A meccs kezdése sok meglepetéssel nem szolgált, már abból a szempontból, hogy Mexikó dominált a pályán – ez egyértelműen látszódott a labdabirtoklásból is. Az első veszélyesebb megmozdulást mégis a koreaiak végezték el, a 12. percben egy gyors kontrával támadtak, de a középre adást már nem sikerült gólra váltani.

A 21. percnél Son kapott egy jó labdát, mindössze két védő akadályozta őt. Háromszor is lőtt a kapura, de végül ennél a kísérletnél sem született gól.

A labdatartás végülis meghozta a gyümölcsét a mexikóiak részére, a 23. percben tizenegyest ítéltek a közép-amerikai csapat javára. Carlos Vela magabiztos találatával Mexikó meg is szerezte a vezetést a 26. percben. Kis híján majdnem megszületett a második mexikói gól is Vela passzával, Layún lövése azonban fölé ment.

A mexikóiak játéka gyakorlatilag csak a kontrázást tette lehetővé a koreaiaknak, Son meg is próbálkozott egy újabbal a 38. percben, nem sok sikerrel.

Az első félidő tehát nem hozott sok meglepetést: szinte végig a közép-amerikai csapat akarata érvényesült a pályán. A második félidőben azért már picit feljózanodtak a koreaiak, többször átmerészkedtek a mexikói térfélre. Több helyzetet is összehoztak, Jang lövését Ochoa hárította az 55. percben, de összességében a koreai támadásokban nem volt sok erő.

65. percben végül megszületett a második mexikói gól, Hernández kontrából talált be a hálóba.

Az igazi meglepetés azonban a hosszabbítás során, egészen pontosan 93. percben érkezett, Son gyönyörű szépítő góljával. Õ egyébként gyakorlatilag egyedül vitte hátán a dél-koreai válogatottat, az ázsiai csapat helyzeteit egy személyben generálta lecsorgó labdákból és kontrákból.

A mérkőzést azonban végig Mexikó dominálta, leszámítva egyetlen egy malőrjüket a 74. percben, amelyből akár egy gólt is összehozhattak volna a dél-koreai együttesnek. Megérdemelt győzelmet arattak. Mexikó–Dél-Korea 2–1.