Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo
Big pikcsör
 
 
 
 

TGM: "Jeremiási átkaimat szórom a jelenkorra"

Fűrész Gábor - GFG - Ketipisz Sztavrosz

2016. július 8. 10:58

Rendhagyó beszélgetés az utolsó baloldali értelmiségivel a honpolgári kötelességekről, a trágyadombról, a tőkés társadalomról, a szerelmi csalódásokról és arról, hogy "az életünk nem elég szép".
Caveat emptor. TGM: Legelőször meg kell mondanom, hogy tűrhetetlennek tartom, amit itt Tóbiás József, Spéder Zoltán és Volner János magánügyeivel műveltek. Magától értetődik: az is elfogadhatatlan, hogy mások Orbán Viktor gyerekeinek a magánéletét teregetik ki, ráadásul mindezek ferde beállításban és rosszhiszeműen történnek. Szerintem az effélének egyszer s mindenkorra véget kellene vetni.
Fotó: Kozma Zsuzsi

Én nem a polarizáltságot tartom rossznak, hanem a közönyt”

GFG: Ön korábbi írásaiban kárhoztatta a politikai polarizációt.

TGM: Soha nem kárhoztattam a politikai polarizációt. Sőt, éppen ellenkezőleg: nagyon is ókori eszményeim vannak, azt hiszem, hogy a megosztottság jó; megértem az athéniakat, akik száműzték azokat, akik nem vettek részt a közösségben folyó vitákban és harcokban. Nem a polarizációt tartom rossznak, hanem a közönyt.

GFG: Nézzük akkor, mit gondol.

TGM: Magyarország csak különös esete az általános folyamatnak, amelyben szabad szemmel láthatók az ellentmondások. Az antik és a reneszánsz városállamok politikai eszményeit a XVIII. századtól kezdve megpróbálták kiterjeszteni a nagy kiterjedésű territoriális államokra, ami lehetetlenség.  Ezeket régen nem a területi imperatívusz tartotta össze (vagyis a teljes terület és a teljes lakosság fölötti közigazgatási, jogi, demográfiai és politikai-katonai kontroll), mint azóta, hanem a monarchiához és a szakralitáshoz való személyes viszony.

A hűség, nem pedig a kötelesség.

A köztársaságban viszont a kötelesség tartja össze a honpolgárokat. Ehhez kapcsolódik a honpolgári aktivitás és a kormányzásban való részvétel kötelessége is. Ez a demokratikus alapelv. A köztársasági elv kombinálása a territoriális elvvel  ősi probléma, de mindig is megoldhatatlan volt.

Demokráciákat tíz- vagy százmilliós államokban bevezetni, vagyis komolyan venni, hogy ekkora nép kormányozza önmagát, hazugság. Ez nem lehetséges az osztálytársadalom viszonyai között, ahol kiküszöbölhetetlen érdekellentétek állnak fenn nagyméretű populációk között.

Ilyen óriási államokban békét és rendet csak úgy lehet fönntartani, ha közvetítő intézményekre bízzuk, és a legtöbb konfliktust a magánéletbe száműzzük. Innen származik a civil társadalom hipotézise. Eszerint a gazdaság magánügy: önkéntes, szabad és szerződéses viszonyok sztochasztikus, aleatorikus, véletlenszerű egyvelege, amelyben nem érvényesül kényszer. Nem kell hozzá kommunistának lenni, hogy mindenki tudja: ez képtelenség.

A munka: uralmi viszony. A munka alá van rendelve a tőkének, és nem megfordítva. A szabadság zónája, amely a munkaszerződéstől és a piactól a nyilvánosságon keresztül az érzelmi ökonómiáig terjed: ez liberális utópia. Pontosabban: ez a modern utópia lényege – és sajnos utópiának is hamis.

Az emberek egymást kizáró dolgokat kívánnak. Több demokráciát követelnek, és szuverén magánéletet akarnak. Szeretnének jogállamot, ami azonban összeegyeztethetlen az igazi demokráciával, hiszen ott a törvényhozás és a bíráskodás nem különülhet el a kormányzástól. (Nálunk még esküdtszék sincs!) Szeretnének egyenlőséget, ugyanakkor piaci szabadságot is szeretnének. Természetesen ezeket az igényeket egyszerre nem lehet kielégíteni. Teljes ostobaság lenne azt mondani, hogy az emberiség teljes megváltozása nélkül ezek a problémák orvosolhatóak lennének.

GFG: De ha ez a nézőpont, akkor nincs is értelme speciális magyar problémákról beszélni.

TGM: Azért lehet. Mondok példát. Hogyan lehet például Magyarországon valaki konzervatív? A konzervatív modernség előtti múltra kellene hogy visszanézzen. Magyarországon, amely nem volt független ország, ez nem nemzeti hagyományt jelent. Lehet valaki olyan következetes, mint a Jobbikot inspiráló László András és Baranyi Tibor Imre, akik a szakrális királyság eszméjét hirdetik, és ebből valóban következik, hogy nekik a Habsburgokat és Haynaut kell tisztelniük. Nekik a maguk szemponjából igazuk van, mert ha olyan tradíciót látnak, amelynek az oszlopai a liberális Kossuth, a szocialista Petőfi és a kommunista Táncsics, akkor nekik nem jut hagyomány. Konzervatívnak lenni olyan országban, amelynek szinte csak forradalmi tradíciója van, olyan országban, amelynek a teljes intellektuális múltja baloldali, a társadalmi múltja pedig mélységesen arisztokratikus és feudális, egész egyszerűen nem lehetséges.(Már ha nem akarjuk egyszerűen letagadni a történelmünket.)

GFG: De kell-e egyáltalán konzervatívnak lenni?

TGM: Bizonyos értelemben elkerülhetetlen. A válságban lévő modernség elleni lázadás egyik fő formájáról beszélünk elvégre. Vannak más speciális nehézségek is  olyan országban, amelyben a nemzeti függetlenséget úgy hívják, hogy Trianon. Különös ország. A legnagyobb gyászünnepünk a nemzeti függetlenség. Gyászoljuk a nemzeti függetlenséget, amelyhez egyébként ragaszkodunk. Gyászoljuk a velünk szemben ellenséges dinasztiát, mert a kettős monarchia korában még érintetlen volt az a terület, amely a mai csonkamagyarokat már nem is érdekli.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Ami van, az trágyadomb”

GFG: Lépjünk egy kicsit hátrébb, akkor az Ön értelmezésében a politika a társadalmi elégedetlenségek és konfliktusok többé-kevésbé türhető menedzsélésre vonatkozik?

TGM: Dehogy. Ezeknek az ellentmondásoknak az eklektikus és harmóniára vágyó menedzselése csupán ahhoz vezet, ami van: s ami van, az trágyadomb.

GFG: Oké, trágyadomb, de mi ennek az alternatívája: a földrengés, a világforradalom?

TGM: Gondolkodni kellene. A gondolkodás mint tevékenység: elfeledett praxis. De az, ahogy ezekről a kérdésekről például Hegel gondolkodott, nem teljeséggel leutánozhatatlan. Ugyan barbár, unalmas, vulgáris, idióta világban élünk, amelyben a szellemi színvonal igénye pusztán fölszólításként is nehezen megfogalmazható, de azért nincs még olyan távol, amikor még képesek voltunk gondolkodni.

GFG: Ez Ön szerint hat a politikai minőségére is?

TGM: Ez ugyanaz. Ezerszer magasabb szellemi színvonalon volt az Országos Tervhivatal, mint a többé-kevésbé „szabadon választott” mai kormányok. Ott próbálták legalább maguknak megválaszolni: mi a jólét, mi az életszínvonal, melyek a szükségletek, s hogyan lehet megtudni, hogy valóságosak-e. Amikor valaki tervez, fölmerülnek ezek a kérdések. Nem sikerült persze megoldani őket, a posztsztálinista rendszer másodosztályú jóléti állammá alakult át, és evvel a saját különleges látásmódjukat sutba vágták, de az alapkérdések legalább szóba kerültek.

GFG: Úgy gondolja, hogy a most kormányzók gondolati restséggel vádolhatók?

TGM. Nem, nem, nem. Ez nem morális hiba, ez  morális válság. Tehát történeti kérdés. Erről nem az egyes aktorok tehetnek. Mint ahogy a korábbiaknak se személyes érdemük, hogy az ő idejükben még volt intellektuális komolyság. Szerencsétlen mai gyerekek, véletlenül odasodorta őket az élet, nem tehetnek róla. Azt az ellenzéki újságírást, amely komoly érzelmeket mutat, teszem azt, Lázár Jánossal szemben, én meglehetősen komikusnak tartom. Lázár János belőlem nem vált ki erős érzéseket. Egyáltalán: mai magyar vagy bárhonnani politikus nem vált ki belőlem érzelmeket.Csak bábuk. Ami van, az trágyadomb. Nekik is ebben kell élniük, nem kell őket se irigyelni, se gyűlölni, se követni. A korszellem elutasítja a politikafilozófiai vitákat. Az elmúlt  négyezer évben egészen a huszadik század utolsó negyedéig az emberiség képes volt rá, hogy értelmes módon ezekben a terminusokban vitatkozzék a közügyekről – ma ez nincs így.

GFG: Nem lehetséges, hogy a politikai filozófia mindig is vesztes, alárendelt pozícióban volt a politikai gyakorlathoz képest? Ön azt mondja, hogy a politikai filozófiai kérdések mintha szorosabb összefüggésben lettek volna a politikai döntéshozatali képességgel.

TGM: Nem a „döntéshozatali képességgel”, a közösség irányításának és  önirányításának a gyakorlatával. Csak nem fog bedőlni ezeknek a technokrata dumáknak, hogy „döntéshozatali képesség”…

GFG: Maradjunk Plutarkhosznál...

TGM: Maradjunk,  jó.

GFG: Nem emlékszem arra, hogy Plutarkhosz hőseinél annyira jellegzetes lett volna, hogy felnőtt, vitaképes polgárok megvitatták a közügyeket.

