Van egy pimaszul fiatal death metál banda Szegeden, akik 3 évet töltöttek azzal, hogy a lehető legprofibb és legigényesebb metálmunkát adják ki kezeik közül. Nos, sikerült nekik. Õk a The Beast Within és első nagylemezük címe Temperance. Minden elfogultság nélkül mondom, hogy ez a 9 számot felsorakoztató lemez alapjaiban mozgatja meg a magyar underground zenei kultúrát. Egyrészt azért, mert ügyes lelkesedéssel hordozza a legnagyobb deathcore bandáknál már bevált zenei fogásokat, tartja magát a "tradícióhoz" és visszatér a The Faceless, a Carnifex és a Necrophagist által lerakott alapokhoz, másrészt tele van elképesztően kreatív, újító megoldásokkal. Azt sem lehet szó nélkül hagyni, hogy ebben a műfajban idehaza nagyon ritka az ilyen kiváló minőségű hanganyag.

A srácok a húszas éveikben járnak, dallamaik mégis határozottak, és ahhoz képest, hogy első lemezről beszélünk, riffjeik masszívak és übertechnikásak, érződik rajtuk a rengeteg gyakorlás, az összhang, és a legfontosabbak: a szív és a lélek. Vasárnap debütált első nagylemezük, a Temperance egyszerűen óriási. A számok ízlelgetése közben érződik a befektetett idő és energia, hallatszik rajta a megfontoltság. Ezek a srácok már az első lemezükön erősebb és technikásabb riffekkel variálnak mint mondjuk a Whitechapel (szóval nem hardcoreosítják el), mégsem nyújtják és kombinálják túl a dolgot, mint mondjuk a (régi, RIP Mitch) Suicide Silence, vagy a Thy Art is Murder.

Nem bírom hangsúlyozni, hogy srácoknak rengeteg melója van az anyagban, még sincs túlerőltetve, kreatív műhelymunkáról van szó, nincs elkapkodva, és gyönyörűen van kivitelezve. És a srácok tudják is mit kezdjenek vele:

- írják a lemezt bemutató posztjukban, és van egy olyan érzésem, hogy nyomot is fognak hagyni.

Na de akkor jöjjön végre a lemez, a playlistet ide kattintva éritek el! Pörgessétek, töltsétek, és a szövegeket is alaposan olvasgassátok mert nemcsak a tekerések az odabaszósak ezen az albumon!

A borítóképként funkcionáló csodáért Bakonyi Örs (Hartproject Tattoo Art) művész urat illeti az elismerés, a stúdiómunka pedig Simon István és a No Silence Sound stúdió érdeme.

Személyes kedvencem az albumról a The Gleaner, 2:46-tól az a kiállás és a breakdown... Odabasz, szétszed, széttép, majd a szóló összerak. Brutál! Elképesztően kerek dal.