Ugrás a tartalomhoz
" Csatlakozz a lázadókhoz!”
Big pikcsör
 
 
 
 

Orbán János Dénes: "Rá kell baszni az asztalra"

Fűrész Gábor - GFG - Ketipisz Sztavrosz

2017. január 22. 10:58

Rendhagyó beszélgetés Orbán János Dénessel az erdélyi és magyarországi irodalomról, Bulgakovról és Troppauer Hümérről, az Előretolt Helyőrségről és a szekértáborokról, pajzánságról és a píszí rémuralmáról, és arról, hogy "rá kell baszni az asztalra".

Korunkat megelőző reklámstratégiákkal operáltunk”

GFG: Általában meg szoktam kérdezni a vendégeinktől, hogy honnan jönnek és hová tartanak. Honnan jössz?

Orbán János Dénes: Az irodalomból jövök, és oda is szeretnék visszatérni. Sajnos egyelőre még nem beszélhetünk igazi irodalmi állapotokról Magyarországon, így indokolt azt mondanom: visszatérni.

Fotó: Kozma Zsuzsi

GFG: Erősen kezdjük ezt a beszélgetést. Hogy érted, hogy nincsenek igazi irodalmi állapotok Magyarországon?

OJD: Induljunk ki a rendszerváltás utáni évekből. Ez egy kegyelmi időszak volt. Szabadon lehetett írni bármiről, sokan olvastak szépirodalmat, a szépíróknak komoly nimbusza volt. Aztán ez a helyzet radikálisan megváltozott. No nem azért, vagy nem csak azért, mert bejött Nyugatról mindenféle médiaszenny, elindultak a kábeltévék, és ennek köszönhetően az emberek egyre kevesebbet olvasnak, hanem más okok is vannak itt. Ne felejtsük el, hogy a magyar könyvpiac így is átlagon felül teljesít. A magyar könyvszerető nép: kevés népnél van olyan szokás, hogy bármilyen ajándékot viszel, adsz mellé egy könyvet is. A lektűrök jól fogynak, és a celebek is hatalmas példányszámban értékesítik műveiket. Viszont régebben a szépírók is nagy példányszámban teljesítettek. Könyv tehát nem fogy kevesebb, sőt! Csak az arányok tolódtak el.

GFG: Most elfogy Fejős Éva ahelyett, hogy fogynának a szépírók.

OJD: Vajon nem ez az oka annak, hogy a magyar irodalom, a szépirodalom egyre megközelíthetetlenebb lett a normális olvasó számára? Begyűrűztek az irodalomelméleti trendek, általános gyakorlat lett a metanyelven való beszéd, a műveket és a róluk szóló kritikákat pedig már nem érti meg az átlagolvasó. Mivel nem érti, el sem fogja olvasni. Ezzel nem bántani akarom a szépírókat, merthogy természetesen attól még lehet értékes egy mű, hogy csak egy szűk közönség számára érthető. Nem mondhatjuk tehát, hogy Szentkuthy Miklós, akit nehéz befogadni, nem ugyanolyan értékű alkotó lenne, mint Karinthy Frigyes, akit nagyon széles közönség tud olvasni – de azért a magyar nép ahhoz volt szokva, hogy a klasszikusai olvashatók. A maguk korában Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond vagy Kosztolányi Dezső 70-80 ezer példányban fogytak el. Emlékszem, annak idején Erdélyben szinte csak az olvasás volt az egyetlen szórakozás, mert nem volt tévé, színház is alig-alig. Az akkor még másfél milliós magyarság elképesztő példányszámokat tartott fenn: például az Utunk, ami most már Helikon néven fut, több mint 17 ezer példányban fogyott el. Tehát nagyobb példányszámban, mint most az Élet és Irodalom.

Fűrész Gábor: És ez mikor volt?

OJD: A ’70-es, ’80-as évekről beszélek. Egy-egy debütkötetet − például a híres Forrás-sorozatra gondolok − 10 ezer példányban indítottak, és az el is fogyott. Az ismertebb alkotók aztán 20, 50 vagy akár 100 ezer példányban is el tudták adni a műveiket. Szilágyi István Kő hull apadó kútba című kultuszregényének különböző kiadásai összesen 200 ezer példányban fogytak el.

GFG: Tehát azt mondod, ha jól értelek, hogy a szépirodalom eltávolodott a hétköznapok világától, eltávolodott az átlagolvasótól, nincsenek klasszikusaink, mivel ezek a könyvek nem jutnak el a kritikus tömegig.

OJD: Vannak klasszikusaink, csak sokkal kevesebben, mint régen.

Fotó: Kozma Zsuzsi

GFG: És nyilván ennek hatása van a közbeszédre is. A szépirodalom nyelve nem ér át a közbeszéd nyelvébe, mivel kevesebb szépirodalmat olvasunk. És te azt mondod, hogy ennek a helyzetnek meg kellene változnia.

OJD: Még azért mondanék egy-két dolgot erről a helyzetről. Abnormális az is, hogy egy-egy verseskönyv még 100 példányban sem fogy el. Manapság verset írni gyakorlatilag csőd egy magyar író számára. Pedig a magyar egy versszerető nép. Rengeteg önképzőkör van, számos úgymond dilettáns is alkot, amivel persze nincs semmi gond, de mégiscsak furcsa, hogy sokkal többen írnak verset, mint ahányan olvasnak. Vagy legalábbis vásárolnak. Mert olvasni valószínűleg olvasnak. Csakhogy nem a kortárs költőket, hanem inkább a klasszikusokat.

GFG: Ikonikus alakja voltál az erdélyi irodalmi életnek. A Bulgakov kávéház sokak számára egy szimbólum. Nem a semmiből jössz, aki indokolatlanul kezd el fintorogni a hazai irodalmi állapotokon.

OJD: Elég régi motorosnak számítok, már 1992-ben jelentkeztem írásokkal. 1993-ban Sántha Attila kollégámmal közösen élére álltunk egy irodalmi mozgalomnak, ami akkor „transzközép irodalmi mozgalom”-ként híresült el, és ennek lett az első fóruma, a Helikon folyóirat mellékleteként, a Serény Múmia. 1995 januárjában indult el az Előretolt Helyőrség, az akkor 35 ezer példányban fogyó Erdélyi Napló irodalmi csatolmányaként.

GFG: Rejtő a múzsa.

OJD: Hát ugye az Előretolt Helyőrség hozza magával Troppauer Hümért, aki az öklével védi a verseit.

GFG: Bár hozzátehetném – ironizálok –, hogy Troppauer Hümér versei olvashatatlanok voltak.

OJD: Ez igaz, de én megírtam az olvasható verseit. Az első kötetem Hümériáda címmel jelent meg, a Rejtő regényben megadott verscímekhez, mint Anyám, te vagy árva fiad csillaga, megírtam a verseket is. Keményen léptünk színre annak idején. Az 1993-as év elején volt egy olyan irodalmi performanszunk Sántha Attilával, amikor a kolozsvári bábszínház próbatermébe invitáltuk egy pajzán költői estre az érdeklődőket. A színház megtelt, és akkor mi bevonultunk katonaruhában, és pajzán meg pornográf lírát olvastunk föl, majd befújtuk könnygázzal a közönséget.

GFG: Ugye, ezt csak azért mondod, hogy világossá tedd, mire is számíthat majd tőled a magyarországi közönség? (nevetés)

OJD: Ezt csak annak illusztrálására mondtam, hogy honnan jövünk. Szerintem korunkat megelőző reklámstratégiákkal operáltunk. Tudtuk, hogy aki a teremben van, halálosan gyűlölni fog minket élete végéig. De ennek úgy elterjedt a híre – nemcsak Kolozsváron, hanem egész Erdélyben –, hogy két héten belül mindenki rólunk beszélt, és azok, akik nem találkoztak közvetlenül a könnygázzal, onnan kezdve roppant érdeklődést tanúsítottak a pajzán fenevadak iránt.

GFG: Azért ne adjuk azt a címet, hogy Könnygázzal támad a magyar irodalmi közéletre Orbán János Dénes. (nevetés)

OJD: Ennek már egy negyedszázada. Most már szelídebbek vagyunk. De akkor megjelent az Előretolt Helyőrség, és tényleg nagy port vert föl – mert ez a társaság egyáltalán nem fogta vissza magát. Fekete Vince, Lövétei Lázár László, György Attila ma már mind József Attila-díjas elismert alkotók, a Székelyföld szerkesztői; Molnár Vilmos, Demeter Szilárd, Farkas Wellmann Endre, majd később Nagy Koppány Zsolt, Farkas Wellmann Éva; és utána a nagyon erős harmadik Helyőrség-generáció, Muszka Sándor, Márkus András, Ármos Lóránd, Dobai Bálint, Noszlopi Botond megrengették az erdélyi irodalmi életet.

Nekünk igenis van hazánk, meg istenünk is, apánk és anyánk”

Fűrész: Tehát volt egy légüres tér, amiben megjelent a ti generációtok.

OJD: Aránylag könnyű dolgunk is volt. A rendszerváltás után megszűnt a cenzúra, rengeteg témát lehetett megzenésíteni, a hagyomány, a transzszilvanizmus irodalma pedig meglehetősen provinciális volt. Valóságos rajongótáborunk volt fiatalokból, ám az idősebbek bizony nagyon húzták az orrukat. Erdély sokkal vallásosabb is és prűdebb is, mint Magyarország. Olyannyira kiverte a biztosítékot ez a szabadszájúság, hogy 1996-ban Sántha Attilát meg engem a váradi püspök kiátkozott a katolikus egyházból. Azt ugyan nem ellenőrizte le, hogy a tagjai vagyunk-e, mert ugye én unitárius vagyok, Sántha meg református. (nevetés)

GFG: A kiátkozásból nem lehet baj.

OJD: Az indok: az erdélyi magyar ifjúság irodalom általi megrontása. Erre mondtuk aztán mi, hogy adná az isten, hogy az ifjúság az irodalomtól romoljon meg!

GFG: Óvszert a verseskönyvekre! Tehát még a katolikus egyház is segített nektek.

Fotó: Kozma Zsuzsi

OJD: Így van. Aztán nagyon hamar megtörtént a változás, merthogy egyrészt megszoktak minket: a fiatalok mindvégig mellettünk voltak, tehát azért volt közönségbázisunk is, és az idősebbek közül is egyre többen adták meg magukat, mert látták, hogy nem öncélú, amit csinálunk. Ugyanakkor az is egy nagyon szokatlan és elegáns hozzáállás volt, hogy mi nem támadtuk meg az öregeket. Nem követtünk el irodalmi apagyilkosságot, ami egyébként szokás, és benne is van a művészet metafizikájának ősi törvényeiben. Sőt, sokkal jobb viszonyban voltunk az idősebbekkel, mint az akkori középgenerációval. Az idősebb generáció tagjai, Kányádi Sándor, Szilágyi István, Mózes Attila, Király László, Farkas Árpád, Lászlóffy Aladár, Bogdán László, Fodor Sándor istápolták a törekvéseinket. Mi úgy voltunk lázadók, avantgárdok, paradigmaváltók, hogy közben nem sértettük meg sem az idősebbeket, sem a nemzeti érzéseket, sem a vallásos érzéseket se.

GFG: Mínusz a katolikus egyház.

OJD: Szerintem, hogyha valaki pajzán lírát művel, azzal nem bántja Istent és a vallásos érzékenységet. Legalábbis az unitáriusoknál ez megengedett (nevetés). Gyakorlatilag mi voltunk az egyetlen jobboldali érzelmű, de progresszív, haladó csoportosulás. Ugyanis erre mi kényesek voltunk, hogy nekünk igenis van hazánk, meg istenünk is, apánk és anyánk. 2-3 év alatt le is zajlott a paradigmaváltás. Leráztuk magunkról Reményik Sándor és Sütő András nyomasztó emlékét, és végül is diadalmaskodott az erdélyi irodalomban a…

GFG: A pajzánizmus.

OJD: …a normalitás. A paradigmaváltás után azonban az építkezés időszakának kellett következnie. Ennek volt része a Bulgakov kávéház is.

GFG: Nem akartatok éhen halni.

OJD: Nemcsak éhen halni nem akartunk, hanem azt akartuk, hogy olvassanak minket. Ezért ír az író. És igen, azt is szerettük volna, ha ebből meg tudunk élni, mert hogyha egy másik szakmából keresed meg a kenyeredet, akkor az energiát von el az írástól. Mi kompromisszumokra is hajlandóak voltunk, hogy minket olvassanak. Érhetőbben írtunk, pontosabban rétegesen. Egy művet meg lehet úgy írni, hogy megtalálja benne az egyszerűbb olvasó is a magáét, és a komplikációba szerelmes bölcsész is meglelje a maga rejtelmeit. Ehhez azonban egy gazdasági rendszert is ki kellett alakítani, mert az evidens volt, hogy az állami támogatások általában arról szólnak, hogy a kultúrát lélegeztetőgépen tartják.

GFG: Hogy ne legyen lelkiismeretfurdalás azért, hogy eltűnik az irodalom.

OJD: De ne feledjük el, hogy akkoriban sem a román, sem a magyar állam nem engedhetett meg magának nagyobb összegeket a kultúrára. A szűkös állami támogatások mellé nekünk viszont sikerült a magánmecenatúrát is megmozdítani, és komoly nagyvállalkozókat magunk mellé állítani. És ezen kívül bizniszeltünk is. Ennek része volt a Bulgakov és egy könyvkiadó, az Erdélyi Híradó Kiadó. A kolozsvári kávézó kiváló rendezvényszínhely volt, de a közönség fogyasztott is. A kávézó bérleti díjából fenn tudtuk tartani például a könyvkiadót. A lényeg, hogy felépítettünk egy jól működő intézményrendszert. Egy olyan struktúra alakult ki, amely költségvetésének mintegy egyharmada származott állami támogatásokból. Másik egyharmada a mecénásoktól, a maradék egyharmadot pedig mi termeltük ki. Fáradhatatlanul jártuk az országot, és meglátogattunk minden települést. Nemcsak a nagy irodalmi központokat vettük be, a falvakba is elmentünk.

GFG: Lehet tehát úgy összegezni az erdélyi éveket, ezt a csaknem két évtizedet, hogy végrehajtottatok egy paradigmaváltást, nimbuszt építettetek, felpezsdítettétek a kulturális életet, és kiépítettétek az ezt fenntartó és működtető intézményrendszert?

OJD: Így van. Ez egy szép összegzés.

Fotó: Kozma Zsuzsi

OLVASTAD MÁR?

Big pikcsör
 
 
 
 

Szabadon lehet kommentelni, a vélemény szabad, viszont a gyűlöletkeltésért, személyi integritás megsértéséért mindenki maga felel.

Ez lehet a válasz Trianon kihívására

Ez lehet a válasz Trianon kihívására

közeleg a tél

A kornak megfelelő választ kell adni Trianon kihívására, ma ilyen például a nemzet közjogi egyesítése az állampolgárság által - hangoztatta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes Tusnádfürdőn.

Választási csalás: Clintonék törvénytelenül használták fel a postásokat a kampányukban

Választási csalás: Clintonék törvénytelenül használták fel a postásokat a kampányukban

amerika, london, párizs

Az Amerikai Postahivatal (U.S. Postal Service, USPS) több törvényt is megszegett, amikor nyomás alá helyezte vezetőit, hogy tömegesen engedjék szabadságra a postásokat, hogy azok kampányolhassanak Hillary Clinton és más demokrata párti politikusok mellett.

Lehetséges forgatókönyv? Német sajtó már polgárháborúban reménykednek

Az elmúlt időszakban, leginkább baloldali lyukakból, egyre többször polgárháborús szellő lobbant fel. Egy tekintélyes német lap - felteszem teljesen komoly szándékkal - épp arról értekezik, hogy Magyarországon "hideg polgárháború" zajlik. Bármit is jelentsen ez.

Kína európai vizeken fitogtatja a haderejét

Kína európai vizeken fitogtatja a haderejét

amerika, london, párizs

Oroszország és Kína pénteken megkezdte első közös haditengerészeti gyakorlatát a Balti-tengeren, az Oroszországhoz tartozó, attól területileg elkülönült Kalinyingrádi területen található Baltyijszk kikötőváros partjainál.

Katar enged a nyomásnak

A katari emír megváltoztatta az ország terrorellenes törvényét, hogy eleget tegyen szomszédjai követelésének és, hogy ne tűnjön úgy, mintha Katar terroristákat finanszíroz. Ezt a vádat egyébként sosem ismerte el Doha.

Csodálatos győzelemmel vertük a franciákat

Csodálatos győzelemmel vertük a franciákat

hajrá, magyarok!

Pénteken játszotta a magyar válogatott utolsó csoportmérkőzését a hazai rendezésű világbajnokságon. A csapatkapitány, Märcz Tamás a mérkőzés előtt úgy nyilatkozott, hogy kötelező a győzelem. Sikerült is.

800 ezer migráns szeretne átjutni Líbiából Európába

800 ezer migráns szeretne átjutni Líbiából Európába

amerika, london, párizs

Gérard Collomb francia belügyminiszter pénteken 800 ezerre becsülte azoknak a számát, akik jelenleg Líbia partjainál várnak arra, hogy a Földközi-tengeren csónakokkal átkelve megpróbáljanak illegálisan Európába jutni.

Lemondott a Fehér Ház szóvivője

Lemondott a Fehér Ház szóvivője

amerika, london, párizs

Lemondott Sean Spicer, a Fehér Ház szóvivője pénteken.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére