Újabb súlyos problémával nézhet szembe az emberiség, azon belül is a feminizmus. A diszciplína nyugati képviselői szintet léptek, s azon tanakodnak: nincs-e már túl sok fehér ember, aki kiáll a feminizmus mellett?

Történt ugyanis, hogy a múlt héten a Michigani Egyetem egyik intézetében panelbeszélgetést tartottak, melyen a feminizmust vesézték ki. Már a kurzus címe is beszédes volt:

„De-Westernizing Feminism: Varying our Viewpoints”.

Mint kiderült, a feminizmussal az a gond, hogy a diszciplína korai, de még a mostani képviselői között is rengeteg a fehér nő. Ez fals sztereotípiát épít a kívülállók számára, és alapvetően kérdőjelezi meg a tudomány demokratikus létét. Hol maradnak például a fekete, az ázsiai vagy épp az arab feministák tapasztalatai, szakírásai a diszciplínában? – tették fel a kérdést a panelbeszélgetésen a FemDems nevű csoport tagjai, előadói.

A csoport tagjai releváns problémának tartják azt is, hogy a női egyenjogúságért küzdő csoportok egytől egyig nyugatiak. Mintha csak a világ nyugati felében lenne probléma a női egyenjogúság hiánya – állították, pedig a nyugati feministák által pedzegetett témák igazából kisebbségben vannak, s csak a média- és az egyéb megjelenés miatt tűnhet úgy, hogy ők a női egyenjogúság szószólói.

Lola Eniola Adefeso amerikai, bevándorló hátterű vegyészmérnök a beszélgetésen úgy fogalmazott: „a színes bőrű nők hangja, a megszólalók hangja az, ami elveszett mostanság”. Debotri Dhar, a Női Tudományok nemzetközi képviselője az indiai nők helyzete kapcsán megjegyezte: „a feminizmus alapvetően a fehér emberekre összpontosul”. Ahmed Sheikh aktivista a hidzsáb kérdése kapcsán pedig felvetette: a nyugati közhiedelemmel ellentétben annak viselése semmiképp sem nyomasztó egy nő számára, csupán egy esztétikai kifejezése mondjuk a hitnek vagy épp a női szépségnek.

Appendix: ezt a cikket egy fehér férfi írta. Upsz.