- mondta a 888.hu-nak Matúz Gábor, a film rendezője. Kiemelte: "az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő megtorlásnak a december 6-a és 1957. január 11-e közötti időszaka talán kevésbé van hangsúlyosan jelen a filmművészetben, részben talán ezért is döntöttünk úgy, hogy foglalkozunk a témával."

December 6-án követelt először halálos áldozatokat a karhatalom fellépése, mégpedig Budapesten, a Nyugati pályaudvarnál. Az utolsó sortűz a következő év elején, január 11-én dördült el, ugyancsak a fővárosban, Csepelen. A két időpont között sok helyen lőttek bele a fegyvertelenül tüntető tömegbe, szerte az országban.

Salgótarjánban vér és áldozatok nélküli volt a forradalom. Dr. Fancsik János fiatal orvosként dolgozott a salgótarjáni bányakórházban, ahová a sortűz után a sebesültek és a halottak egy részét szállították. Õ mondja a filmben: „Salgótarjánban fegyverdördülés nélkül zajlott le a forradalom, egy nap alatt, egy puskalövés nélkül összeomlott a rendszer."
Még a lövések előtti utolsó másodpercekben sem gyanították sem a tüntetők, sem a járókelők, és nagy valószínűség szerint a pufajkások és a szovjetek nagy része sem, hogy hamarosan vér fog folyni.

Mai napig nem tudni, pontosan miért is kellett bekövetkeznie a tragédiának. Vannak, akik úgy vélik, csapdába csalták a későbbi áldozatokat – eleve ezzel a szándékkal tartóztattak le két embert az előző éjszaka –, mások a véletlenek szerencsétlen összjátékának tudják be, ami történt. Arra mindenesetre nem nagyon van mentség, hogy a legtöbb embert menekülés közben, hátulról érték a lövések, és több visszaemlékező szerint is perceken át tartott a vérengzés, a pufajkások és a szovjet katonák még tárat is cseréltek a fegyvereikben.

Szinte nem maradt fenn dokumentum erről a napról, bár az egykori szovjet iratanyagok nem kutathatóak, így nem tudni, azok esetleg tartalmaznak-e bármi olyan információ, ami segíthet megérteni a korabeli eseményeket.

 A film médiapartnere a 888.hu