Szombat este, az egész vébé legkésőbbi meccsén kezdi meg a szereplését Horvátország. Nem lesz sima a nyitány, az ellenfél Nigéria, a legsikeresebb afrikai válogatott.

Horvátország 1998-ban bronzérmet nyert Davor Suker vezetésével. Azóta minden torna "titkos" esélyesei, de semmi maradandót nem sikerült alkotniuk, pedig megfordult azóta a válogatottban Niko Krajncar, Ivica Olic vagy éppen Niko Kovac. Azonban idén olyan bivalyerős a horvát keret, mint még soha.

Ezzel a kerettel bizony vébét lehet nyerni, de az Eb-n láttuk, hogy gyenge játékkal is el lehet vérezni. Talán az szólhat a horvátok mellett, ami egyébként egy nagy nehézség is, hogy már a csoportban sem tartalékolhatnak.

Argentínáról most talán nem kell bővebben írnom, elég erős ellenfél lenne bárkinek. Izland közel sem lebecsülendő, erről pont a horvátok tudnának mesélni a selejtezősorozat után. És akkor ott van még a mai ellenfél, Nigéria, akik ugyan gyengébbnek tűnnek, de nem lehet biztosra menni ellenük sem.

Az igazi kérdés a horvátok esetében, hogy a sok sztár hogyan lesz képes csapattá kovácsolódni. Amennyiben sikerrel járnak ezen a téren, én komolyan gondolom, hogy a döntőig menetelhetnek, viszont láttunk már rá példát, hogy ez nem sikerül. Úgy akár a csoportból is kieshetnek, széles a skála.

Ez a kérdés mindig előjön, hiszen nálunk is kisebb, nálunk is szerencsétlenebb sorsú nemzetről van szó, aki velünk ráadásul szomszédos, de ezer évig együtt élt. Ha erre a kérdésre tudnék egyértelmű választ adni, akkor már az MLSZ-ben dolgoznék a magyar foci sikeréért. Amiben viszont biztosan jobban déli szomszédaink, az a mentalitás és az utánpótlás nevelés. A Dinamo Zágráb az elmúlt évtizedekben elképesztően nagy tehetségeket nevelt ki, erről itthon bármelyik akadémia csak álmodhatna.

A másik nagy előnyük a mentalitás. Nem tudom, hogy ez csak annak köszönhető-e, hogy az 1990-es években a függetlenségükért kellett harcolniuk, de a horvátoknál nem kérdés az egészséges nacionalizmus kialakulása, hiszen az apáik még a vérüket adták a szabadságukért. A horvát válogatottaknak nem kell sulykolni, hogy a címeres mez mit jelent, ők nem szoktak lélektelen és pocsék játékkal kikapni náluk sokkal alacsonyabban jegyzett csapatok ellen. Ez nevelés kérdése is, de történelmi hagyomány is.

Hiszen a mindenkori jugoszláv válogatottakban mindig volt néhány horvát, mindig volt példakép a fiatalok előtt. Emellett a politikai vezetőik sem kutyaütők voltak.

Ezek mellett a horvátok jól sáfárkodnak azzal, amijük van, tudtak és tudnak építkezni az alapjaikra, ezzel köröztek le minket ilyen brutális módon. A magyar foci vezetőinek talán el kellene gondolkoznia azon, hogy a nevelés milyen fontos, és itt Dárdai Pálra utalnék. Mindegy ez most, térjünk vissza a horvátokra!

A szép múlt ellenére ilyen jó kerete még nem volt a horvátoknak, ehhez társul egy erős csoport, ahol egyből bizonyítani kell. Ez egy jó recept egy kiugró teljesítményhez! Azt pedig csak ismételni tudom, hogy én a horvátoknak szurkolok a közös történelmünk miatt.

Nigéria messze túl van már a zenitjén, a keretükben ugyan akad egy-két ismert név, de ebben a csoportban csoda lenne a továbbjutásuk. A horvátoknak elvileg hoznia kell ezt a meccset, nem is tehetnek mást, két ennél keményebb ellenfél vár rájuk. A vébé eddigi történéseinek tükrében már alig merem leírni, de szerintem hamar gól születik majd, Nigéria nem fog, mert nem tud bekkelni, a horvátok meg előbb-utóbb csak betalálnak, még az első félidőben. Utána ha a nigériai rohamok bejönnek, akár egyenlítés is lehet, de ha összeállnak a horvátok támadásai, akár nagyobb verés is lehet ebből.

Június 16. 21:00, Horvátország–Nigéria, Kalinyingrád

Június 21. 20:00, Argentína–Horvátország, Nyizsnij Novgorod

Június 26. 20:00, Izland–Horvátország, Rosztov