A Civil Összefogás Fórum szóvivője szerint annak ellenére, hogy már legalább két éve napirenden van Magyarországon egy ilyen jogi szabályozás megalkotása, a jogszabály változtatás ebben az ügyben továbbra is aktuális.

Nem lenne ellentétes a nemzetközi gyakorlattal, ha a Magyarországon tevékenységet folytató alapítványi és egyéb civil szervezetek is világos törvényi előírások alapján beszámolásra lennének kötelezve a céljaikra, valódi cselekvéseikre, pénzügyi forrásaikra és működési költségeikre, illetve az általuk másoknak folyósított támogatásokra vonatkozóan.

A nemzetközi joggal is foglalkozó alkotmányjogász, ifj. Lomnici Zoltán szerint ha a magyar kormány megfontolná egy ilyen szabályozás megalkotását, akkor a nemzetközi példák mellett a Civil Összefogás Fórum (CÖF) korábban megfogalmazott hasonló javaslatát is érdemes lenne figyelembe venni.

Az Amerikai Egyesült Államokban az 1938 óta létező törvény, a The Foreign Agents Registration Act (FARA), vagyis a külföldi ügynökök regisztrációjáról szóló törvény formálisan nem a klasszikus civil szervezetek számára ír elő kötelezettségeket, hanem azoknak, akik lobbistaként külföldi megbízók (Foreign Principal) érdekeit képviselik Washingtonban.

Oroszországban 2012 óta külföldi ügynökként jegyzik be azokat a civil szervezeteket, amelyek külföldről kapnak anyagi támogatást. Az orosz belügyminisztérium tavaly legalább hetven olyan civil szervezetet tartott nyilván, amelyek a szabályozás hatálya alá estek.

Egyiptomban is külföldi ügynöknek tekintik a jogvédő vagy humanitárius segítséget nyújtó szervezeteket. Kairóban egy kormányzati bizottságtól kell engedélyt kérni a külföldi adományok elfogadásához de a világban még Azerbajdzsán, Mexikó, Pakisztán és Venezuela is a külföldi adományokat ellenőrzés alá vonó törvényeket fogadott el az elmúlt években.

A nemzetközi összehasonlításban a külföldi szervezetekkel kapcsolatos legszigorúbb jogi szabályozást viszont az izraeli parlament, a Kneszet fogadta el idén,  amikor megalkotta a a civil szervezetek külföldi finanszírozásának bejelentési kötelezettségéről szóló átláthatósági törvényt. A törvény szerint a költségvetésük több mint felét külföldi kormányzati intézmények által biztosított pénzforrásokból fedező civil szervezeteknek nemcsak az állam felé kell beszámolniuk tevékenységükről, hanem minden hivatalos okmányukban és hirdetésükben is, nyomtatott formában és az interneten egyaránt jelezniük kell, hogy külföldről kapnak pénzügyi támogatást. Az izraeli törvény előterjesztői azzal indokolták a törvény megalkotását, mert szerintük a civil szervezeteket azért finanszírozzák főleg európai kormányzatok, hogy ezáltal szóljanak bele Izrael belügyeibe, és az emberi jogok hangoztatásának ürügyén idegen érdekeket képviseljenek.

Az amerikai szenátus állandó vizsgálóbizottsága megállapította, hogy egy Izraelben bejegyzett, nem kormányzati szervezet (NGO, civil szervezet) az Obama-kormánytól kapott pénzt a 2015-ös választás befolyásolására használta. A OneVoice nevű szervezet 2013/2014-ben 465 ezer dollárt kapott az amerikai külügyminisztériumtól arra, hogy az amerikaiak béketervét népszerűsítse. 2014 decemberében rendkívüli választást írtak ki, a OneVoice ekkor egyesült a Victory-2015 nevű szervezettel. Közös céljuk Netanjahu megbuktatása volt. Az akkori amerikai konzult tájékoztatták erről, azonban Ratner konzul törvénysértően törölte az erre vonatkozó e-mailjeit. A pénzt nem a béketervek népszerűsítésére, hanem a választás befolyásolására használták.

Caroline Glick az erről az ügyről a Jerusalem Postban megjelent cikkében azt írta, hogy az Obama-adminisztráció az izraeli baloldalt mintegy ügynökeként használta az izraeli politika megváltoztatása érdekében. A cikkíró szerint az ország érdekeit háromféle módon sértették meg: először is az izraeli polgárok alulról szerveződő mozgalmának állították be a OneVoice tevékenységét, noha külföldi pénzből működtek. A OneVoice valójában külföldi hatalmak fizetett ügynöke volt, ezeknek a hatalmaknak az érdekei szerint eljárva Izraelben.

Glick szerint a másik fajta kár, amit ezek a szervezetek okoznak, abból fakad, hogy az Izraellel szemben ellenséges kormányoknak otthon el kell adni a politikájukat a választóknak. Ehhez olyan megállapításokat és tanulmányokat, jelentéseket használnak, amelyeket éppen az ő megbízásukból dolgoztak ki az általuk fizetett nem kormányzati szervezetek. Ezzel pedig nagyon jelentős károkat okoznak külföldön Izraelnek, ami ellen nehéz védekezni.

A harmadik fajta érdeksérelem pedig az volt, hogy a külföldi kormányok azzal bíztak meg izraeli „civileket” hogy indítsanak minél több pert az izraeli bíróságokon, mindenféle vélt jogsérelem miatt.