Alig négy hónap múlva választásokat tartanak Svédországban, úgyhogy a pártok már gőzerővel kampányolnak. Lássuk, kik a fontosabb szereplők, és mit kell tudni róluk!

A jelenlegi svéd törvényhozásban a következő pártok vannak jelen: a Szociáldemokrata Párt 113 mandátummal, valamint a Zöld Párt 25 mandátummal alkotják a kormánypártokat. Az ellenzéki térfélen a következő csoportosulások találhatók: Közép Párt, Liberálisok, Kereszténydemokraták, Baloldali Párt, Mérsékelt Párt, és a Svéd Demokraták. Jelen írásunkban az utóbbi kettőre koncentrálunk, ők ugyanis a legerősebb ellenzéki pártok: a Mérsékelt Párt 84, míg a Svéd Demokraták 49 mandátummal rendelkezik.

Természetesen Svédországban is megfigyelhető az a tendencia, ami a 2017-ben választásokon átesett országokra jellemző:

Hasonlóan Németországhoz, Svédország volt az, amelyik a legfelelőtlenebb módon kezelte a migrációs válságot. A több százezer új jövevény befogadása olyan következményekkel járt, mint a szociális rendszer túlterheltsége, és a közbiztonság katasztrofális mértékű romlása.

A kormányzó szociáldemokraták a kezdetben a merkeli taktikához nyúltak, és cenzúrába fogtak – igaz, sokkal nagyobb fordulatszámon. Ha egy rendőr például a bevándorlás és a romló bűnözési statisztikák közti összefüggésre hívta fel a figyelmet, hamarosan az állása miatt kezdhetett el aggódni. Ha hivatalos statisztikákat akarunk látni arról, hány bűncselekmény köthető migránsokhoz, nem tudnánk. Még külön kategória is született a "vélemény-bűncselekményeknek".

A kemény cenzúragépezet mögött a szociáldemokraták természetesen abban bíztak, hogy a bevándorlókat politikailag aktivizálhatják, és becsábíthatják őket a baloldalra. Még a legpesszimistább becslések szerint is 250 000 új szavazatot jelentene ez a jelenlegi kormánypártoknak.

Csakhogy a Svéd Demokraták (SD) nagyon könnyen fel tudtak kapaszkodni a kormánypártok erősen megkérdőjelezhető teljesítményén. Már tavaly is látható volt népszerűségük növekedése, így a szociáldemokraták más eszközhöz nyúltak.

Hirtelen elkezdtek önkritikát gyakorolni. Elismerték például, hogy a kormánypártok bevándorláspolitikája drasztikus változtatást igényel. Céljuk ezzel az volt, hogy kifogják az SD vitorlájából a szelet, és esetleg visszacsábíthatnak szavazókat a bevándorlásellenes párt táborából.

A kutatás kimutatása szerint az SD népszerűsége ugyanis már 23 százalékon áll, azaz fej fej mellett állnak a szociáldemokratákkal. Nagyon egyszerűen megmagyarázható az eredmény egy svéd politológus szerint: a választók azt látják, hogy az SD következetesen képviseli a bevándorlásellenességet, ezt a témát ők uralják. A kormánypártok ellenben csak a választás közeledtével kezdték hangoztatni a migrációkritikus álláspontot, így kevésbé hitelesek.

Ez azért rossz hír a szociáldemokratáknak, mert a legutóbbi kutatások szerint a szavazókat a bevándorlás témaköre foglalkoztatja a leginkább. 

Ez pedig azt jelenti, hogy a szociáldemokraták minden valószínűség szerint képtelenek lesznek szavazókat szerezni az olyan klasszikus témákkal, mint az egészségügy, integráció, oktatás és nemi egyenlőség. 

Természetesen mindennek a végkimenetelét lehetetlen megbecsülni, ám az tény, hogy a skandináv államban is teljesen átrajzolta a politikai diskurzust a migráció.