Amint arról már beszámoltunk, kedden este a magyar labdarúgó-válogatott 2–1-re legyőzte Görögországot. Maga az eredmény is nagy dolog, a görögöket tétmeccsen utoljára 31 éve vertük meg, ráadásul majdnem egy éve nyertünk legutóbb tétmeccset, akkor a Feröer-szigeteket sikerült 1–0-ra legyűrni.

A szombati, finnek elleni vereség után azt írtam, hogy ha Rossinak igaza van, akkor baj van. Arra utaltam ezzel akkor, hogy a kapitány szerint mindent megtettek a játékosok a sikerért, ez akkor nem jött át. A görögök ellen viszont igen.

Szervezett és már-már magabiztos magyar válogatottat láthattunk kedden. Persze hátul most is voltak bajok, döbbenetesen sok labdát tudtak elfejelni a görögök, sokszor kapura, a góljukat is így szerezték. A kapunk előtt szerencsére is volt szükségünk, és persze nem szabad megfeledkezni Gulácsi Péter teljesítményéről sem, jól védett.

Az első félidőben a magyar támadójáték üdítően jó volt, mindkét gól csodálatosan szépre sikeredett. A második gólt különösen fontos kiemelni:

Mindezt egy kapott gól után, ilyet évek óta nem láttam a magyar válogatottól. Óriási közhely, hogy voltak olyan jelenetek, amire lehet építeni. Ez viszont tényleg ilyen volt, ha hosszabb periódusokban és gyakrabban játszana így a csapat, akkor nagyon szép eredményeket érhetne el.

Azt csak remélni tudom, hogy ez a siker összekovácsolja ezt a válogatottat, és erőt ad a játékosoknak egy jó folytatásra.

Rossitól ezúttal azt a mondatot emelném ki, amit az üres stadion mellett megjelenő drukkerekről mondott:

A kapitány ezzel össze is foglalta a lényeget. Ha a játékosok így állnak hozzá a meccshez, akkor történjék bármi, sokan fognak kimenni a válogatott meccseire és szeretni fogják a csapatot. Ha pedig ez megvan, akkor az eredmények is jönnek majd.