A világbajnokság előtt egy cikksorozatban próbáltam bemutatni, miért és hogyan érdemes kívülállóként csapatot választani egy nagy tornán. Persze az ottani szempontok mellett nagyon fontos az is, hogy a focivébé a labdarúgás ünnepe, ezért ilyenkor a sportágat szerető emberek mind abban bíznak, hogy látnak valami olyat, ami legfeljebb négyévente történhet meg.

Idén is így álltam hozzá, a csoportkör első fordulója után egyértelműnek tűnt számomra, hogy a két "testvéri alapon" kiválasztott kedvencem közül csak a horvátokban bízhatok, mellettük Uruguay menetelését látom még szívesen. A csoportkörben számos példát láttam arra, hogy hiába vébé, engem ez a meccs negyedannyira sem érdekel, mint egy bármilyen szintű magyar bajnoki. Két érdektelen csapat (mondjuk Panama, Tunézia, Japán, Szenegál stb.) rettenetes színvonalú összecsapása, kinek kell ez?

Pár meccs azért szórakoztatott, ezekre ki is tértem a csoportkör összefoglalójában, de az igazi katarzis elmaradt. Nem gondoltam volna, hogy ez pont a franciáknak köszönhetően lesz meg. Többször is hangsúlyoztam már, hogy a franciáknak legfeljebb a románok ellen szurkolok, számos oka van annak, miért nem szeretem őket. Viszont ahogy tíz évvel ezelőtt, most is vannak olyan játékosaik, akiket nem tudok nem szeretni. A mostani csapatukban Mbappé ilyen, ő egyébként a kedvenc fekete játékosom a szintén francia Henry óta.

Franciaország és Argentína összecsapását úgy ültem le nézni, hogy egyértelműen a franciák az esélyesek, de hátha. Nem volt hátha, már az első 15-20 perc után teljesen egyértelmű volt, hogy melyik a jobb csapat. Az argentinok mégis fordítottak, ami után a franciák is fordítottak, 4–3 lett a vége úgy, hogy a hét gólból legalább négy szépségdíjas volt. Nagyon rég nem láttam ilyen jó meccset, végig volt hajtás, nem taktikázott egyik válogatott sem, végre nem a minél több passz volt a cél.

A szombati nap egyébként a világbajnokság legjobb napja volt, és könnyen lehet, hogy az is marad. A délutáni mérkőzést ugyanis még fokozta az Uruguay–Portugália. Ott a portugálok miatt nem vártam semmi jót, csak egy bekkelős döntetlent vagy egygólos meccset, ehhez képest 2–1 lett Uruguaynak, ami már önmagában jó. Na de itt is milyen gólok voltak! Cavani első találata egészen elképesztő volt, még most sem hiszem el, honnan ért oda Suárez labdájára.

Este már-már menetrendszerűen szállították a csalódást a horvátok, de legalább a végén továbbjutottak. Ha ettől nem kapnak erőre, akkor semmitől, a sorsolásuk alapján szinte egyenes az út a döntőig, remélem összeszedik magukat és be is masíroznak oda.

Bár hétfőn és kedden vár még ránk négy nyolcaddöntős meccs, utána pedig szintén lesznek izgalmas párosítások (hogy mást ne mondjak, Uruguay–Franciaország), de azt hiszem, hogy kijelenthető: az idei focivébé legizgalmasabb és legjobb hétvégéjén vagyunk túl. Az pedig csak még örömtelibb lenne, ha még ennél is lennének jobb napok!

Hétfőn két elvileg sima meccs várható, míg kedden nehéz lenne megjósolni a továbbjutókat.

Július 2. 16:00, Szamara: Brazília–Mexikó

Július 2. 20:00, Rosztov: Belgium–Japán

Július 3. 16:00, Szentpétervár: Svédország–Svájc

Július 3. 20:00, Moszkva: Kolumbia–Anglia