Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo
piszkostizenkettő
 
 
 
 

Szemtől szemben: Stumpf Fidesz kritikája

H.I.

2016. március 17. 08:58

A diszlexia népbetegség. Szar dolog, ha valaki felnőtt létére sem képes végigolvasni egy összefüggő szöveget, vagy megérteni annak jelentését.

Ilyenek például az Index-nél, a 444-nél és HVG.hu-nál a kedves kollégák, akik megpróbálták elsajátítani Stumpf István (jelenleg alkotmánybíró, korábban fideszes kormánytag) körülbelül 10 oldalas írásának értelmét. Nem sikerült. A „Polgár és jogállam” címen megjelent elemzés több száz összefüggő mondatából, átlagosan hármat, négyet sikerült értelmezni. Azokat, ahol a szerző kritizálja a jelenlegi Fideszt.

Meglepő nem? A liberális trollmédiát olvasva az az érzése keletkezhet az embernek, hogy a jobboldalon belüli, újabb robbantásos, leszámolós fejezetről van szó. Hát nem. 

Stumpf írása érdekes és elgondolkodtató, így érdemes az egybites értelmezéseken túllépve, tényleg végigolvasni a cikket – hiszen egy olyan ember perspektívájáról van szó, aki maga is alkotó részese volt a rendszerváltás utáni magyar politika eddigi legsikeresebb alakulatának. Stumpf elemzése a 80-as évektől indul, vázlatosan bemutatja a Fidesz létrejöttének körülményeit. A visszaemlékezésből kiviláglik többek között miért egy jogász nemzedék vált a rendszerváltás motorjává, miért volt olyan fontos a „polgári értékrend” és a – ma már a liberális és hobbi baloldal által kisajátított – „jogállamiság” eszméje.

Mert mindez élesen szemben állt a kommunista rezsimmel. Stumpf és a későbbi Fidesz-alapító fiatalok először a jog értelmezésében kerestek kapaszkodót a felszínen törvényes, valójában a törvényeket és magát az alkotmányt is kirakatnak tekintő, de mindenre rátelepedő diktatúrával szemben. Képzeljük el azt a közeget, ahol a „mindent szabad, amit a jog explicit módon nem tilt” elv felszabadító erővel hat. Ahol az elnyomó rend szabályai között megmaradt résekben kell keresni a szabadság maradványait. Mert ez volt az élő szocializmus.

Stumpf elemzéséből érthető a mai generációk számára is, milyen mértékben határozta meg a rendszerváltás törekvéseit a kommunizmus lopakodó visszatérésével szembeni félelem. Az alkotmányos „túlbiztosítás”, a parlament felett őrködő, kvázi jogállami papság (Alkotmánybíróság) megteremtése mind a diktatúra, a jogosan gyűlölt múlt ellen szólt. Ahogy a választások, vagy a politikai mező korabeli szabályozása is.

A sors fintora, hogy a múlt így is visszatért. Új alakban. Az MDF kormány rövid tündöklését és bukását követően, a színpadra lépett a Horn Gyula féle új baloldal, az újratöltött Szocialista Párt. A rendszerváltók alábecsülték a kommunizmus örököseinek transzformációs és alkalmazkodó képességét. Horn – a maga módján zseniális hatalompolitikus – tudta, hogy Kádárt nem direkt módon kell megidézni, a történelmi idők a változás mellett törtek lándzsát. Így ők az élére álltak. Maguk mellé állították a változások „veszteseit” és megnyerték a rendszerváltás eszméjét, célját csípőből eláruló SZDSZ-t. Alkut kötöttek tehát a rendszerváltó erők egy részével, a többieket a szélre tolták. Ennek olyan legitimációs ereje volt, hogy 2010-ig meg sem lehetett állítani őket, csak egy rövid, átmeneti ciklus erejéig.

A mindent túlélő posztkommunisták sokat tanultak a nagybetűs nyugattól, de nem eleget. Vesztüket a múlt okozta. A múlt kísértete. Olyan jól sikerült az alku a rendszerváltás vesztesei és a tulajdonképpeni leváltottak között, hogy annak szilárd gazdasági alapot próbáltak teremteni, méghozzá Kádár módszerével: a hitelből megvett jóléttel. Szénné adósították az országot, másodszor is. Cserébe, jutalmul, három ciklusig hatalmon maradhattak. Mindenki más pedig kimaradt a körből Jó deal, nem?

A politikában azonban a múlt kísértete az igazi ellenség. Amikor végleg elzáródtak a pénzcsapok (a 2008-as gazdasági válság idején), a hitelbőség megszűnt, a posztszocialista trükk bebukott.

Hornékat valójában nem érdekelte sem a jogállam, sem az Alkotmánybíróság. Egyszerűen nem volt szükségük rájuk, így arra sem, hogy piszkálják a kereteket. Szépen megkerülték az egész puccos antikommunista jogi konstrukciót, egyszerű gazdasági alkukkal. Privatizálni szabad, nem? Nyugdíjat emelni szabad, nem? Hitelt felvenni jóléti kiadásokra szabad, nem?

Egyik sem alkotmányellenes. A rendszerváltó pártok a történelem trükkös játékában jól ráfaragtak arra, hogy kizárólag jogi eszközökkel, jogi garanciákkal próbálták bombabiztosan megakadályozni a kommunisták újjászületését. Meg lehet érteni őket. Stumpf elemzéséből különösen. Jót akartak az országnak.

A Fidesz azonban több volt, mint rendszerváltó erő. Ugyanolyan transzformációs képességekkel rendelkezik, mint a valamikori szocik. A Fidesz nem ragadt le a „fejezzük be a rendszerváltást” projektben. Egyszer ugyan megpróbálta, de 2002-ben elbukott és tanult belőle. Stumpf komolyabb magyarázat nélkül jegyzi meg, hogy 2002-ben a gazdasági értelemben rendkívül sikeres jobbközép párt „stílus okok” miatt bukott el.

Ennek a stílusnak sajnos a része volt a „polgár” fogalma is. Miért bukott akkor el? Mert a politikában a múlt csatáit egy ponton túl nem lehet büntetlenül tovább vívni. Nem a „polgári Magyarország” eszméjével volt a baj, hiszen az eszmék ereje az újraértelmezés lehetőségében van. A Fidesz akkoriban sikeresen egyesítette a Horn által partvonalra tolt rendszerváltó jobboldal erőit. Ennek az ára azonban az volt, hogy azok avitt ideológiai szemlélete és a múlttal vívott küzdelem is a játék része lett. Ájtatoskodás, felesleges szimbolizmus, a távoli, romanticizált történelmi múltba révedés, dohos szagú nemzetpolitika – és sorolhatnának a társadalmi többség számára máig hányingerkeltő és politikaidegen, ideológiai szempontokat.

A 2006-os második vereség egyértelművé tette, nincs olyan, hogy befejezetlen rendszerváltó projekt, nem lehet többé kiharcolni az 1994-ben földre tepert és megalázott jobboldal igazságát. Az elveszett. Új fejezet jön.

A Fidesz 2006 és különösen 2010 után már valóban nem az a párt, ami a megelőző évtizedekben volt. Ez azonban egyáltalán nem baj. A történelem mozgásban van. A régi kontextusok elenyésztek. A párt érdeme, hogy nem adta fel és újrafogalmazta azt, amit a „polgár” fogalma és értékrendje takar. Ezért van gerince, identitása, mégsem lett belőle a múlt harcait megállás nélkül vívó, szánalmas, rendszerváltó Don Quijote.

Stumpf elemzésének ereje, hogy világosan látja és nem tagadja a Fidesz 2010-es átalakulásának történelmi értelmét.

Az igazán izgalmas kérdések itt jönnek: miért is ment neki a Fidesz az Alkotmánybíróságnak? Miért is kellett új alkotmányos rend? Miért nőtt a kormány és a parlament mozgástere a „fékek és ellensúlyok rendszerével” szemben?

Stumpf kritikusként sokkal okosabb annál, hogy elkezdje az egybites diktatúrázást. Bár érezhetően úgy véli a Fidesz túl messzire ment (és ez egy alkotmánybírótól nem meglepő), mégis érti a probléma lényegét (amikor például arról ír, hogy a „rendszerváltás rendszerét” szükségszerű volt bedönteni).

2008 a gazdasági válság éve. Ekkorra a magyar gazdaság vészesen eladósítva, az országot Gyurcsány, a magyar politika bohóca vezeti, őt követi Bajnai, aki azonnal a „bevált” megszorításokhoz és az IMF-hez nyúl. Ha 2010-ben balfaszkodás kezdődik, Magyarország ma együtt takarítja a migránsok után a szart Görögországgal az IMF lélegeztető gépén csüngve.

