Ugrás a tartalomhoz
" Csatlakozz a lázadókhoz!”
piszkostizenkettő
 
 
 
 

Ragadd meg az egyharmadot!

Szentesi Zöldi László

2017. augusztus 14. 14:58

A Fidesz bukásához egy időben három tényezőt kellene teljesítenie az ellenzéknek.

Az elmúlt huszonöt évben – nagyon leegyszerűsítve – Magyarországon három harmadból állt a választásra jogosultak tábora. Vagy talán pontosabb, ha három pólusról beszélünk. Egyharmad jobboldali-konzervatív, egyharmad szocialista-liberális és egyharmad érdektelen, soha nem szavazó. Harmadokról beszélünk, és valóban, kisebb-nagyobb eltérésekkel kirajzolódik a fenti képlet. A harmadokkal nem pártokat, inkább politikai ideológiákat, világszemléletet írunk le, ezek időről időre más és más mozgalomban, pártban öltöttek testet, de mégis igaz a tételünk. Rendszerint két nagy pólus játszotta le a választásokat, az otthon maradottakat pedig soha, semmilyen erő nem kényszerítette választásra (ezért megmosolyogtató, amikor az ellenzéki pártok a nem választókra hivatkoznak, mondván, ott vannak a tartalékaik, miközben mindig voltak és lesznek is közügyek iránt egyáltalán nem fogékony emberek).

A nyolcmillió választóból nagyjából ötmillióan szoktak elmenni választani (plusz-mínusz félmillió felfokozott hangulat, illetve érdektelenség idején), és ez az ötmillió ember sokáig a jobboldali-baloldali töréspont mentén választott az aktuális kínálatból. Előfordult, hogy valamelyik pólus szó szerint agyonverte a másikat (1994-ben az MSZP, 2010-ben a Fidesz), de jobbára az történt, hogy kormányt koalíciós társakkal tudtak alakítani. Más szóval: az a tény, hogy az SZDSZ, az FKGP, az MDF vagy a MIÉP bejutott vagy nem jutott be, kivel lehetett szövetkezni, matekozni, támogatásról tárgyalni, döntően befolyásolta a „nagyok” kormányképességét.

Az utolsó olyan választás, amelyben maradéktalanul érvényesült a háromharmad elve, a 2006-os volt. Utána három olyan fordulat következett, amely alapjaiban rajzolta át a fenti szerkezetet. Először is a Fidesz maximalizálta a szavazatait, begyűjtötte a kisebb jobboldali pártok választóit, és a már akkor is meglévő mintegy kétmillió szavazóját Magyarországon példátlan profizmussal megszervezte, magánál tartotta. A másik fordulat a baloldali pólus felbomlása, az MSZP összeomlása és a liberális parlamenti érdekképviselet eltűnése volt. A harmadikat pedig a Jobbik megjelenése jelentette.

Mindhárom fejlemény életbe vágóan fontos a Fidesz számára. A saját tábor egyben van, kompakt és megingathatatlan, azonkívül jól szervezett, könnyen elérhető, gyorsan mozgósítható. Ez a választási győzelem első alapfeltétele. A másik a baloldal széttagoltságának fenntartása. Ahogyan a választásról választásra megismétlődő szoci cicaharcot elnézzük, a Fidesz szempontjából ez is rendben van. A Jobbik megerősödése pedig tovább forgácsolja a baloldali harmadot: akit a Fidesz holdudvarából felszippanthattak, már régen náluk van, egy ideje – főleg az úgynevezett néppártosodással – már csak balról csipegetnek, tovább mélyítve a baloldali egyharmad választási esélyeit. Miután a Jobbik növekedési pályája véges, és a hitelessége napról napra kopik, önálló harmadot soha nem tudnak alakítani. Bár abban Vona Gábornak tulajdonképpen igaza van, hogy a világ túllépett a hagyományos baloldali-jobboldali felosztáson, a Jobbik mégsem tagozódott be egyik nagy harmadba sem, és miután a teret már betöltötték mások, így szükségszerűen találták magukat a politikai senki földjén.

Bő fél évvel a választások előtt a hagyományos baloldali pártok lényegében újrajárják a 2014-es utat: egymás fölé akarnak kerekedni, veszekednek, vitatkoznak, a sajtóban üzengetnek. A választók szempontjából ennek egyetlen eredménye lehet: ahogyan Mesterházy Attiláról, úgy Botka Lászlóról vagy Gyurcsány Ferencről sem hiszik el, hogy képes lenne vezetni az országot. Az utolsó pillanatban valószínűleg összekalapálnak valamilyen egységet, de a lényeget szem elől tévesztették: nem tettek egyetlen lépést sem az elmúlt években lemorzsolódott egymillió választójuk felé, nem keresték meg őket, nem mutattak fel alternatívát számukra. Így aztán hiába viselkednek önálló pólusként, hiába tesznek úgy, mintha lefednék az egykori baloldali-liberális egyharmadot, választási szereplésük alighanem csak néhány parlamenti helyre elegendő.

