Azt hinnénk, hogy elsősorban azért, mert a szakáll egyedivé, feltűnőbbé teszi viselőjét – de ez nem ilyen egyszerű. A szakáll rangsorolhat is férfit férfival szemben – mármint, ez a hiedelem, főleg a csajozásnál. Tanulmányok szerint a nőkre nincs nagyobb befolyással, ha egy férfi szakállas. Vannak olyan nők, akik szeretik, ha egy pasi szőrös, de nem kifejezetten az arcszőrzetre van igény… (ugyanakkor nincs kizárva rajongótábora sem).

Megfigyelések szerint a szakállas pasik magabiztosabbak, erősebbek, ezáltal a frissen borotvált vetélytársaik alul maradhatnak velük szemben. Hasonló história terjeng a hang körül is: minél mélyebb az orgánuma, annál jobb.

Elég durva kijelentés lenne, ha azt állítanánk: akinek genetikai kódoltsága és tesztoszteron szintje miatt arcszőrzete épp csak pelyhedzik, foltosan nő, vagy itt-ott már kinőtt, de az sem egybefüggően, az egyből a „Taigetosz gyanússá” válhat…

Ha már a nők egy része (optimista, nem objektív becslés…) el is tévedhetett a divatvilág csatlósainak tükörlabirintusában, a férfiak ne essenek ugyanabba a végeláthatatlan, sötét és rideg pöcegödörbe.

Félre értés ne essék, ha valaki van olyan szerencsés és nyert a genetikai lottón egy sherwoodi erdőt az arcára, használja egészséggel! Ha ettől ő magabiztosabbnak, szexisebbnek és sikeresebbnek érzi magát, egye kutya! De ne veszítsék el bátorságukat a kevésbé szőrös férfi társaik sem!

Ugyanis, a legjobb tudomásunk szerint a tesztoszteron szint nem felel az udvariasságért, a férfias magabiztosságért, vagy bármiért, ami a nők becserkészésénél előnnyé válhat, sőt, valami egészen más tartozik a hatáskörébe, ami, ha az udvarlásnál maradunk, semmiképp nem elhanyagolható ugyan, de ideális esetben az utómunkálatok részeként is tekinthetjük.