Nem így lett. Orbán 2010-ben nem tett többet, mint megnövelte a parlament mozgásterét, úgy, hogy visszavett a túlaggódó rendszerváltó jogállam biztosítékaiból (vagy ahogy Stumpf mondja, felszámolta a „rendszerváltás rendszerét”, azaz a múltat), mert azok ma már fékezik az értelmes politikai cselekvést. Ezeket a biztosítékokat a kommunisták ellen vetette be maga a rendszerváltó elit, mert akkor ésszerűnek tűntek. Nem váltak be. Hornék és a magyar baloldal gond nélkül megkerülte őket.

Néha a kevesebb több. Tanulni a múltból és ezzel lezárni azt, nem hiba. Beleragadni viszont annál inkább.

(A Fidesz) nyilvánvalóvá tette, hogy a politikai alkotmányosság talaján állva a nép által választott parlament kezében kívánja tartani a társadalom legfontosabb kérdéseinek eldöntését, és elejét akarja venni mindenfajta bírói aktivizmusnak és jurisztokratikus (Pokol, 2015) hatalomgyakorlásnak.”

– írja Stumpf.

Stumpf nem ért egyet a változások és a parlamenti mozgástér növelésének mértékével. Azokat túlzónak tartja. Itt nyilvánvalóan elválik az általa képviselt konzervatív-jogállami-elitista és a Fidesz által gyakorolt pragmatikus, aktivista demokrácia-felfogás. Ez a vita egyáltalán nem ördögtől való. Kimenetelét azonban a történelem dönti el.

Az, hogy Orbán ilyen sikeres a válságok kezelésében (gazdasági válság, migráció, árvíz stb.), most inkább az utóbbi felé billenti a mérleget. Stumpf cikke hosszasan méltatja a kormányfőt. Ez az, ami a 444 vagy a HVG diszlexiás olvasatában egyáltalán nem ment át. A korábbi miniszter Orbánt lényegében nem igazán kritizálja. Inkább magát a pártot.

A cikk legtöbbet (szinte kizárólag) idézett bekezdése szerint, ma az a baj, hogy:

A polgári erények (...) helyét egyre inkább a féktelen karriervágy és gazdagodás hajszolása veszi át. Az értékalapú elkötelezettség helyébe mindinkább a feltétlen lojalitás lép, a racionális érvelést pedig háttérbe szorítja az olykor demagógiába hajló populizmus.”

Stumpf szerint a megoldás ennek megfelelően a rendszerváltó polgári értékrend helyreállítása. Ez valóban jól is hangzik. Csak, legyünk őszinték: finghegyezés.

A Fidesz ma harmadik ciklusában kormányzó, széles társadalmi és politikai csoportokat integráló néppárt. A világ nem ismer karrierista és tollasodni vágyó droidok nélkül működő társadalmi struktúrát. Ez nem a jelen speciális történelmi sajátossága, hanem minden élő rendszer velejárója, általános emberi jelenség. Így volt ez a rendszerváltás előtt és után is, a 90-es években és a jelenben egyaránt. Ez a reaitás, ami nem jelenti azt, hogy nem kell harcolni ellene. Mert kell. De ez az a fajta harc, ami soha nem ér véget.

A teperők, maguknak pedálozók, seggnyalók és udvari szarkák felbukkanása nem a jobboldal értékvesztésének a jele, hanem antropológiai tény. A nagy számok törvénye. Konvergencia az univerzális emberihez. Általánosabb értelemben pedig, minden generáció arról beszél: ezek a „mai fiatalok” értékvesztettek és dekadensek. Ez az örök generációs percepciós torzítás. „Bezzeg a mi időnkben!” Nos, a mi időnkben mi voltunk a szarháziak az akkor idősebbek szemében. Így megy ez.

A Fidesz fiatalabb politikus generációi valóban nem lehettek részesei a kezdeteknek, a párt-identitás születésének, de legyünk velük annyira türelmesek, hogy az arra érdemeseknek adunk bizalmat. Új idők járnak. A „lojalitás”, a Fideszt jellemző „katonai fegyelem” eddig inkább a párt túlélését segítette.

A „populizmussal” pedig valójában nincs semmi baj. Mert ma azt jelenti, hogy valaki a hétköznapok és a közvélemény-kutatások nyelvén beszél. Ezt kárhoztatni olyan, mint sajnálkozni az sms-ek tömör szintaxisának térnyerése miatt. Lehet ugyan, de felesleges. Ma ilyen a politika és a politikai nyelv. Ez nem a Fidesz, hanem a kor szabványa.

Stumpf elemzéséből így az nem látszik igazán, mi is a baj a Fidesszel magával? Nem a kortárs politikával és annak marketing-nyelvezetével, nem a minden pártban és társadalomban ott teperő karrieristákkal, hanem a mai Fidesszel?

Nem elvenni akarom Stumpf állításainak igazát, csak ezek olyan axiómák, amelyek minden pártra megállnak, nem csak nálunk, bárhol a világon.

A Fidesz ma azért létezik (ennyi év után is), mert képes volt időben szakítani a múlttal, változni és igazodni a történelem által kijelölt feladatokhoz. Nincs mihez és nincs hova „visszatérni”. Nincs „eredet”, ami megtisztítja a jelent annak „hibáitól”.

Azok az értékek és eszmények, amelyek a rendszerváltó fiatalokat motiválták, ma már a múlt részei. Az őket jelölő kifejezések (mint a „polgári Magyarország”) új jelentéssel bírnak. És ez így van jól.

Stumpfnak igaza van abban, hogy a pártnak ügyelnie kell a szarháziakra és a hatalmat a hatalomért szeretőkre. Ügyelnie kell arra, hogy ne szakadjon el a társadalomtól és ne engedje az ország törésvonalait elmélyülni. Mint minden pártnak, aki hosszú távra tervez.

Az idő egyenlőre a Fidesz életképességét igazolja. A múlt csatáit vívni hiábavaló és céltalan. Visszasírni egy „jobb kort” ugyancsak. A történelem, mint velünk élő emlékezet, haszna lényegesen kevesebb, mint a kára. Még ha ezt nem is merjük bevallani.

Fontos tanulni a múlt hibáiból, fontos elemezni azokat. Fontos emlékezni. Időnként. De sokszor jobb egyszerűen túllépni a régin. Hagyni a múltat a francba.

OLVASTAD MÁR?

piszkostizenkettő
 
 
 
 
KOMMENTEK BETÖLTÉSE
Az "Allahu akbar" kifejezés használata mellett állt ki egy német szociáldemokrata képviselő

Az "Allahu akbar" kifejezés használata mellett állt ki egy német szociáldemokrata képviselő

amerika, london, párizs

Sawsan Chebli, az SPD képviselője szerdán tweetelt arról, hogy ez egy teljesen hétköznapi kifejezés a muszlimok körében, és nem szabadna démonizálni.

Brüsszelben mi sem természetesebb a korrupciónál

Ezért is kell lecserélni a bevándorláspárti brüsszeli elitet.

Ilyen az igazi haladó sajtószabadság: azon elmélkedik a brit baloldali sajtó, hogy hogyan tiltsák ki a TV-ből Farage pártját

Ilyen az igazi haladó sajtószabadság: azon elmélkedik a brit baloldali sajtó, hogy hogyan tiltsák ki a TV-ből Farage pártját

kinyílott a pitypang

Megint kimutatta foga fehérjét a liberális sajtó: szerintük az a kívánatos, ha a bevándorlásellenes hangokat elhallgattatják, hogy minél kevesebb emberhez jussanak el a migrációt ellenző üzenetek.

Magyarország olyan csatákat tudott megnyerni, amikről sokan álmodni sem mernek

Ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég Alapítvány jogi szakértője és a 888.hu publicistája értékelte hazánk teljesítményét a köztévében.

Menczer: Sargentini semmit nem tud Magyarországról

Menczer: Sargentini semmit nem tud Magyarországról

kétharmad

Menczer Tamás tájékoztatásért és Magyarország nemzetközi megjelenítéséért felelős államtitkár egy videóban reagált Judith Sargentini 15 perces videóüzenetére.

Reggel 7:59

Reggel 7:59

7:59

Ez várható ma!

Migránsoknak állítottak emléket egy német városban

Migránsoknak állítottak emléket egy német városban

amerika, london, párizs

Migránsoknak emléket állító obeliszket állítottak fel Kasselben.

Este 7:59

Este 7:59

7:59

Ez történt ma.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
A 888.hu a kényelmesebb böngészés érdekében cookie-kat használ. Adatvédelmi tájékoztató ELFOGADOM
Vissza az oldal tetejére