Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Nem jött be a bekalkulált félelem

888.hu

2018.04.25. 10:38

Avagy a vágyvezérelt újságírás multiplikátor hatása.

Kezdő lecke vágyvezérelt újságírásból.

  1. Ha úgy érzed, hogy a kormány gonosz/gonoszkodik, írd: "az emberek úgy gondolják, hogy a kormány gonosz/gonoszkodik".
  2. Ha úgy érzed, hogy kormányváltást szeretnél, írd: "az emberek kormányváltást szeretnének".
  3. Ha úgy érzed, hogy a magas részvétel az ellenzéknek kedvez, írd: "magas részvétel esetén megbukik a kormány".
  4. Ha úgy érzed, hogy félsz, írd: "az emberek félnek".

Az említett hatás egy egyszerű jelenséget takar: itt most egy általános értelemben vett sokszorozó hatást értek alatta. Ha valamit elég sokszor ismétlünk, akkor egyre többen elhiszik. Konkrétan: ilyen volt például az a hazugság, hogy "ha sokan mennek el szavazni, akkor megbukik a kormány". Ezt az értelmezést megalkották, elkezdték terjeszteni, az ellenzéki újságírók és szavazók egyre jobban hittek benne, ezért április 8-án a késő esti órákig hatalmas volt az öröm. Majd beesett az ablakon a valóság.

És emellett jelen volt az úgynevezett "spillover jelenség" is. A mi esetünkben a spillover azt jelenti: az egyik területen keletkező vágyvezérelt vélemény hatással van más területekre. Konkrétan: az index.hu-444-HVG-24.hu leírta, hogy "kormányváltó hangulat van", ezt az értelmezést átvették a politikusok, tőlük pedig a közvélemény-kutatók. Az ellenzéki szavazó pedig elhitte.

A vágyvezérelt vélemények a fentebb leírt jelenségek által komoly nyomást helyeztek a közvélemény-kutatókra. Ugyanis ők nem tudták visszaigazolni mindazt, amit az ellenzéki újságírók – majd az értelmiség és a politikusok – tudni véltek: hogy kormányváltó hangulat van. Erre a nyomásra válaszul megszületett a "szakértői becslés" fogalma, amellyel a mért adatokat korrigálták.

Egy kis kitérő: ha valaki aktívan követte az ellenzéki média (ATV, Hír TV) választás előtti beszélgetős műsorait, akkor gyakran találkozhatott azzal a felállással, hogy ugyanabban az adásban egyszerre vagy egymás után egy-egy politikus és közvélemény-kutató is vendég volt. Szinte minden egyes nap elhangzott az a műsorvezetői kérdés, hogy hogyan lesz itt kormányváltás, ha nem ezt mérik a kutatások? Az ellenzéki politikus pedig elmondta: ő bezony járja a vidéket és nem hisz a kutatásoknak, mert a tapasztalatai mást mutatnak. Az ellenzéki újságírók pedig az egymillió rejtőzködő szavazóval kontráztak rá erre. Ezzel nyomást helyeztek a kutatókra, akik elhatározták, hogy ők akkor ezek szerint – hiszen a sajtó, a politikusok és a "közvélemény" nem tévedhet egyszerre – felülmérik a Fideszt. Erre alkották meg a szakértői becslés fogalmát, amellyel "korrigálták" a számokat.

Az ellenzéket támogató kutatóintézeteknél kezdtek megjelenni a 2014-ben is sokat emlegetett "rejtőzködő szavazók", akikről két dolgot tudtak (akkor is és most is): egymillióan vannak és félnek. Ez volt a válasz a kutatások által mutatott adatok és a vágyvezérelt újságírás által felhúzott álvalóság között tátongó szakadékra.

A hónapokon keresztül érlelt hazugság egyre nagyobb várakozást generált, az ellenzéki pártok és az ellenzéki választók úgy várták ennek az egymillió bérből és rettegésből élő szavazónak a felbukkanását az urnáknál április 8-án, mint éjjeliőr a reggelt. Pedig sehol sem voltak.

Az ellenzéki újságírók által vizionált félelem azonban továbbra is velünk maradt. A szombati tüntetés főszónoka, Márki-Zay Péter már a saját teremtéstörténetét is e köré a nem létező félelem köré építette: azt akarta elhíresztelni az ellenzéki médiában (sikerrel), hogy megfélemlítették a polgármester-választás előtt. Hamar kiderült: hazudott. A szombati tüntetésen mégis azt ordította, hogy "nem félünk".

A demonstráción a szónokok által leggyakrabban használt szó a "félelem" és a "nem félünk" volt. Eközben az országban nyoma sincs a félelemnek, ugyanis rekordmagas volt a részvétel a választásokon, és az ellenzék sem félt az utcára menni a választás után.

Úgy látszik, hogy továbbfejlesztették a régi mondást, miszerint jobb félni, mint megijedni. Ebből az lett, hogy még ennél is jobb azt ordítani, hogy nem félünk.

Csakhogy ezt a félelmet az ellenzéki közvélemény-kutatók bekalkulálták. Ebből lett a "szakértői becslés". Ám kiderült, l888asz sincs itt, nemhogy félelem. A vágyvezérelt újságírás megint átb888ta a palánkon a saját olvasóit, szimpatizánsait.

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére