Nagyon úgy tűnik, mérföldkőhöz érkezett Nyugat-Európa: immár büntetlenül, adófizetői pénzből elő lehet állítani olyan, nagy nyilvánosságban sugárzott és közzétett propagandaanyagot, amely a tősgyökeres lakosság, a nemzeti szimbólumok és az azokhoz tartozó rítusok és szokásrendszerek elpusztítására buzdít.

A kisfilm forgatókönyve szerint a székben helyet foglaló Andrews megpróbálja meggyőzni a mögötte álló fiatal, fehér srácot arról, hogy miért kellene lecserélni és soha többé nem használni az angol nemzeti zászlót. A BBC munkatársainak aljasságát hűen alátámasztja, hogy az Andrews mögött álló patrióta fiú bár nem szkinhed, mégis olyan szögből van rögzítve az arca, hogy leginkább a feltűnően rövid hajára fókuszálva, megpróbálják a nézőkben ezt a benyomást kelteni.

• akik ezt a zászlót használják, nem veszik észre, hogy ez valójában a szélsőjobb és a kirekesztés szimbóluma, olyan, mint az amerikai konföderációs zászló;
• a zászló kifejezetten a "nagyon fehér, nagyon szűk látókörű angol nacionalizmust testesíti meg";
• ha ezt a zászlót egy kocsma bejárata felett meglátja, már be sem megy oda;
• negatívumként említi, hogy az iszlám országokba történő keresztes hadjáratok idején is ezt a zászlót használták;
• szerinte a jelenlegi "iszlám elleni háború" retorikája is részben ebből a zászlóból vezethető le;
• hozzáteszi, "lehet, hogy a fehéreknek furcsa mindezt hallani, de azoknak a normális embereknek, akiket én ismerek, egyáltalán nem";
• végezetül felteszi azt a kérdést, miszerint "mi a magyarázat arra, hogy valaki ennyire kapcsolódjon egy zászlóhoz, elvégre az csak egy zászló. Miért ne lehetne ezt elhagyni és egy másik szimbólumot választani?"

A videóban amúgy türelmesen, illedelmesen válaszolgató srác mozzanataira nem érdemes érdemben kitérni, hiszen a BBC célkitűzései közé nyilvánvalóan nem tartozott bele az, hogy a felvétel időtartama alatt Kehinde Andrewst bárki is racionális érvekkel szkanderezze le.

Hogy legyen mostantól ez a mainstream, az elfogadható. Hogy majd legközelebb már ne csak az angol zászló becsmérléséről lehessen majd eszelős kisebbségieket meghallgatni, hanem arról is, hogy esetleg mennyire gyúlékony egy-egy ilyen "kirekesztő" textília, ha éppen olyan kedvük van az elégedetlen Andrewséknak.

Ráadásul, nemigen kell találgatnunk, hogy mely "kiegyensúlyozott", "független" és "mértékadó" lapok szerzője Kehinde Andrews. Hát persze, hogy a The Guardian és az Independent című brit, szélsőbaloldali lapok foglalkoztatják. 

Mindezek fényében felmerül a kérdés, fordított esetben, vajon mi történne, ha valaki azt javasolná az LMBTQ-közösségnek, a Black Pride-ban érdekelt feketéknek, vagy ne adj' Isten a muszlimoknak, hogy most már jó lenne, ha lecserélnék a szimbólumaikat, mert azok kirekesztők a fehér, heteroszexuális, keresztény emberekre nézve.