törökországi Recep Tayyip Erdogan, a venezuelai Hugo Chávez, a thai Thakszin Csinavat, a Fülöp-szigeteki Rodrigo Duterte, az olasz Silvio Berlusconi, és a magyar Orbán Viktor sem maradhat ki a meglehetősen eklektikus felsorolásból. Az elnagyolt, költői túlzásoktól sem mentes dolgozat egyik legsommásabb megjegyzése szerint ugyanakkor, a demokrácia az Egyesült Államokban bizonyosan erősebbnek bizonyul, mint például Törökországban (sic!), és szerencsére Trump kevésbé hatékony populista, mint Erdogan vagy Chávez. A baltimore-i újságíró megnyugtató szavai bizonyára kedvesek a Bloomberg olvasói számára.

Visszatérve a magyar kormányfőre, immár tapasztalati úton kijelenthető, hogy az önjelölt demokráciacsinálók egyik kedvenc negatív hősévé avanzsált Orbán Viktor – bár erősen kilóg a lóláb – bizonyosan számíthatott arra, hogy a liberálisok célkeresztjébe kerül: casus belli a nemzeti-konzervatív-keresztény értékrend felvállalása, az illiberális demokrácia fogalmának felemlegetése, vagy éppen Soros György maffiaszerű hálózatával történő nyílt konfrontáció.

Érdekes ugyanakkor – és ez nem csak Joshua Kurlantzick írásainak sajátja –, hogy szemben más autoriter vezetőkkel, a magyar miniszterelnök kapcsán az érdemi, tartalmi kritika rendre hiányzik, a Hátráló Demokrácia példának okért csupán említi Magyarországot – Csehország mellett –, mint sérülékeny demokráciát, azonban a „problematika” kibontása ehelyütt is elmarad.

A demokráciaféltők magyarországi terjeszkedésének szintén szimbolikus alakja a szerb Szrgya Popovics, a békés forradalmárok primus inter parese, aki Útmutató a forradalomhoz című kiskátéjának magyarországi megjelenése kapcsán tesz visszafogott megjegyzést egy 1992-es találkozásáról Orbánnal, illetve arról, hogy azóta a dolgok szerinte (is) megváltoztak.

A változás egyébként is Popovics ars poeticájának középpontjában áll. Az Útmutató, azaz a hogyan lehet tejberizs, Lego figurák és más erőszakmentes eszközök segítségével közösségeket mozgósítani, diktátorokat megbuktatni vagy egyszerűen megváltoztatni a világot, félelmetes lenyomata annak az egyébként sok esetben jó szándék által vezérelt politikai gondolkodásnak, amelynek legpregnánsabb példája Afganisztán szovjet uralom alóli felszabadítása. 

George Crile, a Charlie Wilson háborújában számol be arról, hogy az amerikai beavatkozás ugyan sikeresen kiűzte a szovjeteket, de 1993 végére Afganisztánban nem voltak utak, nem voltak iskolák, csak a lerombolt ország – és az Egyesült Államok mosta kezeit a felelősséget illetően. Benne volt a levegőben, hogy a tálibok és Oszama bin Laden emelkednek ki uralkodó tényezőkként (…) és végül ez vezethetett 2001. szeptember 11-hez. Ugyan jelentősen bírálták a könyv és a film megállapításait, tény ami tény: Afganisztánt felszabadították, majd magára hagyták ebek harmincadjára.

Popovics könyvének is ez a valódi gyenge pontja: a Milosevics megdöntésében főszereplő Otpor! (Ellenállás) nevű szervezet sikerén felbuzdulva, (még ha tagadja is) az a kényszerképzet alakult ki a szerzőben, hogy – leegyszerűsítve – a demokráciarecept adott, már csak alkalmazni kell. Erre utal a Maldív-szigetek, Szíria és Szerbia egy kontextusban történő említése, illetve, hogy egy logikai láncra fűzi fel a maldív tejberizs, az izraeli túró és a brazíliai ecetforradalmat.

A mű ugyanakkor színes képlete annak a „belgrádi világnézetnek”, amely Bajomi Lázár Endre megfogalmazásában balkáni Texasként aposztrofálható. A Titkos Társaságok Története a XX. század eleji Belgrádot horvátok, bosnyákok, macedónok és persze szerbek konspirációs központjaként írja le, ahol a „bandatanfolyamokon” készítették elő a „bandaháborúkat”. Szintén Belgrádban, 1911-ben alakul meg a Fekete kéz nevű mozgalom, amely főként olyan katonatisztekből állt, akik részt vettek 1903-ban I. Sándor szerb király meggyilkolásában. Hagyományosan a szervezethez kötik Ferenc Ferdinánd főherceg meggyilkolását és ezáltal közvetett módon az I. világháború kirobbanását, azonban a társaság elsősorban a délszlávok egyesítését és az idegenek kiűzését tűzte ki célul. Szimbólumukon egy ökölbe zárt fekete kéz zászlót tartott.

Popovics Otpor! nevű mozgalma nyílván nem kívánt sorsközösséget vállalni a királygyilkosokkal. Az ő logójukban megjelenő „fekete ököl, a társadalmi változásokra törekvők visszatérő motívuma, ezt használták a nácik által megszállt Jugoszlávia partizánja a II. világháború idején.” Ez tehát a békés erőszak paradoxona.

