Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

"Minek ide gyerek, ha van helyette migráns"

Horváth Zsófia

2019.03.01. 15:31

A józan ész szabadságra ment Európában.

Századvég Alapítvány, Európa jövője konferencia. A cím Család vagy migráció, a válasz a kérdésben. A Századvég elnöke, G. Fodor Gábor szerint a döntés egyértelmű, a józan ész kényszeríti ki, az élet parancsolata adja a választ. Szijjártó Péter szerint, aki a családok helyett a migrációt választja, annak elment a józan esze. Balogh Zoltán szerint az életigenlés lelki kérdés. Építő gondolatok egy látszólag egyértelmű kérdés kapcsán.

Józan ésszel belegondolva, a családok helyett a migrációt választani, életellenes döntés.

Mégis Európa-szerte divatos az építés helyett a pusztítást választani. A konferencia második szekciójában, a kerekasztal-beszélgetésen pedig felmerült a kérdés: Miért is nem vállalnak gyereket a fiatal párok? A kutatások ugyanis azt mutatják, hogy szeretnének, terveznek is, de a megvalósításig aztán már nem jutnak el.

A téma persze tabu. A hangos ellenzékiek el szokták intézni a választ annyival, hogy „nyilván a pénz”, de a helyzet azért nem ilyen egyszerű. Kinőtt ugyanis az a generáció, akik szerint gyereket vállalni ciki. A nagy és progresszív „Nyugat” gondolatait emelik piedesztálra a szélsőségessé vált emancipációval együtt.

Az egyenlősdivel túl messzire mentek. Ha egy tizenéves lányt megkérdeznek arról, hogyan látja magát tíz-tizenöt év múlva, és azt mondja, hogy nagycsaládos anyukaként, akkor lenézik. Lenézik és kirekesztik, ráadásul megbélyegzik: ő lesz a lusta, férje alá rendelődő kitartott, akinek életműve „csak” annyi, hogy szült és felnevelt pár gyereket. A karrierista, feminista attitűdöt ismerjük, de a hatása most érződik igazán, amikor egy egyértelműen mindenki számára segítő, előremutató családvédő programot jelentett be a kormány. A népességcsökkenés hátterében tehát nem egyértelműen a pénzhiány áll, hanem az attitűdváltozás.

Az az attitűd, ami szerint a huszonévesek, ahogy megrepesztették az egyetem való világtól megvédő burkát, már háromszázezres kezdő fizetést várnak az első munkahelyükön, mert nekik ez jár. Az az attitűd, ami miatt megy a vekengés, hogy nem tudnak félretenni lakásra, de a legújabb iPhone, a napi doboz cigi, az avokádós reggeli fél tizenegykor azért megvan.

Mert ugye az életszínvonal is jár.

A nagybetűs Nyugatról behozott attitűd, ami szerint „mindent szabad, bármiből a legjobbat érdemled és úgy vagy jó, ahogy vagy, nem kell fejlődni” – ez az, ami belülről mérgez, kiirtja az alázatot és felszámolja a józanságot.

Így, könnyített pályán pedig már utat törhetnek maguknak azok az egészen őrületbe hajló gondolatok, amik szerint úgyis túl sok gyerek születik, helyettük fogadjunk be migránsokat, minek védeni a kultúránkat, a népek úgyis csak szociokulturális fikciók. Ha az ilyen mértékben ellenazonosulókon múlna egy nemzet jövője, akkor ma már nem létezne Magyarország. Pedig Európa nagy részén most ez történik. A gazdasági érdekeltségek mindent felülírnak, az agymosott bezzegnyugatosokhoz pedig könnyű elérniük.

Pedig lehetne másképp. Itthon látjuk ennek példáját. Májusban pedig lehet választani: nyugatos, progresszív gondolatok vagy előremutató, építő gyakorlat? Szociokulturális fikció vagy nemzet?

Migráció vagy család?

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére