Az Osztrák-Magyar Monarchia úgy indult neki az első világháborúnak, hogy a Román Királyság a központi hatalmak szövetségese volt. Két évvel később azonban kiderült, hogy Bécs tévedett, gróf Tisza Istvánnak pedig beigazolódott a félelme:

Bukarestet megvették kilóra.

Bratianu román miniszterelnök 1916-ban egy titkos szerződést írt alá az antanttal, a felajánlott területekért cserébe pedig vállalta, hogy támadást indít a Monarchia ellen. A paktumban az is benne volt, hogy történjen bármi, Bukarest semmi esetre sem köthet különbékét. Persze, nem mintha eszükbe jutott volna.

Nem sokkal később, augusztus 27-én Bukarest hadüzenetet küldött a Monarchiának, majd megnyílt a román front. Erdélyben sokáig kitartott a negyvenezer fős osztrák-magyar haderő a hatszázezres fős román túlerővel szemben.

De nem sokáig örülhettek.

A kezdeti, fájdalmas veszteségek után az osztrák-magyar csapatok ellentámadásba mentek át, jelentős német segítséggel. Közben Bulgária és Törökország is hadba lépett a központi hatalmak oldalán, várható volt tehát, hogy a hátbatámadás nem maradhat következmény nélkül.

A központi hatalmak három hónap alatt kiverték a románokat Erdélyből, december 6-ára pedig Bukarestet is elfoglalták. A román hadsereg gyakorlatilag összeomlott.

Így lett a kárörvendő, hitszegő hátbatámadókból negyedév alatt vesztes állam. De sajnos az évszázad vicce az, hogy 1920-ra a vesztes Romániából győztes állam lett.