Megtaláltuk hazánk egyik legbarátságosabb megyéjét. Bár a fővárostól elég messze van Baranya, de megéri a háromórás autóút, hiszen egy nagyon békés, nyugodt régióba érkezünk. Először a megyeszékhelyre, Pécsre mentünk, ahol a kicsit aggódtam a parkolás miatt, azonban a Konzum Áruház aljában könnyedén ott lehet hagyni az autót, és az árak sincsenek elszállva.

Először a Kossuth teret néztük meg, ami szinte a város kellős közepén van. Innen indulnak a sétálóutcák, ez az egyik legnagyobb tér a városban. Mindenképp érdemes megnéznie az idelátogatóknak a zsinagógát és a Kossuth-szobrot.

Ezután nyargaltunk át az Irgalmasok utcáján, ami egy igazi mediterrán kisváros hangulatát idézte, ugyanis a városvezetés bölcs módon napernyőket szereltetett fel az utcát szegélyező házak közé, amelyek valamennyire mérséklik a fülledt meleg és az erős napsütés okozta már-már tűrhetetlen, tikkasztó állapotokat.

Annak ellenére, hogy hétköznap jártunk arra, az utcák és a kiülős kávézók tömve voltak, ami remek hangulatot kölcsönzött a környéknek. Minden Pécsre látogatónak javaslom, hogy sétáljon végig a Király utcán, hiszen a Pécsi Nemzeti Színház az előtte fekvő szökőkúttal igen impozáns látványt nyújt.

Innen jutottunk el a város legnagyobb nevezetességéhez, a Széchenyi térhez, ahol megnéztük a pécsi diáksereg buli előtti találkozópontját, a törökverő Hunyadi János szobrát, majd a mögötte lévő Gázi Kászim pasa dzsámiját. Ez Európa legészakibb épségben maradt dzsámija, ami manapság már katolikus templomként üzemel.

Aki szereti a különböző vallási épületek felkutatását, javaslom, hogy mindenképp nézze meg a pécsi székesegyházat, valamint Jakováli Hasszán pasa dzsámiját, hiszen ezek is a város nevezetességei, nem is hiába.

A belvárosi forgatagot és a rettenetes hőséget megunva úgy gondoltuk, hogy jobb lesz, ha valami magasabb helyre megyünk, így a pécsi tévétoronyba látogattunk el. A 197 méter magas torony a Mecsek 535 méter magas Misina csúcsán áll. Az építményig egy gyönyörű, vadregényes autóúton keresztül lehet eljutni, ami autóval is élmény, ám igazán csak motorral lehet élvezni, hiszen sok a hajtűkanyar, valamint végig az erdőn keresztül halad az út.

A parkolóból felérve rögvest a bejáratnál találtuk magunkat. Kettőnknek csaknem kétezer forint volt feljutni a torony tetején kialakított étterembe és az afölött kialakított kilátóba. A gyorslifttel feljutva azonban rájöttünk, hogy akár a sokszorosát is megérné a belépő ára, hiszen a panoráma egyszerűen csodálatos. A körbejárható kilátó egyik feléről Pécs városát lehet látni teljes egészében, míg a másikon a Mecsek vonulatait. Páratlan látvány, arról nem is beszélve, hogy a kellemes szellőnek köszönhetően sokkal barátságosabb fent, mint a lent a fülledt, meleg városban.

Miután kiveséztük a megyeszékhelyet, nyugatnak fordultunk és meg sem álltunk Orfűig. Nem az amúgy most zajló fesztiválra mentünk, hanem a tó másik oldalára, ami a bulizó fiatalok helyett kiránduló családoktól volt tele. A táj gyönyörű, hiszen az állóvíz mögött magasodnak a Mecsek dombjai. A stégeken a családok kényelmesen ejtőztek és az egész tónak és környékének nyugodt, békés hangulata volt.

Estefelé még elmentünk Mohácsra is, ahol egyszer már járt a 888 stábja, a februári busójáráson. Meg akartuk nézni a Mohácsi csata helyén felállított emlékművet, azonban ők hatkor zárnak, mi pedig 17:55-kor értünk oda, pech. Az emlékmű kívülről egy szép, modern épület, sajnos belülről már nem tudtuk megnézni, érdemes lett volna.

A személyzettől megtudtuk, hogy érdemes legalább két órával korábban érkezni, hiszen van látnivaló bőven. Úgy döntöttünk, hogy a belvárosban sétálunk egyet, amit nem bántunk meg, hiszen a várost keresztülszelő Duna partján egy nagyon hangulatos sétányt alakítottak ki.

Összegezve: Baranya azon része, melyet bejártunk egy nagyon békés, nyugodt és hangulatos hely, ahova érdemes lenézni. Olyan az egész, mint egy mediterrán térség, már csak pálmafák kellenének.