Határokat nem ismerve áramlanak be hazánkba, ellepik otthonainkat. A kisebbeket és gyengébbeket simán megerőszakolják vagy felfalják, betegségeket terjesztenek, valamint egyáltalán nem akarnak alkalmazkodni a mi életünkhöz, kultúránkhoz vagy igényeinkhez. Az ő otthonuk a klímaváltozás miatt már megsemmisült, vagy annyira fenyegeti a pusztulás, hogy nincs értelme ott maradniuk. Jönnek a vízért, a jólétért és a biztonságért. Sokkal többen vannak, mint mi, így védekezni csak ideig-óráig tudunk.

Nyilván a poloskákról beszélek, meg a mutáns, harapós déli katicák inváziójáról. De van itt zikavírust terjesztő szúnyog meg tenyérnyi méretű pók is. Akiben még felmerül a kérdés, hogy „valós probléma-e a migráció”, vagy hogy az veszélyes-e, az most nézzen már körül a teraszán vagy az ablaka környékén. Aztán gondolkozzon el azon, hogy mit érdemes megvédeni.

Főleg, ha genetikailag kódolt, vallásilag pedig elismert módszere az erőszak. A liberálisok akkor majd csak néznek, hogy semmire sem mentek a gőggel, a kisajátított moralitással. Mert az erősebb, erőszakosabb ugyanúgy nem válogat majd, ahogy a poloska vagy a katica sem, amikor felzabálja a kisebbet, békésebbet.

Kicsiben, a bogarak szintjén zajlik most a pusztulás és a terror, amit a migráció okoz. Belátható időn belül pedig csak rosszabb lesz. A klímaváltozásból ugyanis lehet hitkérdést csinálni, csak nem érdemes: pár év múlva a vízért jönnek majd a tömegek, de azok milliószor ekkorák lesznek. Akkor pedig egyáltalán nem lesz mindegy, hogy van-e ránk kényszerített befogadási kvóta, vagy mi az általános hozzáállása az európai vezetőknek. Erről mondjuk pont dönthetünk májusban, az európai uniós választásokon.