TGM: De hiszen Plutarkhosz pontosan a monarchiákat írta le. Amiről én beszélek, az természetesen a polisz hagyománya.

GFG: Így könnyű kibújni, persze.

TGM: Joggal lehet így kibújni. Azt nem állíthatjuk, hogy Platónnak vagy Szophoklésznek nem volt köze a valósághoz. Mint ahogy azt sem állíthatjuk, hogy Aquinói Szent Tamásnak nem volt köze a valósághoz.

GFG: De a politikára gyakorolt hatásuk...

TGM: Az ő gondolataik és fogalmaik nyomán alakult ki a politikai és jogrendszer. Az tény, hogy egészen a kommunizmusig minden társadalomban a létező vagy elképzelt hierarchia csúcsán a szellem állt. Évezredekig az egyház meg az egyház által fölkent szakrális, monarchikus tekintély. A korai filozófia fölfedezte a rációt, a szellemet mint önálló létezőt. Az emberiség fölismerte a ráció önállóságát és elkülönülését a szenvedélyektől, a tapasztalattól, a térbeliségtől, a testtől. Nem arról van szó, hogy a filozófia kauzális (oksági) értelemben meghatározza a jelenségeket és történéseket, de a filozófia volt a fő  formája annak, ahogyan gondolkodunk a közös ügyekről. Arról, hogy miként helyes élni, együtt és külön-külön. Az, hogy történetesen olyan országban üldögélünk és beszélgetünk most, amely a filozófiátlanságban csak egyetlen civilizációhoz hasonlítható, ez az ókori Egyiptom, hát kérem...

GFG: Csak kevesebb a piramis.

TGM: Türelem. Majd lesz több piramis.

Az interjú a következő oldalon folytatódik.

Ezt olvastad már?

Lánczi: A gonosszal állandóan foglalkozni kell

Balog: miért gondoljuk, hogy egy országot csak a politika boldogíthat?

OLVASTAD MÁR?

Big pikcsör
 
 
 
 
KOMMENTEK BETÖLTÉSE
A székelés joga

A székelés joga

piszkostizenkettő

Az elmúlt napokban végre eljutottunk odáig, hogy a legszentebb közüggyel foglalkozzon az ország közvéleménye: hol székelhet egy Országgyűlési Képviselő?

Beindult az ellenzéki riadólánc egy mosolygós fejtől

Példátlan pánik uralkodott el a függetlenobjektív Index szerkesztőségében, miután egy mosolygós fejjel fémjelzett sajtóközleményt kaptak a Századvégtől.

Háromszor több pénzt fognak kapni Soros szervezetei Brüsszeltől

Háromszor több pénzt fognak kapni Soros szervezetei Brüsszeltől

amerika, london, párizs

A tervezettnek mintegy háromszorosára emelné a Soros-szervezetek támogatását a 2021-2027-es uniós költségvetési keretben az Európai Parlament (EP).

Századvég: hiába az ellenzéki hőbörgés és tüntikézés, az erőviszonyok változatlanok

Századvég: hiába az ellenzéki hőbörgés és tüntikézés, az erőviszonyok változatlanok

kétharmad

A Fidesz-KDNP előnye továbbra is stabil az ellenzéki pártok előtt, az elmúlt időszak tüntetései nem eredményeztek lényegi átrendeződést az erőviszonyokban - derül ki a Századvég friss pártpreferencia-vizsgálatából.

Egy újabb migránskaraván indult útnak Amerika felé, máris könnygázzal kellett megfékezni őket

Egy újabb migránskaraván indult útnak Amerika felé, máris könnygázzal kellett megfékezni őket

amerika, london, párizs

A Hondurasból érkező, újonnan szerveződött migránskaraván tagjai ellen a guatemalai rendőröknek könnygázt kellett bevetniük, mivel a csoport erőszakkal próbált belépni az ország területére.

Tovább bomlik a Jobbik: most alapító tagok távoztak Veszprémből

A baloldali fordulat miatt hagyták el a pártot az önkormányzati képviselők.

Tranzitzónákat hozna létre az osztrák belügyminiszter a bűnöző migránsok számára

Tranzitzónákat hozna létre az osztrák belügyminiszter a bűnöző migránsok számára

amerika, london, párizs

Herbert Kickl szerint szemmel kell tartani az erőszakos migránsokat és a visszaeső bűnözőket, mégpedig elkülönített tranzitzónákban.

Róma, Budapest és Varsó Európa új tengelye

Róma, Budapest és Varsó Európa új tengelye

amerika, london, párizs

Manapság már szinte nincs olyan állam Európában, ahol ne lenne téma az illegális bevándorlás. A közelgő EP-választások miatt egyre több politikus keresi szövetségeseit, Róma és Varsó között egyre szorosabb a viszony. Szakértők szerint a politikusok szeretnék egyértelművé tenni, hogy ki az, aki támogatja, illetve ki az, aki ellenzi az illegális bevándorlást.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
A 888.hu a kényelmesebb böngészés érdekében cookie-kat használ. Adatvédelmi tájékoztató ELFOGADOM
Vissza az oldal tetejére