Nem ritka, hogy könyvből „kimaradt jelenetek” egy önálló könyv alapjául szolgálhatnak. Mint ismeretes, a szerbiai ellenzéki erőket Milosevics megbuktatásában külföldi tanácsadók segítették, és főként az Egyesült Államok finanszírozta a kampányukat. Erről azonban a kötetben egy szó sem esik, amely szelektív tényközlés nyilván nem erősíti a könyv valódi üzenetét, amely szintén sántít: a játékos demokráciacsinálás valójában a legtöbb esetben kudarcot vallott, a békés forradalmat nem ritkán vérontás követte.

A fentiek fényében számos hasonlóság fedezhető fel Kurlantzick, Reilly, és Popovics demokrácia-felfogásában, azzal, hogy „kiterjesztik a portfoliót” olyan államokra is, ahol a többség felismerte, hogy a jogállam elkezdhet zsarnoki, szélsőséges esetben totális jegyeket hordozni. (Varga Zs. András) Az ezzel konfrontálódó társadalmi ellenállás pedig rámutat egyrészt az egyes nemzetek eltérő demokrácia-felfogására, illetve sajátos nemzeti önazonosság és identitás jelenségére. Amikor Joshua Kurlantzick a középosztályt kárhoztatja a demokrácia gyengülésért (lásd Brexit kapcsán a „tudatlan vidéki angol nyugdíjasok forradalma”) valójában a valódi demokrácia létjogosultságát vitatja, amely a Freedom House leegyszerűsítő meghatározásánál kétségtelenül bővebb jelentéstartalommal bír: a modern társadalomban a közvetlen és a képviseleti demokrácia jelenti a nép, a sokaság uralmát. (A többségi demokrácia létének elfogadása, illetve az elfogadás hiánya a „mainstream liberális elit” egyik legnagyobb kihívása a posztmodern korban.) Az anyagi meghatározáson túl fontos, hogy demokrácia alatt a hatalomgyakorlás olyan eljárására utalnak ezen fogalommal, melynek szerves része a hatalmat gyakorlók és az annak alávetettek konszenzusa.

Az öntelt demokráciacsinálók és a játékos hobbiforradalmárok pedig okulhatnak Karinthy Frigyes éles fricskájából, mely szerint „a diktatúra és a demokrácia között az a különbség, hogy a diktatúrában az egyik ember legyőzi, megalázza és kizsákmányolja a másikat. A demokráciában a másik ember teszi ugyanezt az egyikkel.” És a viccben nem ismerünk tréfát.

OLVASTAD MÁR?

piszkostizenkettő
 
 
 
 

Szabadon lehet kommentelni, a vélemény szabad, viszont a gyűlöletkeltésért, személyi integritás megsértéséért mindenki maga felel.

Szili: a neoliberális világnak vége van

Be kell látni, hogy annak az Európának, amelyikről azt gondoljuk, hogy a következő ötven-száz évben működőképes lehet, inkább a nemzetek Európájára kell épülnie - jelentette ki Szili Katalin.

Alig akad támogatója az ukrán elnöknek

Alig akad támogatója az ukrán elnöknek

amerika, london, párizs

A kárpátaljai magyarokat is érintő oktatási törvény az összes szomszédos ország tiltakozását kiváltotta Ukrajnával szemben. A külpolitikában népszerűtlen Porosenko azonban úgy tűnik, saját országában sem nagy kedvenc: az ukránok kétharmada nem bízik az elnökben.

A kárpátaljai magyarok különös tiszteletet érdemelnek

A kárpátaljai magyarok voltak a leginkább elzárva a többi magyar nemzetrésztől a szovjet időkben, ezért különös tiszteletet érdemelnek részünkről, hogy a rendkívül nehéz körülmények között is megőrizték anyanyelvüket és önazonosságukat - jelentette ki Trócsányi László igazságügyi miniszter a kárpátaljai magyarság központi 56-os megemlékezésén hétfőn Ungváron.

Kurz elmondta Van der Bellennek, hogy mikorra lesz osztrák kormány

Kurz elmondta Van der Bellennek, hogy mikorra lesz osztrák kormány

amerika, london, párizs

Hétfőn délután találkozott egymással Sebastian Kurz és Alexander van der Bellen, hogy Kurz tájékoztassa az elnököt a kormányalakítás állásáról.

Rendesen helyretették az ávósokat sirató Szanyit

Rendesen helyretették az ávósokat sirató Szanyit

közeleg a tél

Aki 1956. október 23-a ünnepi voltát tagadja, az a demokráciára és a nemzeti önrendelkezésre mond nemet - emelte ki Gulyás Gergely hétfőn Mezőkövesden mondott, a Fidesz-frakció által az MTI-hez is eljuttatott beszédében. A nagyobbik kormánypárt frakcióvezetője, utalva az MSZP-s Szanyi Tibor korábbi megnyilvánulására, jelezte: a "pártnak, amely ilyen politikust megtűr a képviselői között, minden az 1956-os forradalommal és általánosságban a demokráciával vagy a jogállammal kapcsolatos megnyilatkozása álszent és hazug".

Hiába estek ki a parlamentből, dől a pénz a Zöldekhez

Hiába estek ki a parlamentből, dől a pénz a Zöldekhez

amerika, london, párizs

Az FPÖ módosítaná a szabályokat és parlamenti frakcióhoz kötné az egyéb párttámogatásokat.

A britek nem zárják ki a fegyveres beavatkozást Észak-Korea kapcsán

A brit külügyminiszter szerint "senki a világon" nem akarja, hogy az észak-koreai válság fegyveres konfliktussá fajuljon, de "legalábbis elviekben" nyitva kell tartani a katonai beavatkozás lehetőségét.

Fejbe lőttek a román rendőrök egy Levente nevű cigányt

A férfit falopáson fogták, szemtanúk szerint figyelmeztetés nélkül lőtték le.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére