Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
Big pikcsör
 
 
 
 

Szilágyi Áron: "Jól jött ki a lépés, igazából ennyi az egész"

Bertha László - Ketipisz Sztavrosz - Mezei "Slow" Dániel

2016. augusztus 19. 17:15

Rendhagyó beszélgetés Szilágyi Áron címvédő olimpiai bajnokkal a második aranyról, Rejtő Jenőről, a kabaláról és a messianizmusról, valamint arról, hogy a szerencse sosem lehet tényező.

Durrbele, döntsük el minél hamarabb”

Mezei: Rendben lévőnek tűnsz...

Szilágyi: Az vagyok. Hogy ne lennék az a második olimpiai aranyérmem után? (nevet). London után egy kicsit más volt a helyzet. Számomra nagyon szokatlan volt vívóként az a hatalmas méretű figyelem, amit kaptam. Csodálatosan jó érzés volt, de azért sokszor ijesztő is. Akkor nagyon picinek éreztem magam. Most már szerintem sokkal rutinosabban kezelem ezt az egészet. Nagyobb magabiztossággal vetem magam bele az örömbe.

Ketipisz: Idézzük fel azt a nevezetes napot. A belorusz és a román ellenfeleid mellett aggódtam leginkább érted. Számodra is azok tűntek a legnehezebb asszóknak vagy ez csak kívülről, a tévén keresztül tűnt így?

Szilágyi: Sportszakmailag szerintem a legnagyobb kihívás és a legnehezebb asszóm az elődöntő volt a koreai Kim ellen, de valóban, a vízválasztó asszóimat a belorusz és a román ellen vívtam. Bujkeviccsel szemben belekényszerültem egy olyan játékba, amibe egyrészt nem szerettem volna, másrészt amiben az ellenfelem nagyon erős. Rendre, konok módon olyan előkészítésbe kényszerített bele, amivel nem igazán tudott mit kezdeni. Próbálkozásaimat a zsűri sem értékelte: hiába előztem meg én kézzel az ellenfelemet középen, vagy hiába indultam jobban lábbal, ezekre folyamatosan együttes találatot adott a zsűri.

Ketipisz: Vagyis nem kaptál értük pontot.

Szilágyi: Igen. Így nem tudtam a köztünk lévő apró technikai különbségeket ponttá váltani. Arra kellett törekednem, hogy ne veszítsem el a fejemet, hogy ne menjek bele olyan kockázatos akciókba, amiből valószínűleg ő fog tust adni. Végül is ő fáradt el hamarabb, én pedig végig tudtam koncentrálni. Ezek után jött a román, ami éppen a fehérorosz asszó miatt lett nehéz.  

Ketipisz: Alig több, mint tíz perc szüneted volt a két mérkőzés között. Mit csináltál ez alatt?

Fotó: Kozma Zsuzsi

Szilágyi: Visszamentem a melegítő terembe, megkértem a masszőrt, hogy rázza fel a lábaimat, de szinte azonnal jöttek, hogy irány a következő asszó. Tehát egy lélegzetvételnyi időm sem volt. Andris, az edzőm azt mondta, hogy „nem baj, legalább nem kell újra melegíteni”. És pontosan ebből építkeztem, hogy hatalmas hőfokon égtem, amit az asszó elején ki tudtam használni. Az első tusokat én adtam, úgyhogy ott egy picit el tudtam bizonytalanítani. Utána persze összekapta magát, és ott fej-fej mellett haladtunk, nagyjából 10:10-ig, ahol meg két tussal sikerült megtörnöm. A románt ez teljesen összezavarta, kijött a ritmusból és utána adtam három találatot egymás után, elég gyorsan, úgyhogy érződött rajta, hogy már fejben elvesztette.

Mezei: Maga a döntő miért volt annyira egyértelmű, hogy sima lesz?

Szilágyi: Amikor végeztem az elődöntőmmel, leültem a melegítőterembe, mindent ledobtam magamról és megnéztem a másik elődöntőt. Az elejétől a végéig. Láttam, hogy Homer nagyon jó formában van. Nyilván, aki egy olimpiai döntőig eljut, annak jó formában kell lennie. Láttam, hogy a saját vívásából elég sokat ki tudott hozni: nagyon dinamikus volt, kockázatos akciókat vállalt be középen. Az is összejött neki, amire statisztikailag elég kevés esély van, de neki mégis összejött. Láttam, hogy agresszíven vív, amire ellenszer kell. Úgyhogy azt találtuk ki Decsi Andrással, az edzőmmel, hogy ne engedjek neki teret, ne hátráljak, ne nagyon védekezzek.

Mezei: Ez a szándék látszik az elejétől.

Szilágyi: (folytatja) Rögtön a rajt után tartsam őt nagyon erős feszültség alatt, hogy ne érezze, hogy szabadon előkészítgethet, és megcsinálhatja az akcióit. Durrbele, döntsük el minél hamarabb a tusokat és végül is ez bejött, ezzel sikerült őt megzavarnom. Kellett ehhez az is, hogy a parádjai ne jöjjenek be. Vagy legalábbis volt, amikor tudtam, hogy parádot fog venni, akkor meg tudtam kerülni. Volt, hogy szerencsém volt, picit később vette, mint ahogy én vágtam, de elkésett vele – és tényleg csak ilyen miliszekundumokról beszélünk. Sikerült az elején dominálnom, ő pedig nem tudott váltani. Nekem arra kellett figyelnem, hogy ezt végigzongorázzam. Tehát, hogy én se váltsak. Hogy ugyanazt csináljam. És végül is csak végig kellett kísérni ezt az asszót.

Nézd csak, Áron, mondtad, hogy van a vívás, itt is hirdetik”

Mezei: Azt jól láttam, hogy amikor levetted a sisakod, akkor szinte számodra is magától értetődő volt, hogy  újra olimpiai bajnok lettél, hogy „igen, megvan”.

Szilágyi: Pedig az első gondolatom éppen az volt, hogy ez teljesen hihetetlen: valószínűleg álmodom és mindjárt fel fogok ébredni reggel, és ez az egész nem így lesz.

Mezei: Merthogy voltak nehéz asszóid.

Szilágyi: Ez az egész év nagyon nehéz volt. Edzőt váltottam, sokan féltettek attól, hogy ez túl közel van az olimpiához.

Mezei: Volt ilyen, hogy valaki egy megnyert Eb után, olimpia előtt kevesebb mint egy évvel úgy döntsön, hogy új mesterhez fordul?

Szilágyi: Azért edzőváltások vannak a vívásban természetesen. De egy pillanatra álljunk meg.

Fotó: Kozma Zsuzsi

(Mellénk lép egy fiú az édesanyjával, a fiú 10-12 éves lehet. Közös fotót szeretne Áronnal. A bajnok mosolyogva teljesíti a kérést, autogramot is ad, majd visszaül hozzánk.)

Mezei: Az edzőváltásnál tartottunk. Ráadásul egy fiatal edzőt választottál.

Szilágyi: Igen, ez is volt a célom. Olyan felkészülést szerettem volna, ahol kicsit több teret kapok én, kicsit több beleszólásom van abba, hogy mit csinálunk, mikor csináljuk, milyen versenyekre menjünk el, hová menjünk edzőtáborozni. És ez nekem nagyon jó volt. Nagyon magaménak éreztem ezt a felkészülést. Tehát nem egy végrehajtó eszköz voltam, aki megcsinálja azt, amit az edző mond, hanem tényleg tudtunk együtt gondolkodni, fejlődni. Kifejezetten élveztem ezt az egészet.

Mezei: A magyar kardnak komoly tradíciója van. Mekkora ebben a mesterek szerepe? Létezik folyamatosság vagy ez már egy új korszak?

Szilágyi: Abszolút létezik folyamatosság. Mi erről beszélni is szoktunk, tehát nem veszik el ez a fajta hagyomány a vívósportban. Ha a nevelőedzőmet, Gerevich Gyuri bácsit nézzük, akkor elég egyszerű meghúzni a vonalat fölfelé, hiszen az ő édesapja volt az edzője, Gerevich Ali (Aladár) bácsi, hétszeres olimpiai bajnok. Az ő edzője is elsősorban az édesapja volt, másodsorban pedig Italo Santelli olasz mester, aki a 20. század elején jött Magyarországra. Ő volt az az olasz mester, aki elverte a magyarokat egy milleniumi versenyen, Budapesten. Ezen nagyon meglepődtek és állást ajánlottak neki, úgyhogy Magyarországra költözött és egy nagyon erős kardhagyományt teremtett. Magyarországon ő volt a civil vonal a katonai mellett. Ez az egész hagyomány ott él a mai vívókban is.

Mezei: Hány évesen kezdtél el vívni?

Szilágyi: Kilenc évesen.

Bertha: Te szerettél volna vívni, vagy levittek a szüleid? Mi volt a motiváció?

Szilágyi: Engem több fronton is megtámadott a vívás. Először atletizáltam, de láttam, hogy itt a vívóterem, húzzák be a nagy zsákjaikat a vívók, az ablakon be lehet lesni, csapkodják egymást a fegyverekkel, és ez nagyon megtetszett. Aztán Gyuri bácsi eljött az általános iskolánkba, ami itt van egy pár saroknyira, Fenyves utcai Általános Iskola, ma már nem így hívják, eljött oda népszerűsíteni a sportágat, és nagyon megtetszett az ő személyisége. A harmadik front talán az volt, amikor a helyi, II. kerületi lapban, a Budai Polgárban megjelent egy kis hirdetés, amit észrevett az  édesanyám. Mondta, hogy „nézd csak, Áron, mondtad, hogy van a vívás, itt is hirdetik”, ezek után már az édesanyám is úgy érezte, hogy le kell hoznia a vívóterembe.

Fotó: Kozma Zsuzsi

OLVASTAD MÁR?

Big pikcsör
 
 
 
 
KOMMENTEK BETÖLTÉSE
Bezzegrománia: tavaly naponta 600 román hagyta el a saját hazáját

Bezzegrománia: tavaly naponta 600 román hagyta el a saját hazáját

amerika, london, párizs

A vágyvezérelt baloldali újságírók hetente tolnak egy bezzegromániát, de általában elhallgatják, hogy az ország a társadalmi és a politikai csőd szélén táncol, a gazdasága romokban hever, a politikai vezetése pedig csupán Brüsszel és Washington helytartójaként működik.

Győzni kell az észtek ellen, hogy legyen miért számolgatni

Győzni kell az észtek ellen, hogy legyen miért számolgatni

hajrá, magyarok!

Hétfőn este Tallinnban lép pályára a magyar labdarúgó-válogatott a Nemzetek Ligája negyedik fordulójában.

"Ez a nemzedék gonosz nemzedék"

"Ez a nemzedék gonosz nemzedék"

szabad vasárnap

Tizenkét évvel ezelőtt, 2006. október 15-én verték halálra Szögi Lajos tiszavasvári tanárembert.

Kubatov Gábor: milliárdokat keresett az állam a Groupama Aréna felépítésén

Kubatov Gábor: milliárdokat keresett az állam a Groupama Aréna felépítésén

kétharmad

Gyakorlatilag ingyen felépült egy csodaszép és modern stadion. Ráadásul még pénzt is keresett a beruházásokon az állam - jelentette ki a Ferencváros elnöke.

Az EU javaslata a Frontex átalakításáról sérti a nemzeti szuverenitást

Az EU javaslata a Frontex átalakításáról sérti a nemzeti szuverenitást

kétharmad

Az Alapjogokért Központ megvizsgálta a Frontex átalakításáról és megerősítéséről szóló EU-javaslatot és megállapította, hogy ugyan a határvédelem megerősítése pozitív szándék, de a tervezetnek több olyan pontja van, amely sérti a nemzeti szuverenitást.

Milliárdos extraprofitra tettek szert a lakás-takarékpénztárak

Az állam hiába támogatja a lakás-takarékpénztár tulajdonosokat jelentős összeggel, a hozam nem náluk landol.

A legjobb dolog az elmúlt hétvégén: Erzsébet bevette Eger várát

A legjobb dolog az elmúlt hétvégén: Erzsébet bevette Eger várát

hajrá, magyarok!

Vidéki túrával folytatódik a meccsbeszámolók sorozata.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
A 888.hu a kényelmesebb böngészés érdekében cookie-kat használ. Adatvédelmi tájékoztató ELFOGADOM
Vissza az oldal tetejére