A lustaság híveként mindez persze érthető, a végeredmény azonban unalmas.

Ezért dobálják mindenfelé a már bőven megpenészedett bibóizmusokat a nem félő demokratákról, a haladóbbak pedig minden felszíni apró sebnél Martin Niemöllert rángatják elő a hajánál fogva. A készlet rendelkezésére áll minden liberális demokratának és cucknak.

A fenti ösvényen minden második lépésnél megtalálható a Rákosi vs. Kádár-felfogás demonstrációja, amely szerint Rákosihoz azt a felfogást kötik, hogy „aki nincs velünk, az ellenünk van”, míg Kádárhoz azt, hogy „aki nincs ellenünk, az velünk van”. Egy pillanatra tekintsünk most el az ebben a megmondásban rejlő komcsi didaktikai fordulattól – hogy ti. mennyivel toleránsabb, jobb, legvidámabb barakosabb volt a Kádár-éra –, és nézzük a dolgot magát. Honnan származik az „aki nincs velünk, az ellenünk van” fordulat? Rákosi Matyitól?

A teljes idézet így hangzik:

Az idézet gazdája pedig Máté 12.30 tanúsága szerint nem más, mint a korszakos totalitárius gyűlölködő, Jézus Krisztus.

Manapság divat a kereszténységet számonkérni a jobboldaliakon, ahogy divat valami hollywoodi szappanoperás szirupként eladni a kereszténység szeretet-tanát is, úgyhogy nem árt feljegyezni az ostorral csapkodó intoleráns Jézushoz adalékként Máté 12.30-as Jézust is, mint a panelként létező Rákosi-szentencia valódi szerzőjét.

Akkor már logikusabb lenne a haladók részéről inkább az előfutárokat követni, és elítélni az intoleráns, kirekesztő kereszténységet, ahelyett, hogy teológiailag és történetileg ingoványos talajra tévednek. Ez sem lenne lehetetlen hadművelet azok után, hogy az izraeli miniszterelnök szép lassan antiszemitává avanzsál a haladók szemében Köves Slomóval együtt.