„’Pedofil múltja’ ellenére Cohn-Bendit zöld politikus tart ünnepi egységbeszédet” címmel az orosz tévéállomás német adása arról számol be, hogy a CDU felháborodottan reagált arra, miszerint a manapság publicistaként tevékenykedő Cohn-Bendit a német újraegyesítés napján mondana beszédet. Az ünnepségek október 3-án kezdődnek Frankfurtban az ottani Szent Pál templomban. Frankfurt főpolgármestere, a szocialista Peter Feldmann szintén politikai méltatóbeszédet tart. Cohn-Bendit az 1968-as diáklázadások idején Joschka Fischer zöldpárti későbbi külügyminiszterrel és alkancellárral együtt vezető személyiségek voltak, akik erőszakos cselekményekben vettek részt és kiutasították őket Franciaországból. Cohn-Bendit a kilencvenes években azután áttette székhelyét az Európai Parlamentbe és – saját kijelentése szerint – „anarchista marxistából” elkötelezett transzatlanista és „az USA neokonzervatív katonai beavatkozásainak támogatója” lett. A CDU kritikusai szerint még ma sem válaszolta meg kellően az ellene felhozott pedofil vádakat. A tudósítás ismerteti a vádakat, és megemlíti, hogy korábban Cohn-Bendit a pedofíliát "szépnek, utánzandónak és jogosnak festette le".

A neokonzervatív portál véletlen egybeeséssel most írt rendkívül terjedelmes cikket annak kapcsán, hogy a cikk szerzője meglátogatta a 71 éves Cohn-Benditet egy párizsi szállodában. Hortenese Goulard a dicshimnuszát azzal kezdi, hogy szeretetteljes képet rajzol fel az "1968-as franciaországi diáklázadás arcáról”, aki most „másfajta társadalmi változást akar”. Majd hirtelen beugrik neki Magyarország, „amelynek kormánya egyik legnagyobb kitüntetését adományozta Bayer Zsoltnak, a kormányzó Fidesz társalapítójának és Orbán Viktor miniszterelnök közeli szövetségesének”. Õ „Cohn-Benditről és a szintén zsidó magyar Schiffer András politikusról” azt írta, kár, hogy nyakig nem ásták el őket az orgoványi erdőben, ami „utalás a zsidók és gyanúsított kommunisták 1919-es tömeges lemészárlására”. Cohn-Bendit azzal vádolta Orbánt, hogy Hugo Chávez, a néhai venezuelai elnök európai változatává lép elő azután, hogy Magyarországon elfogadták azt a törvényt, amely Orbánnak megerősítette a média fölötti uralmát. A jobboldal ellene irányuló támadásai az antiszemitizmustól egy frankfurti óvodai történetig terjedtek, amelyet könyvében leírt.  A cikk végén Cohn-Bendit elmondja, miként kellene megreformálni az európai parlamenti választásokat, amivel hatalmas előrelépést is tehetnének az Európa-barát erők. Szerinte "fogni kellene azt a 73 képviselői helyet, amit a britek otthagytak és azt rezerváljuk a transznacionális, transzeurópai szavazatoknak.” Minden szavazónak két szavazata lenne. Az egyik egy nemzet szerinti, a másik pán-európai szavazat. A listákat az Európai Bizottság elnökségének fő jelöltjei vezetnék. Cohn-Bendit elismerte, hogy a terv nem lenne könnyen megvalósítható, mert ahhoz meg kellene állapodniuk az Európa-barát politikai családoknak. „Példának okáért a liberálisoknak, centristáknak és zöldeknek meglenne saját listájuk országos szintén és közös európai listával indulnának. Ez azután valóban megrázná a dolgokat”. De hát ehhez a tagországoknak 2019-re meg kellene reformálniuk választási törvényeiket, ami Cohn-Bendit szerint valószínűtlen.

A portál varsói beszámolója rémülettel ír arról, hogy van jobbra még a lengyel kormánytól is. Például az Összlengyel Ifjúsági és Nemzeti Radikális Tábor (ONR), amelyet a kommunisták idején évtizedeken át tiltottak. De a középjobb, ellenzéki Polgári Platform a múlt héten most ismét az ONR betiltását követelte, mert az „fasizmust népszerűsített”. E fasizmus abban nyilvánult meg, hogy az ONR tagjai augusztus 28-án egy, a világháború után a kommunisták által meggyilkolt két ellenálló megemlékezési szertartásán zászlókat lengettek, amikor a Polgári Platformhoz tartozó lengyel elnök, Andrzej Duda közeledett a gdanski templomhoz. Csakhogy az ONR a jelenlegi kormányzó párt kampányát támogatta a választások idején.

Az Alternatíva Németországnak a legújabb felmérések szerint már 15 %-os a választói tábora az egész országban, ami már a bajor CSU-n belül is meghúzta a vészcsengőt. Az INSA trendfelmérése szerint ha most lennének választások, az AfD-re a biztos választók 15 százaléka adná a szavazatát. A CDU/CSU fél százalékot vesztett és most 30,5 %-on áll. Az SPD 21,5 %-ot, a Zöldek 11,5 %-ot, a Baloldal 9,5 %-ot, a liberális FDP 6,5 %-ot kapna, ha ma lennének a választások. Az AfD erősödése a Reuters brit távirati iroda szerint a 2018-as bajor tartományi választásoknál veszélyeztetheti a CSU abszolút többséget. Bajorországban egy júliusi felmérés szerint a CSU 40 %-ot kapna.

Horst Seehofer  bajor miniszterelnök több őszi programját is lemondta, mivel fontos belpolitikai döntéseket kell meghoznia. Emiatt lemondta az oroszországi látogatását is, új időpontot még nem tűztek ki. A kabinetje a le megjelenéséig nem közölte, hogy milyen fontos döntésekről van szó.

„A liberális Svédország a migránsok ellen fordul az erőszak és szexuális támadások páratlan növekedése miatt” címmel a brit napilap egy svéd tanulmányról számol be, mely szerint az ország elérte tolerancia határát. 2015-ben a 9,5 milliós Svédország 160 ezer menekültkérelem feldolgozásába kezdett és az év vége előtt várhatóan 190 000 menekültnek nyújt otthont. A svédek emberbaráti okokból eleinte üdvözölték a menekültek érkezését. De a liberális svédeket a migránsok viselkedése a tűréshatáruk szélére sodorta. A svéd rendőrségnek nincs meg a kellő erőforrása ahhoz, hogy megbirkózzon a növekvő erőszakkal. Az országban ötven terület „no-go” zóna: ott többségükben migránsok élnek. Az emberek türelme nagyon fogyóban van, az adakozási kedv is erősen megcsappant. A migránsok nem hajlandóak integrálódni, így az ezzel kapcsolatos vita folyamatosan erősödik. integrálódnak.

A német lap Miro Cerar szlovén miniszterelnökkel készített interjújában Cerar kijelentette, ha a balkáni út ismét megnyílik, és létrejön a következő menekültáradat, az Közép-Európában és  Nyugat-Balkánon is konfliktust fog kirobbantani.

A Deutsche Welle vezérigazgatója kedden elítélte Törökországot, amiért az elkobozta Michel Friedman tudósítójuktól azt az interjút, amelyet Törökországban készített a török ifjúsági- és sportügyi miniszterrel annak ankarai irodájában. Peter Limbourg kijelentette, hogy ez a sajtószabadság durva megsértésének minősül. Friedman beszámolója szerint addig nem hagyhatta el a minisztériumot, ameddig nem adta át a felvett interjú videoszalagját. A minisztérium szóvivője azt mondta, az elkobzásra azért került sor, mert a riporter egy korábban meg nem beszélt kérdést tett föl. Ez a törökországi puccskísérlet utáni megtorlásra vonatkozott.

„Németország irányított demokráciája” címmel a független német hírportál arról ír, hogy a német politikának csak egyetlen alapelve van: „engedelmességet mutatni a pártvezetés iránt”. Akik nem így gondolkodnak, azokat eltávolítják a színről. A polgárokat pedig pusztán „választási népként” kezelik. „Ez a tökéletes pártdiktatúra” — írja a szerző. A politikai paternalizmus az egész német közéletet uralja. A pártokat, a médiát, a polgárok politikai döntéseit. Csak a pártok vezető kádereinek útmutatását szabad követni.  

„Miként lehet megjavítani az amerikai infrastruktúrát” címmel a külpolitikai folyóirat bemutatja, hogy rendkívül elöregedett, rossz állapotban vannak az amerikai hidak és utak. Az utóbbi időben több súlyos baleset is volt. Egy híd összeomlása következtében számos amerikai polgár vesztette az életét, ennek ellenére 1993 óta nem emelték az országban az üzemanyag adóját, pedig a bevételt az infrastruktúrafejlesztésre tudnák fordítani.