A Fidesznek létérdeke, hogy új és új mozgalmak jelenjenek meg a baloldali harmadban, és az a legjobb, ha ezek párttá szerveződnek, elindulnak a választáson.

Ezért a Jobbik, a Momentum, a DK, az LMP, az Együtt, a Párbeszéd Magyarországért jelenléte tulajdonképen kikövezi a Fidesz útját az újabb és újabb választási győzelmekig. Hiába futtatja a baloldali sajtó egyik-másik újoncot, a döntő pillanatban a Fidesznek nem egy párttal, hanem az egész baloldali harmaddal kell megmérkőznie. Jelenleg viszont az a helyzet, hogy a sok párt és mozgalom miatt nincs szervező, vezető erő a balliberális oldalon, senki nem veszi fel a versenyt a tömbként tornyosuló Fidesszel. Amíg Orbán Viktor egyben tartja a saját táborát, és nincs szüksége szövetségesekre, a baloldali pólus pártjai alapvető dolgokban sem tudnak megállapodni. Ha pedig igen, akkor rendszerint már késő, a vereség érzete körüllengi őket, és istenigazából senki sem hiszi el, hogy győzhetnének.

A Fidesz bukásához egy időben három tényezőt kellene teljesítenie az ellenzéknek. Egy: meg kellene bontani a Fidesz kétmilliós táborának egységét. Kettő: egy új, nem kompromittálódott vezetővel újra kellene szervezni a baloldali egyharmadot, hiszen a töredékes, szétvert baloldalról a jelenlegi választási rendszerben szavazatok tízezrei, százezrei morzsolódhatnak le. Három: mindenre kiterjedő ellenzéki együttműködést kellene hirdetni, amelynek Vona Gábor, Gyurcsány Ferenc, Botka László, Szél Bernadett és Fekete-Győr András egyaránt részese.

Miután erre a forgatókönyvre finoman szólva is csekély az esély, egyelőre a Fidesz nyugodtan készülhet a tavaszi választásra. Nem azt mondjuk, hogy győztek, hanem hogy nyugodtan készülhetnek. Nagy különbség, de 2017 nyarának végén egyetlen kormánypárt sem kívánhat többet. 

OLVASTAD MÁR?

piszkostizenkettő
 
 
 
 

Szabadon lehet kommentelni, a vélemény szabad, viszont a gyűlöletkeltésért, személyi integritás megsértéséért mindenki maga felel.

Az igazi kérdés az, hogy mi jön Merkel után

Az igazi kérdés az, hogy mi jön Merkel után

piszkostizenkettő

Sok szempontból is történelmi választás volt a tegnapi. Az AfD bejutásával és a szocialisták történelmi vereségével új korszak kezdődhet a német politikában. Az igazi kérdés pedig az, hogy mi jön Merkel után.

Ezúttal tanúként lesz meghallgatva Czeglédy

Tanúként hallgatják meg Czeglédy Csabát egy iskolaszövetkezettel kapcsolatos büntetőperben a Szegedi Törvényszéken. A vádirat szerint a makói szövetkezet több mint félmilliárd forint áfát csalt el alig több mint egy év alatt.

Fekete bőrű bevándorló lövöldözött egy templomban

Fekete bőrű bevándorló lövöldözött egy templomban

amerika, london, párizs

Az amerikai Nashville melletti Antioch városban történt lövöldözésnek egy halálos és hat sebesült áldozata van. Megsebesült a merénylő is.

Blokádokkal kontráznak Macronra a franciák

Blokádokkal kontráznak Macronra a franciák

amerika, london, párizs

Hamar megérkezett a válasz az új munkajogi reformokra.

Az FPÖ örül, a zöldek sivalkodnak a német választás után

Az FPÖ örül, a zöldek sivalkodnak a német választás után

amerika, london, párizs

Természetesen az osztrák politikai életet is felrázta a vasárnapi német választás, a Szabadságpárt örült a leginkább.

Kelet-Németországban második erő az AfD

A szavazatok összeszámlálása után kijelenthető, hogy az egykori NDK területén az AfD a második legnagyobb erő, egy tartományban nyert is a jobboldali párt.

Történelmi csúcson a Bundestag létszáma

Történelmi csúcson a Bundestag létszáma

amerika, london, párizs

Hétszáznál is több képviselője lesz a német parlamentnek.

Egy "menedékkérőt" sem vett át Magyarország, szomorkodik a Soros-szervezet

Az Amnesty International emlékeztetett arra, hogy az európai uniós országok a migránsok áthelyezésében mindössze a vállaltak harmadát teljesítették.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére